Szívedben hiszed és száddal vallod

A nagyböjti időszak már elnevezésével is ráirányítja a figyelmet a böjtölés fontosságára. A liturgia pedig arra emlékeztet, hogy a Lélek ösztönzésére Jézus negyven napra a pusztába vonult, semmit nem evett, imádsággal és böjttel készült szolgálata megkezdésére, majd végül megéhezett, és megkísértette a sátán. 

A II. Vatikáni Zsinat előtt a böjti fegyelem sokkal szorosabb volt a mostaninál. Ma jobban hangsúlyozzuk Jézusnak azt a kijelentését, hogy „nem böjtölhet a násznép, amikor vele van a vőlegény”. Jézus a vőlegény, aki köztünk él, és velünk zarándokol az Egyházban. Mostani nagyböjtünk központi üzenete, lényege a húsvét megünneplésére való felkészülés, ezért olyan fontos, hogy ez az időszak valóban hatékony legyen. Olyan, mint a diákoknak a vizsgaidőszak, mint építkezés előtt a tervezés vagy egy beruházás előtt a források összegyűjtése. A nagyböjt a húsvétra készít elő. Olyan lesz a húsvétunk, amilyen a nagyböjtünk volt. 

A felkészülésben Jézus példája segít bennünket, aki nyilvános működése kezdetén kivonult a pusztába, s amint a választott nép negyven éven át zarándokolt a sivatagban, mielőtt bejutott volna az ígéret földjére, úgy ő is negyven napon át készült küldetésének beteljesítésére. Példája nyomán mi is negyven napon át készülünk a húsvétra. A sivatag a megkísértés helye volt Izrael számára. A pusztában Jézust is megkísértette a sátán, s a nagyböjti időszak számunkra is kísértésekkel teli. A Mester példájából, abból, ahogyan ellenállt a kísértéseknek, mi is tanulhatunk. 

A mai szentlecke, melyet A rómaiaknak írt levélből olvastunk, arra emlékeztet, hogy közel van hozzánk a hit tanítása: ajkunkon és szívünkben. Szent Pál így fogalmaz: „A szívbeli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás üdvösségre szolgál.” Megkísértése idején Jézus is szívében hitte és szájával megvallotta, hogy az Atya küldötte. Ez a világos identitása és hite tette képessé arra, hogy legyőzze a kísértéseket. Mindehhez pedig Isten szavából merítette az erőt. A sátán mindhárom kísértésére a Szentírás szavaival válaszolt, és háromszor is a Második Törvénykönyvet idézte. 

Az első kísértésben Jézus győztes válasza ez volt: „Nem csak kenyérrel él az ember.” Ez erőt adott neki a hivatásában való kitartásához, vagyis ahhoz, hogy az Atyától kapott hatalmát ne a maga kényelmére, jóllakatására használja. A második kísértésben a sátán a földkerekség minden országát ígérte neki. Ekkor is Isten szava erősítette meg: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” S ugyanez történt a harmadik kísértésben is, amikor a sátán azt mondta neki, vesse le magát a templom párkányáról, így bizonyítva a nép előtt, hogy ő Isten küldötte, akit Atyja megoltalmaz és angyalai megvédenek minden bajban és veszélyben, nehogy kőbe üsse a lábát. Jézus ezt a kísértést is egy szentírási idézettel hárította el: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet” (MTörv 6,16). 

Jézus kísértéseit és az azokra adott válaszait érdemes átelmélkedni a vasárnapi szentlecke fényében. Szent Pál apostol ugyanis a római levélben nagyszerű eligazítást ad arra nézve, hogy a „szívbeli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál”. 

Nincs hatékonyabb és szebb imádság kísértés idején, s nincs jobb felkészülés a húsvét megünneplésére sem, mint Jézus példája nyomán felidézni a Szentírás szavait, s nemcsak emlékezni rájuk, nemcsak szívünkben hinni, hanem szánkkal is hangosan megvallani azokat, hiszen „mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

Ternyák Csaba érsek

Magyar Kurír