Urbi et Orbi – II. János Pál pápa húsvéti üzenete

1. Felhangzik az örvendetes húsvéti üzenet: Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Õ, aki „szenvedett Poncius Pilátus alatt, keresztre feszítették, meghalt és eltemették”, Jézus Krisztus fia, aki Szűz Máriától született, „harmadnapra feltámadott az írások szerint.”
2. Ez az üzenet az emberiség reménységének alapja. „Mert ha Krisztus nem támadt fel, nemcsak hiábavaló lenne hitünk”, (1Kor 15,14), hanem hiú lenne reménységünk is, mert a rossz és a halál tartana bennünket túszként fogva, „Ám Krisztus feltámadt a halottak közül, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,20). Jézus halálával megtörte és legyőzte a halál vastörvényét, kitépve véglegesen annak mérges gyökerét.
3. „Békesség nektek!” (Jn 20, 19, 20). Ez a Feltámadott első köszöntése a tanítványokhoz, ezt a köszöntést ma megismétli az egész világnak. Ó, annyira várt és óhajtott örömhír! Õ vigasztaló üzenet annak, akit lenyom a bűn súlya és annak számtalan következménye. Mindenkinek, különösen is a kicsiknek és a szegényeknek, hirdetjük ma a béke reménységét, az igazi békét, amely a szeretet és az igazságosság, az igazság és a szabadság oszlopain nyugszik.
4. „A békét a Földön, amelyet az összes emberek a világon minden időben hőn óhajtottak, nem lehet másképpen megteremteni és megszilárdítani, mint csak az Istentől alapított rend teljes megtartásával.” (Pacem in terris ) Ezekkel a szavakkal kezdődik az a történelmi enciklia, amellyel negyven évvel ezelőtt Boldog XXIII. János pápa megjelölte a világnak a béke útját. Mennyire időszerűek e szavak a harmadik évezred hajnalán, amelyet szomorúan elsötétítenek az erőszakos cselekmények és konfliktusok!
5. Békét Irakban! A Nemzetközi Közösség támogatásával maguk az irakiak legyenek az ország közös újjáépítésének főszereplői. Béke a világ más régióiban, ahol az elfelejtett háborúk és az elhúzódó konfliktusok halált és sebesülést okoznak, miközben a közvélemény jelentős része hallgat és felejt. „Mély fájdalommal gondolok az erőszak és a vér áradatára, amely nem akar véget érni a Szentföldön. Gondolok az afrikai földrész több országa tragikus helyzetéért. A kontinenst nem szabad magára hagyni! Szemem előtt vannak a feszültség tűzfészkei. És az ember szabadsága elleni merényletek a Kaukázusban, Ázsiában és Latin-Amerikában, a számomra egyaránt kedves régiókban.”
6. Szakadjon szét a gyűlölet láncolata, amely fenyegeti az emberi család rendezett fejlődését! Adja meg nekünk Isten, hogy megszabaduljunk a kultúrák és vallások közötti drámai összeütközéstől. Az Isten iránti hit és szeretet tegye minden vallás hívőit a kölcsönös megértés és a megbocsátás bátor munkásaivá, a termékeny vallásközi párbeszéd türelmes szövögetőivé, ami az igazságosság és a béke új korszakát nyitja meg.
7. Krisztus korunk embereinek is megismétli, amit a viharos tavon a megriadt apostoloknak mondott: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6, 50). „Ha ő velünk van, miért félnénk? Bármekkora sötétség jelenik meg az emberiség látóhatárán, ma a húsvéti öröm ragyogó diadalát ünnepeljük. Ha ellenszél akadályozza a népek előrehaladását, ha viharos is a történelem tengere, senki se engedjen a rémület és a reménytelenség érzésének! Krisztus föltámadott, Krisztus közöttünk él, valóságosan jelen van az Eucharisztia szentségében. Felajánlja magát, mint az üdvösség kenyerét, a szegények kenyerét, a vándorok eledelét.”
8. „Ó, a szeretet isteni jelenléte, ó, Krisztus, húsvétunk élő emlékezete! Te vagy útravalója annak, aki szenved és meghal, mindenki számára te vagy az örök élet biztos záloga! Te, a húsvéti csodák csendes tanúja, segíts bennünket, hogy az élettel a dicséret és a hálaadás Magnificatját énekeljük, mert ma feltámadt e sírból az Úr, aki értünk a kereszten függött. Feltámadt Krisztus, békénk és reménységünk. Feltámadott. Alleluja!” VR/MK