Napi sajtószemle

A Népszabadság Hétvége mellékletében (2-3.o.) Huncík Péter Apró történetek – nyárra című, több témát érintő írásában foglalkozik azzal, hogy a hét elején XVI. Benedek pápa felmentette főpásztori szolgálata alól Róbert Bezák nagyszombati érseket.

Ugyancsak a Népszabadság (2.o.) Tábor árva gyerekeknek címmel közli, hogy egyhetes tábort szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem árva és nehéz sorsú gyermekek számára Csobánkán. A határon túlról is több százan jelentkeztek. Az egyetem hatodszor szervezi meg a tábort.

Szintén a Népszabadság Hétvége mellékletében (2-3.o.) Matalin Dóra Válás katolikus módra címmű riportjában a nem hívő Kovács Katalin nevű hölgy egyházi házasságáról és válásáról nyilatkozik. A cikk ennek  kapcsán foglalkozik az egyházjognak a szentségi házassággal kapcsolatos tanításával és gyakorlatával. A lapnak Kikindai Zoltán ügyvéd, a kánonjog szakértője is nyilatkozik.

A Magyar Nemzetben (Lelki megújulással a válság ellen 5.o.) Jelenits István piarista szerzetes pap tanár, a Corvin-lánc kitüntetettje nyilatkozik, aki elmondta: „Én is azt hiszem, hogy ez a válság nemcsak gazdasági eredetű, hanem az emberek együttműködési krízise is. Olyan az egész, mint amikor egy családban felhalmozódnak a megoldatlan, elleplezett problémák, feszültségek, s nincs idő a tisztázásukra. Ez a diktatúrák öröksége – hogy az egyén a gondjaival magára marad, és maguk a nehézségek is megfogalmazatlanul maradnak. Ezért fontos, hogy háttérként, bázisként ott legyen egy kis közösség, család, szülők, iskola, tehát legyen a gondokat, gondolatokat kivel megosztani. Kosztolányi Dezső mondta: Tanár az én apám, az emberek apja. Hisz az iskola kicsit a család meghosszabbítása, annak gondjait is átveszi egy kevéssé. Ma azonban sokszor megszakad még a családban is a generációs láncolat. Már a szülők sem tudják átadni, amit ők a szüleiktől tanultak. Nincs idejük. Betolakodik a rádió, tévé, internet – és nem hallgatják egymást. Ahogy egy bérházban is sokszor csak veszekedni jönnek össze a lakók. A lényeg: molekuláris szinten is tudjunk együtt gondolkodni, összedolgozni. Hogy megtanuljunk belehelyezkedni egy kicsit a másik nézőpontjába. Hogy semmi ne maradjon egyedül. Így tudunk hasznosulni az új, teremtő gondolatok, amelyek a tágabb közösségnek, a nemzetnek is hasznára válhatnak.” Az iskolai hittanoktatással kapcsolatban a piarista tanár úgy véli: „Nem egyszerű kérdés ez, mert ha nem megfelelő tanárok oktatják, hanem olyanok, akik csak félszívvel, esetleg ellenérzésekkel, álságosan tartják meg az órákat, az kontraproduktív lehet. A tankönyv összeállítása sem könnyű feladat, mert nem lehet olyan, mint egy földrajzkönyv, amelyben rögzítik, milyen vidékek, hegyvonulatok ismerete szükséges. Olyannak kell lennie az erkölcs tanításának, mint a jó osztályfőnöki órának, amikor a tanár dönti el, milyen témák fontosak. Az irodalomból is összeszedhetnénk azokat a műveket, amelyekből kiderül, hogyan bánnak egymással a családtagok, miként talál egymásra Petőfi és a jó öreg korcsmáros, az apja. A remekművek erkölcsi tanulságainak kibontása kaphatna helyet ebben az oktatásban.” Jelenits István elmondta azt is: „Nem szívesen bélyegeznék meg senkit, mert lehet, hogy félelemből és nem rosszindulatból hátráltatták sokan a tisztázó, rendszerváltó folyamatokat. Nehezebb ez a rendszerváltozás, mint ahogy reméltük. Azt gondoltuk, hogy ha mindaz, ami nyomasztó volt, eltűnik, akkor majd sokkal könnyebb lesz. Nem így történt, mert a múlt örökségétől nem olyan egyszerű szabadulni. Nekünk sem, akik egy ellenséges, világnézeti nyomás alatt elszoktunk a közéleti felelősségtudattól. Azoknak sem, akiket elkényeztetett a mindenről gondoskodó állam optimizmusa. Van egy sokértelmű bibliai mondat, amelyre manapság sokszor kell gondolnunk: ’Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, te győzd le a rosszat jóval.’ Nem jó és rossz emberek küzdelméről van itt szó, hanem a jó és a rossz küzdelméről, amely nem közöttünk, hanem bennünk folyik.”

A Magyar Hírlapban (Senki földje 13.o.) Győrffy Ákos költő nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Haza című esszékötete, melyben megjelenik katolikus hite, kétszer is olvasható, hogy útközben betér egy templomba, hogy ott „gyors imát” mondjon. Erről így beszélt: „Tényleg, miért is voltak azok a gyors imák? Talán mert alapvetően katolikus neveltetést kaptam. Ez, úgy érzem, mélyen meghatároz, de nem teljes mértékben. Van bennem olykor lelkiismeret-furdalás, hogy nem vagyok jó katolikus. Persze nem is akarnék az lenni, ha jó lennék, már nem lennék katolikus. Ezek a rapid imák talán azért vannak, hogy valahogy csökkentsem a bűntudatot, amely egyébként rendre elmúlik… Mély érzékenység van bennem a kereszténység iránt. A keresztény hit sokkal univerzálisabb és intenzívebb annál, mint ahogy általában interpretáljuk. Az általában nem több, mint hétvégi rutin. Ha az ember középkori misztikusokat olvas – például Eckhart mestert –, akkor ezzel szembesül. Ő nagyon sokszor beszél a semmiről. Ez egy mai átlagkeresztény számára már nem jelent semmit. Eckhart mester oda jut, hogy az ember egy végső nagy üresség felé törekszik. A természetben én ugyanezt érzem, így ér össze bennem ez a kettő.”

Magyar Kurír

(bd)