Megbotránkozni Jézusban

A mai evangéliumban Jézus hazalátogat Názáretbe. Híre megelőzi, hiszen mindenhol róla beszélnek. A hírnév nem mindig pozitív, csodálkozást és könnyen irigységet vált ki. Jézust is gyanakodva fogadják, bár elismerik, hogy rendkívüli bölcsesség árad belőle, de nem tudják, hogyan tett szert rá. Magyarázatot keresnek, és nem találnak. A csodálkozás ezért hamar gyanakvásba, méltatlankodásba fordul, sőt botránkozássá lesz. Pedig megbotránkozni rossz dolog, annál már csak botránkoztatni rosszabb. Mindkettőhöz botrány kell.

Mivel okozott Jézus botrányt, amikor nem tett semmi megbotránkoztatót? Három dologgal: először is azzal, hogy tanítani kezdett, és megcsillant a bölcsessége, miközben tudták, hogy a tanításban senki sem volt a mestere. Majd azzal, hogy csodákat tett, amire végképp nem találtak magyarázatot. Végül pedig azzal, hogy mindezt egyszerű munkásként tette: „Nem az ács ez, Mária fia?”

Az evangélista mintegy összefoglalja, mit gondoltak róla a názáretiek: „Megbotránkoztak benne.” Jézus azonban nem botrányhős. Sőt, azt tanítja, hogy bár a botrányok elkerülhetetlenek, rendkívül súlyosan kell megítélni az okozójukat: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson” (Lk 17,1–2).

Az irigység okozta botrány a sikeres emberek keresztje. Ezt még Jézus sem tudta elkerülni. Biztosan szenvedett miatta. A korintusiakhoz írt második levelében Pál apostol, miután beszámol a nagyszerű kinyilatkoztatásokról, amelyeket kapott, ezt írja: „tövist kaptam testembe”, ezért nem lehet elbizakodott. A botrány tövise nem csak ott okoz fájdalmat, ahol szúr. Pál megtanulta, hogy „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg”.

A sikeres emberekben gyakran felmerülnek a kérdések: Lehet-e otthon érvényesülni? Elismernek-e a szülőföldemen? Sok magyar külföldön, mások ugyan a hazájukban, de a szülőhelyüktől távol élik le az életüket, ott lesznek sikeresek, ott tesznek nagy dolgokat. Gárdonyi Géza nem Egerben született, de ott alkotott és szerzett elismerést.

Jézus is találkozott azzal a jelenséggel, hogy a város, ahol felnőtt, nem tudott mit kezdeni a hírével. Bár büszke lehetett volna rá, mégis inkább botránkozott, próbálta lehúzni magához azzal, hogy ő is csak olyan, mint mi vagyunk, hiszen ismerjük a családját, tudjuk, mivel foglalkozott korábban. Ez a „ki fia, lánya”, „kik a rokonai”, „milyen volt gyermekkorában” pletykálkodó mentalitás ma is sok ember életét megmérgezi.

Jézust azonban hiába akarja lehúzni, gúzsba kötni a régi környezete. Ő nem bosszúálló, képes felülemelkedni ezen a bénító vádaskodáson. És bár csodálkozik a hitetlenségükön, nagylelkűen mégis meggyógyít néhány beteget kézrátétellel.

Ma olykor talán okkal, máskor ok nélkül megbotránkoznak az Egyházon és Jézus tanítványain. Ahogy ő maga botránykő volt, ez a sorsa Egyházának is, hiszen nem nagyobb a szolga uránál (vö. Jn 15,24).

Ternyák Csaba