Riválisok vagy segítőtársak? – előadás hit és tudomány viszonyáról

Gondolatmenetének vezérfonalaként Jézus egyik boldogmondását állította: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert megelégíttetnek” (Mt 5,6). Az antropológiának, az ember tudományos megközelítéseinek, a teológiának a tapasztalatait sorakoztatta fel a téma kifejtésében.

Rendívül fontos a keresztény hit számára, hogy az értelmet is megszólítsa, hiszen a józan ész is Isten ajándéka. A keresztény embernek használni kell a bölcselet elemeit, hiszen Isten az egész embert meg akarja szólítani, értelmét, érzelmeit, akaratát, mert nem csupán elméleti tudást jelent a keresztény kinyilatkoztatás, hanem a gyakorlati életünkre is jelentős hatással van – fogalmazott Janka Ferenc.

Az istenkérdést a tudományok mindig egy-egy részterületet kiválasztva vizsgálták: így például matematikailag, fizikailag, biológiailag – de ezek a megközelítések leszűkítik a kérdést a maguk szakterületére, más-más módon igyekezve választ adni. A természettudomány vallja, hogy amit nem lehet mérni, az nem tudományos: ilyen értelemben az Isten kívül esik a tudomány tartományán, s e szerint nem lehet eldönteni, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nyilván a természettudománynak is megvan a maga szakági kompetenciája, de ha valaki pusztán erre akarja leszűkíteni a világot, az súlyosan téved – mutatott rá az előadó. Nem is beszélve arról, hogy a tudományos eredmények felhasználásának a kérdése mindig súlyos erkölcsi kérdést is jelent. Gondoljunk az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatban Csernobilra vagy Fukushimára, a génmódosításra.

Társadalmi–gazdasági–politikai megközelítésben Marx elméletére utalt, aki felismerte a társadalmi-gazdasági alap fontosságát, jelentőségét, s arra bíztatott, hogy a valóságot meg kell változtatni. Ma már tudjuk: az érték nem a változásban van, hanem abban, ha valamit jobbá tudunk változtatni – mondta janka ferenc.

Pszichológiai megközelítésben Freudot említette, aki felismerte a tudatalatti szerepét az ember boldogságkeresésében, de értelmezését nagyon egyoldalúan gondolta el: a boldogság záloga, ha az ember maradéktalanul kiéli szexuális vágyait. Az istenkérdéssel kapcsolatban Freud azt mondta, hogy az egy téveszme, az apa és a gyermek viszonyának kivetülése, egyfajta felettes én szerepkörben, amely felesleges, s az embernek meg kell szabadulnia tőle.

Végül a filozófiai megközelítést vizsgálva, Nietzsche gondolatát idézte az előadó: „Isten meghalt, mi öltük meg őt, s ezért az embernek magának kell megteremtenie a felsőbbrendű embert.” A XX. század azonban megmutatta, hogy az istentelen rendszerek embertelenné is válnak.

A leszűkítő szemléletekkel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a hit állást foglaljon – hangsúlyozta Janka Ferenc. Benedek pápa folyamatosan ismételte: nagyon fontos az értelem horizontjainak kitágítása.

Ady Endre is erre buzdít: „Az Isten van valamiként: / Minden Gondolatnak alján. / Mindig neki harangozunk…” (Az Isten balján). Az előadó Pilinszky Pupilla című versét is idézte, amely jó fényt vet arra, hogy aki távolból, a hatalom vagy a szakmai gőg magasából, a tudomány és technika rideg eszközeivel vizsgálja csupán a világot, az nem látja meg a világban a szenvedőt, a halálra készülőt, az előtt nem nyílik meg Isten szeretetének útja sem.

Janka Fernec végül a párbeszéd jelentőségét elemezte hit és tudomány között. A természettudományokkal való párbeszéd eredménye, hogy megszülettek a tudományágak kompetencia-határai. A pszichológiával folytatott párbeszédből született a pasztorálpszichológia. A társadalmi–gazdasági–politikai diskurzussal pedig kikristályosodott az Egyház társadalmi tanítása, amelynek három nagyon fontos pillére a személy méltósága, a szolidaritás, vagyis az egymáshoz tartozás és a szubszidiaritás.

Hit és tudomány kapcsán a bevezetőben említett vezérigéről szólva, zárta gondolatait a görögkatolikus teológus: nem valamilyen vegetatív éhségről, szomjúságról szólt Hegyibeszédében Jézus, hanem az igazság utáni szomjúságról. Létezik köznapi, tudományos, technikai és erkölcsi igazság, s létezik Isten igazsága: a személyes emberi szeretet igazsága. S az ember erre vágyódik, olthatatlan éhséggel és szomjjal, hogy Isten szeretete betöltse őt, s átalakítsa, újjáformálja. 

Toldi Éva/Magyar Kurír