IN MEMORIAM CSILLA VON BOESELAGER

Tíz éve hunyt el Csilla von Boeselager asszony, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Osteuropa-Hilfe alapítvány és egyesület megalapítója. Ez alkalomból közöljük a németországi Bottropban élő Ládonyi Zsuzsanna visszaemlékezését.
Csilla von Boeselagert, ezt a különleges asszonyt, aki oly sokat tett a rászorulókért, a kilátástalan helyzetben lévő emberekért, 10 éve veszítettük el. Hatalmas művet hagyott ránk, amelyet családja, barátai, ismerős vagy ismeretlen segítői az alapító szellemiségének megfelelően folytatnak tovább meg nem alkuvó, fáradhatatlan munkájukkal. Mégis méltatlanul keveset lehet hallani ezen az évfordulón a „Budapest angyala”-ként is elhíresült, a felebaráti szeretet nevében végzett tevékenysége és eredményei alapján „Európa legjobb koldusa”-ként vagy „kelet és nyugat közötti élő híd”-ként is emlegetett asszonyról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Osteuropa-Hilfe alapítvány és egyesület megalapítójáról.
Idén május 17-én lenne 63 éves Csilla von Boeselager. Nemesi származású, akadémikus szülők egyik leánygyermekeként jött a világra Budapesten, 1941-ben. 4 éves volt, amikor a bevonuló szovjet csapatok elől a családnak el kellett menekülnie Magyarországról. 2 évet egy bajorországi menekülttáborban töltöttek , majd 1947-től a családot Venezuela fogadta be. Rendkívül szerény körülmények között éltek. Csilla a ferences nővérek iskolájában tanult Caracasban, majd jó tanulmányi eredményei alapján az Amerikai Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, ahol vegyész diplomát szerzett. A 1960-tól New Yorkban élt és egyre komolyabb pozícióba kerülve dolgozott a vegyiparban. A felelősségteljes munka mellett már akkor elkezdett bálokat szervezni, jótékonysági szervezetekben tevékenykedni és jutott ideje a Magyar Katolikus Ligát vezetni is. Európába 1970-ben került vissza egy frankfurti munka kapcsán.
1973-ban házasodott össze Wolfhard von Boeselagerrel, a vesztfáliai nagybirtokossal, és attól kezdve az arnsbergi kastély lett az otthona. 2 leánygyermekük született és később még egy fiút fogadtak örökbe. 1986-ig Csilla teljesen a családjának élt és a férje vállalkozását segítette. Mindemellett a katolikus ifjúsági csoportmunkába is bekapcsolódott, ahol aztán vezető szerepet töltött be.
1987-ben került sor az első Magyarországra induló segélyszállítmány megszervezésére, amiben egy csapat jószándékú német önkéntes fiatal segítette. Majd rátalált Kozma Imre atyára, akivel 1989 februárjában megalapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely rövid időn belül a legnagyobb és legsikeresebb magánkezdeményezésű karitatív szervezetté vált egész Kelet-Európában. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiépítése azt jelentette, hogy Csilla egyidejűleg közvetve több mint 10 000 embert tudott megmozgatni Magyarországon, ami 80 helyi szervezet létrehozását jelentette, személyesen megkeresve, meggyőzve a helyi csoportok rátermett, elkötelezett, későbbi vezetőit. A magyarországival párhuzamosan a német helyi szervezetek kiépítésén is fáradozott (az 1988 decemberében létrehozott Ungarischer Malteser Caritas-Dienst kereteiben), ahol az adományokat (ruhaneműket, élelmiszert, bútort, vagy akár orvosi eszközöket is) gyűjtötték, a célnak megfelelően válogatták, majd küldték tovább a rászorulóknak.
1989 őszén figyelmesen követve a politikai változásokat és látva a kialakult helyzetet Csilla kezdeményezése alapján és vezetésével a keletnémet menekültek részére tábort létesítettek, ahol több tízezer emberről gondoskodtak a segítők (élelmiszerrel, sátrakkal, takarókkal, egészségügyi ellátással…).Ezzel a tettel és a diplomáciai színfalak mögött folytatott megbeszélésekkel Csilla von Boeselager lényegesen hozzájárult a „vasfüggöny” békés megnyitásához.
A sikereire, a kormányok és az adományozók bizalmára támaszkodva Csilla von Boeselager 1990 óta intenzíven gyűjtötte a pénzadományokat is, hogy a lehető legszélesebb körben, és a lehető leghosszabb ideig tudjon segítséget nyújtani Kelet-Európa új demokráciái számára. Ezért 1991-ben megalapította az Osteuropa-Hilfe alapítványt és egyesületet (teljes nevén: Csilla von Boeselager Stiftung Osteuropa-Hilfe e.V.), hogy vallástól és pártoktól független európai szellemben tudja támogatni a kelet-európai rászorultakat. A ma már több mint 300 taggal rendelkező szervezet részben még az általa megkezdett projekteket folytatja tovább Magyarországon, Romániában, Horvátországban, Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban és Grúziában. Az Osteuropa-Hilfe az alapító kívánságának megfelelően egyházi és nem egyházi központokat, szerveződéseket is támogat, gyakran a beindításhoz szükséges segítséggel. Csilla közvetítése által több közvetlen testvérkapcsolat is létrejött csoportok, intézmények, települések között, amelyek már évek óta működnek Európa keleti és nyugati országai között.
Csilla von Boeselager a Kelet-Európáért, benne Magyarországért folytatott egyre sikeresebb munkája közben mind súlyosabb beteg lett, de tovább dolgozott. Még néhány nappal az 1994. február 23-án bekövetkezett halála előtt is tárgyalásokat folytatott és telefonon szervezte az adományozókkal, a segítőkkel a munkát.
Elvesztése mindenkit megrendített. 1994-ben barátainak egy kis csoportja, akik részben már a kezdetektől mellette voltak, azon fáradoztak, hogyan tudnák az Osteuropa-Hilfe sikeres munkáját az alapító különleges akaratának megfelelően és az ő szellemiségében továbbfolytatni. Így hónapokra volt szükség ahhoz, hogy a folyamatban lévő projektek újakkal bővüljenek ki, hogy a feladatokat újjászervezzék. Mint pl. a segélyszállítmányok szervezését, amelyek már évek óta több millió euró értékben érkeznek Kelet-Európa országaiba. Anyagi és tárgyi támogatást kaptak és kapnak magyar, lengyel, ukrán, jugoszláviai, romániai, szlovákiai szegénykonyhák, nappali melegedők, árvaházak, fogyatékos-otthonok, kórházak, idősek otthonai, iskolák, hajléktalanszállók és sok más szociális intézmény.
Csilla férje, Wolfhard von Boeselager elfoglaltságai ellenére elvállalta az elnöki feladatokat, ami nem kis munkát jelentett. Azóta is ő vezeti az évenkénti taggyűléseket, ellenőrzi a projekteket és intézi az ügyeket, sőt még magyarul is megtanult, ami nélkül szinte lehetetlen lenne ellátni ezt a felelősségteljes munkát. Áldozatos munkája nélkül ma nem tartana ott az Osteuropa-Hilfe, ahol tart.
Az Osteuropa-Hilfe sikerének a kulcsa, hogy ez az államtól, egyháztól független magánszervezet tagjai társadalmi munkában, azaz önkéntesen dolgoznak. Az ügyintézési költségeket 4-5 % között tudják tartani már a kezdetektől. Alapelv, hogy a projektek felelősei személyes kapcsolatot, partneri viszonyt tartsanak fel a támogatott csoportokkal, intézményekkel. Ez évenkénti találkozásokat, látogatásokat jelent, aminek köszönhetően sem a rászorulók, sem a keleti illetve nyugati segítőik nem maradnak arctalanok egymás számára. Így van mód és lehetőség is az állandó visszajelzésre, ami elengedhetetlen kívánalom az Osteuropa-Hilfe részéről.
A jelenleg futó 12 projekt közül a legkiemelkedőbb az Erzsébet Fessl de Alemany asszony által vezetett bottropi csoport munkája, akinek személyében az Osteuropa-Hilfe alelnökét és számos magas nemzetközi és állami elismerés, kitüntetés birtokosát is tisztelhetjük. Erzsébet asszony 14 évvel ezelőtt még Csilla von Boeselagertől függetlenül, saját kezdeményezésére, de ugyanazon meggyőződésből indította az első segélyszállítmányt Romániába. Ma már túl van a 400. transzporton, ami pl. 2003-ban 42 kamionnyi adomány eljuttatását jelentette Magyarországra, Szerbiába, Boszniába és Grúziába. A Bánátból származó nyugdíjas orvosnő ma már idejének nagy részét az Osteuropa-Hilfe-nek szenteli; német, magyar, szerb-horvát, orosz, spanyol, angol nyelvtudásának, kiterjedt helyi és nemzetközi kapcsolati rendszerének, kiapadhatatlan lelkesedésének köszönhetően rendkívül fontos munkát végez. 2001-ben nem véletlenül kaphatta meg a Német Szövetségi Köztársaság érdemkeresztjét a szövetségi elnöktől, Johannes Rautól, az emberhez méltatlan kelet-európai körülmények elleni harc terén nyújtott teljesítményért.
Csilla von Boeselager halála óriási veszteség volt; a mindig a legjobbat akaró, a segítségnyújtás terén kompromisszumot nem ismerő, különleges, pozitív kisugárzással rendelkező asszony hagyott itt bennünket már 10 esztendeje, akinek erejéből, hitéből, lelkesedéséből mindenki, akivel csak találkozott, töltekezni tudott. Műve azonban tovább él, és ezáltal szellemisége is, hála az önkéntes munkatársaknak, barátainak, családjának. Mindez annak bizonyítéka, hogy maradandó alapra, a krisztusi hitből táplálkozó felebaráti szeretetre épített, amiben leginkább ő járt élen! Bízzunk benne és tegyünk érte mindannyian, hogy ez az elkezdett hatalmas és nemes célért folyó munka, amíg szükség lesz rá, tovább élhessen a mi közös Európánkban! MK