Honnan kell nézni a szegényeket, az éhezőket, a sírókat, a kirekesztetteket, hogy boldognak lássuk őket; a gazdagokat, a jóllakottakat, a nevetőket és a befolyásosakat pedig vesztesnek? Valószínűleg felülről. A hegyi beszéd a boldogmondásokkal kezdődik. Értelme is az, hogy valamit felülről kell nézni, más perspektívából, nem innen, a földi hétköznapokból. Az is tudatos, hogy a pusztai megkísértéskor az ördög Jézust fölviszi egy magas hegyre. Hogy onnan, fentről mutassa meg neki a világot. A komfort, a gazdagság és a jóllakottság igézetével bódítsa el. De Jézus ugyanazt mondja neki, mint nekünk: semmi sem boldogít, csak Isten, és nincs kirekesztőbb, mint a gazdagok magánya.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria