Istenben gazdagodni!

A gazdagságnak több formája van. Egyesek a lottó ötösre várnak, pénzt gyűjtenek, vagy nagy örökség várományosai. Mások befektetnek, vállalkoznak, értékesnek vélt tárgyakat halmoznak fel. Örök emberi tulajdonság a földi javak gyűjtése, a jövő bebiztosítása. A vasárnapi evangéliumban Jézus azokra a veszélyekre figyelmeztet, amelyeket a túlzott anyagi biztonságra törekvés jelent. Mindez annak kapcsán merül fel, hogy valaki arra kéri, vegye rá a testvérét örökségük elosztására.

Bár Jézus nem vállalja a bíró szerepét, felhasználja ezt az esetet arra, hogy ehhez e konkrét élethelyzethez fűzze tanítását, amelynek lényege: őrizkednünk kell minden kapzsiságtól, „mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. Ezt a tömör tanítást egy példabeszéddel is megvilágítja, amelyben rámutat a földi gazdagságnak arra a veszélyére, hogy az ember már nem Istenbe, hanem a vagyonába helyezi bizalmát: „ember, van elég vagyonod, eltart sok évig”.

Szent Pál is arra emlékeztet a szentleckében, hogy figyelmünk ne a földiekre, hanem az égiekre irányuljon. A zsoltáros pedig azt írja: „ha vagyonotok gyarapszik is, szívetek hozzá ne tapadjon” (Zsolt 62,11), nehogy úgy járjatok, „mint az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék”.

A gazdagság kétségtelenül egyfajta biztonságot ad az embernek, lehetővé teszi, hogy rendelkezzék az életével, ne függjön másoktól vagy az államtól, szabadabban szervezhesse az életét, és könnyebben biztosítsa magának a fontos dolgokat. A földi javak ilyen értelemben szükségesek az emberi létezéshez. Jézus ezt nem is kérdőjelezi meg. Sokkal inkább arra irányítja figyelmünket, hogy a gazdagság, az anyagi javak veszélyeket is hordoznak, mert arra késztethetik az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől és felebarátaiktól, s tévesen azt gondolják, be vannak biztosítva a nyomorúság, az öregség és a halál ellen, így bátran élhetnek e világ örömeinek. Sokak számára az anyagi siker egyenesen Isten áldásának szimbóluma, vannak, akik úgy gondolják, hogy mintegy Isten jutalma, ha gazdagságot és megbecsülést szereznek.

A földi gazdagság önmagában nem rossz, de nem válhat öncélúvá. Meg kell maradnia az eszközök kategóriájában, amelyek lehetőséget adnak a tehetős embernek arra, hogy elkötelezze magát mások iránt, segítsen a rászorulókon, és nagylelkűen megossza velük javait. Ha az ember képes lesz erre, akkor válik igazán gazdaggá. Isten szemében a gazdagság Krisztus gazdagsága, aki bár gazdag volt, értünk szegénnyé lett. Jézus tőlünk is az anyagi javaktól való belső függetlenség megőrzését kéri.

Jézus nem vállalta, hogy a vitatkozó örökösök között igazságot tegyen. Amikor viszont saját örökségéről volt szó, annak felosztásában példát mutatott, hiszen megosztotta velünk. Amikor testvéreivé fogadott bennünket, Isten gyermekei lettünk. „Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei” (Róm 8,17). Megosztotta velünk gazdagságát, azt az örökséget, amelynek révén igazán gazdagok lettünk, mert Jézussal minden a miénk. Miénk az ország, az istengyermekség, miénk az Isten! Gazdag a mi örökségünk!

Ternyák Csaba