Útravaló – 2021. február 8.

Az első teremtéstörténet gyönyörű, himnikus sorait olvassuk, halljuk. „A föld puszta volt, és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” Ebbe a pusztaságba, sötétségbe Isten szép fokozatosan életet, világosságot hoz. Minden napnál megismétli: Isten szólt, és lett, és látta Isten, hogy jó. Isten Igéje, szava teremtő erejű, és jót teremt. A mi szavunk is ilyen teremtő erejű, hiszen „élet és halál van a nyelvben”. Vigyázunk-e arra, hogy az életet, a jót szolgálja szavunk, beszédünk? Nem vagyunk-e néha túl könnyelműek a beszédünkben? Jézus mint az Atya kimondott Igéje folytatja a teremtő munkát az emberek között: „aki csak megérintette, meggyógyult.”

Magyar Kurír