Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (24.o.) Fáy Zoltán Fényevők és méhlepényfogadók címmel ír arról, hogy időről időre az érdeklődés középpontjába kerül az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény. Legutóbb Szászfalvi László egyházi, civil és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkár találkozott az egyházak vezetőivel, „a szabályozást főként a bírósági nyilvántartásba vétel, vagyis az egyházalapítást meghatározó intézkedései miatt szigorítaná a kereszténydemokrata politikus.” A cikkíró megállapítja: Magyarországon az egyházalapítás húsz év alatt „népszerű szabadidős tevékenységgé, avagy kedvelt befektetési formává vált.” 1990-ben még csak 36 egyház volt bejegyezve, ma viszont már 185. A szerző méltatlannak minősíti a helyzetet, hiszen azzal, hogy a hazai történelmi egyházak mellé mintegy azonos súlyúként került például a Magyar Boszorkányszövetség, az Õsmagyar Táltos Egyház vagy az Idegen, Fejlettebb Intelligenciában Hívők Közösségének Egyháza nevű szervezet, a legnagyobb jóindulattal sem feltételezhető tényleges egyenrangúság. Fáy Zoltán rámutat: ha a szabályozást a jelenlegi tervek alapján fogadja el az Országgyűlés, és a bírósági bejegyzéshez szükséges tízezer fős hívősereg összeszedése vagy az igazolható történelmi múlt is kritérium marad, a jelenlegi 185 közül várhatóan legalább 160 kikerül a törvényes bejegyzettség státusából. „Ha pedig a jelenlegi adófelajánlók számát a közösséggel szorosabb kapcsolatban állóak tekintjük, és nem számítjuk a lehetséges nem adózó (nyugdíjas, munkanélküli) híveket, akkor a 2009-es valamivel több mint ötmilliárd forintnyi összegből a támogatáson kívül eső egyházakkal alig több mint 200 milliót sikerülne megtakarítani. Ugyanis a nagy történelmi egyházak és a jelentősebb számú adófelajánlást kapó közösségek mellett fennmaradó mintegy 160-170, magát egyházként tételező közösség ilyen kis összegen osztozik. A költségvetés helyzetét tehát aligha javítja a tervezett szigorítás, viszont csökken a ’hitpiac’ üzletembereinek tevékenységében tagadhatatlanul meglévő nemzetbiztonsági kockázat mértéke, sőt a jogosulatlan állami támogatás és adóelkerülés egyik speciális, Magyarországra jellemző formája is megszűnik. Remélhetőleg minél előbb” – írja Fáy Zoltán.

A Magyar Hírlapban (A föld illata 15.o.) Győrffy Ákos költő nyilatkozik abból az alkalomból, hogy a közelmúltban jelent meg a Magvető Kiadónál Havazás Amiens-ben című kötete. A címadó vers alcíme: Szent Márton-apokrif. Győrffy erről elmondta: „Azt hiszem, a vallások (és ezen belül a kereszténység) által felmutatott létértelmezési lehetőségek tartalmazzák mindazt a tudást, amire minden élő embernek szüksége lenne ahhoz, hogy eljusson önmaga belső határpontjáig. Egyszerűen nem lehet eltekinteni ettől. Itt nem is elsősorban Istenről, Isten létéről vagy nemlétéről van szó, sokkal inkább az emberről, az emberi állapotról való felmérhetetlen tudásról. Az emberről a vallások tudják a legtöbbet, nem pedig a pszichológia. A filozófia is, amennyiben valóban az, lényeges pontjain szorosan kapcsolódik a vallásos gyökerekhez, még akkor is, ha látszólag nem vesz tudomást ezekről. A meghatározó kérdések számomra mindig is a szakralitás nyelvén voltak artikulálhatók. Nem azért, mert ettől olyan rejtélyesnek tűnik a semmitmondás, hanem sokkal inkább azért, mert ez a nyelv képes a leginkább kifejezni mindazt, ami engem foglalkoztat. A szakralitás nyelve szikár, tömör, dísztelen. Csak a legszükségesebbek.” A költő azt is elmondta, hogy a régi ember nem ismert olyat, hogy természet: „Nemrég láttam Lars von Trier Antikrisztus című filmjét. Abban szerepelt az a kijelentés, hogy a természet a Sátán temploma. Eddig sikerült eljutnunk a XXI. századra.”

Magyar Kurír