A tisztítótűz – 2005. november 8.

Hazai – 2005. november 8., kedd | 0:07

Ha nem a tökéletes szentség állapotában halunk meg, akkor tisztulás vár ránk. Ez nem rövidített pokol, noha tényleges szenvedésekkel jár együtt, hanem átmeneti állapot, ahonnan a dicsőséges életre jut mindenki.

A Szentlélek erőterében segíthetünk rajtuk szentmise-felajánlással, imádsággal. Modern szóval, mintha távmunkát végeznénk. Itt dolgozunk, de az eredmény ott mutatkozik meg. Akik a tisztulás állapotában élnek, alkalmassá válnak arra, hogy idővel Istennek és az ő szentjeinek társaságába kerüljenek. Persze, nehéz megmondani, hogy mennyi idő után, hiszen aki meghal, kilép az időből.

De a tisztulás állapota mégis átmeneti, és a világ megdicsőülésekor biztos, hogy megszűnik, mivel akkor már végérvényes helyét kapja meg mindenki. A tisztítótűz egyfajta túlvilági gyónás, ill. az elégtétel elvégzése. Azért vezekelnek az ott levők, hogy bűneik hatása csökkenjen a világban. Mindez csak úgy érthető, ha a bűnt hiánynak tekintjük, a teljes, isteni lét hiányának.

A lemaradást pótolni kell, a hiányt le kell dolgozni. De ezt nem cselekvéssel teszik, hanem azzal, hogy magukba engedik Isten átalakító erejét. Ez pedig azért fáj, mert még kötik őket földi megszokásaik. Egy közösséget alkot az emberiség. Jó lenne, ha a dicsőséges életből sem maradna ki senki.

Sánta János