Útravaló – 2019. december 2.

Erősen indít bennünket az Egyház a várakozás idejére. A pogány százados mondatát naponta milliónyian ismétlik: „nem vagyok méltó”. De mennyire vesszük komolyan ezt? Nem éppen ki akarjuk erőszakolni Istenből a közelségét, a jeleket, a csodákat? Nem vagyok méltó – ismerjük föl életünk ajándék voltát, ismerjük föl, mennyi minden jót kapunk, ismerjük föl, hogy Isten milyen alázatos mégis irányunkban, és az Eucharisztiában önmagát nyújtja. E világ sokat hangsúlyozza: mert megérdemled, mert jár neked. És el is hisszük sokszor, és micsoda harag ébred bennünk, ha valami nem úgy alakul! Nem vagyok méltó – így élem a mindennapjaim? Az alázat és megajándékozottság derűje és egyszerűsége kísér?

Magyar Kurír