A pedofil bűncselekményekre vonatkozó egyházi jogszabályok

Az egyházi jogszabályok vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy azok az egyház saját szuverén jogrendjének részét képezik, s azzal foglalkoznak, hogy az egyházon belül milyen szankciókat lehet/kell foganatosítani a konkrét ügyben. Emellett az egyházi személyek természetesen nincsenek kivonva a világi igazságszolgáltatás hatálya alól, vagyis pedofil jellegű bűncselekményeik büntetésében is ugyanúgy fennáll a világi hatóságok illetékessége, mint minden más állampolgár esetében.

Az 1983 óta hatályos Egyházi Törvénykönyv rendelkezései szerint: „Az a klerikus, aki másképpen követett el büntetendő cselekményt a hatodik parancsolat ellen, ha a büntetendő cselekményt erőszakkal vagy fenyegetéssel vagy nyilvánosan vagy tizenhat éven aluli kiskorúval követte el, megfelelő büntetésekkel büntetendő, nem kivéve, ha az ügy úgy hozza, a klerikusi állapotból való elbocsátást sem” (1395. kán. 2.§).

A pedofil minősítés felső korhatára tehát a 16. életév. A „megfelelő büntetést” a cenzúrák, az ún. jóvátevő büntetések, valamint a büntető óvintézkedések közül lehet kiválasztani, amelyek között megtalálható a figyelmeztetés, a dorgálás, a vezeklés kiszabása, a felfüggesztés, a „kényszerlakhely” kijelölése vagy az adott helyről való kitiltás, a hatalomtól, hivataltól, jogoktól és kiváltságoktól, címektől stb. való megfosztás, a bizonyos cselekményektől való eltiltás, a büntető áthelyezés, illetve legsúlyosabb előirányzott büntetésként a papság kötelékéből történő elbocsátás (vö.: 1333–1340. kánon).

Ezen rendelkezések alkalmazását, illetve az egyházi személyek által a hatodik parancsolat ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálásának rendjét szabályozta a Szent Officium Kongregáció (mai nevén Hittani Kongregáció) 1962-ben kiadott Crimen sollicitationis kezdetű utasítása. Ennek értelmében a bűncselekmény kivizsgálásának elsődleges felelőse az illetékes ordinárius, de a súlyosabb eseteket fel lehet terjeszteni a Szent Officiumhoz. Az eljárási szabályok komoly garanciális rendelkezéseket is tartalmaztak, például a legsúlyosabb minősítésű titoktartással védve az érintettek személyiségi jogait (az áldozatét, s persze a megvádolt s vizsgálat alá vont személyét is). Ez azonban – bizonyos téves (vagy félrevezető) értelmezésekkel szemben – nem arra irányult, hogy az áldozat ne tegyen feljelentést a világi hatóságoknál, hanem elsősorban az egyházi vizsgálatot lefolytató hivatalos személyeket kötelezte hivatali titoktartásra.

2001-ben a szentségek kiszolgáltatásával és az erkölcsökkel kapcsolatban elkövetett súlyos visszaélések szankcionálását előíró Sacramentorum sanctitatis tutela kezdetű pápai motu proprio nyomán a Hittani Kongregáció új eljárási szabályokat alkotott a szóban forgó ügyek kezelésére. A De delictis gravioribus címen ismert dokumentum több jelentős módosítást is eszközölt a korábbi szabályozásban.

A szemléletváltás először is abban érhető tetten, hogy a nevezett visszaélések, köztük az egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekmények kivizsgálását és megítélését immár nem elsődlegesen a helyi ordinárius felelősségére bízza, hanem fenntartja a Hittani Kongregáció számára.

Ezenkívül megemeli a pedofil minősítés korhatárát 18 évre, továbbá a kódexben meghatározott 5 évről 10 évre módosítja a pedofil bűncselekmény elévülési idejét, kezdetét pedig onnantól rendeli számítani, amikor az áldozat betöltötte a 18. életévét. A vonatkozó egyházi eljárást pedig pápai titok alá tartozónak minősíti, ami a legmagasabb szintű egyházi titokminősítést jelenti (amelynek megsértéséért a titoksértés súlyosságával és az így okozott kárral arányos büntetés jár). Mindez azonban továbbra sem korlátozza az áldozatok jogát, hogy világi hatóságokhoz forduljanak.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír