A mennyei lakoma előíze – karácsonyi ebéd a Szent Egyed közösséggel

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Egyed közösség 1982 óta hívja és várja szegény barátait terített asztal mellé karácsony napján. Az első római ebéd óta, amelyen húszan vettek részt, a világ számos pontján osztják meg egymással a találkozás, a testvériség és béke ajándékát a közösség tagjai utcán vagy hajléktalanszállón élő barátaikkal, nehéz sorsú családokkal, menekültekkel, a társadalom peremére szorult emberekkel.

A Szent Egyed közösség budapesti csoportja idén először rendezte meg a római Santa Maria in Trastevere-bazilikában tartott karácsonyi ünnepség mintájára templomban a közös karácsonyi ebédet, hogy, amint Szőke Péter, a közösség magyarországi vezetője fogalmazott, „az Eucharisztia asztalát a szegények menzájává alakítsák”, hiszen Jézus éppúgy, ahogyan az Oltáriszentségben, jelen van a szegényekben is.

A karácsonyi ebédet több hetes készület előzte meg; a közösség tagjai advent eleje óta osztogatták az ebédre szóló meghívókat szerdai szolgálatuk alkalmával barátaik körében. Hogy gondoskodjanak ajándékokról, többen a józsefvárosi piacra mentek a közel háromszáz főnek tervezett csomagok beszerzéséért, amelyeket több önkéntes segítségével csomagoltak be a karácsonyt megelőző héten. Advent harmadik vasárnapja előtt pedig a Vörösmarty térre mentek, ahol adományokat gyűjtöttek a karácsonyi ebédre. Külön gondoskodtak az asztalok díszítéséről, a műsor megszervezéséről, amellyel a jelenlévőknek kedveskedtek az ebédet követően.

A közös együttlét szentmisével vette kezdetét, amelyet Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnöke mutatott be Michels Antallal, a Szent József-templom plébánosával.

„Mindenki otthon van az Isten házában” – a szentmise elején Székely János e szavakkal köszöntötte a jelenlévőket, rámutatva arra, hogy Jézus minden embert szeret, de különösen a beteget, a gyengét és a szegényt. Szentbeszédének elején pedig rámutatott, karácsony ünnepének lényegét nem a ragyogó karácsonyfa és a csillagszóró jelenti, sem pedig az ajándékok, hanem Isten, aki örök szeretettel alkotta ezt a világot, eljött közénk. Ő a karácsony nagy ajándéka – fogalmazott. „Igazi ünnepe annak az embernek van, aki meg tudja nyitni a szívét, aki be tudja fogadni. Ahogyan a Bibliában olvashatjuk: »Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.« (Jel 3, 20)” Az ajándék maga Jézus, Ő van itt jelen, vele ülünk majd egy asztalhoz – mutatott rá Székely János.

Karácsony ünnepe azt üzeni számunkra – folytatta a segédpüspök –, hogy Isten számára az ember végtelenül fontos. Saját gazdagságát, a mennyei dicsőséget elhagyva, eljött közénk, hogy tudjon emberi szóval szólni hozzánk, és emberi szívvel szeretni bennünket. Egy akart velünk lenni – hangsúlyozta, majd három történeten keresztül érzékeltette a hallgatósággal az elmondottakat.

Az első történetben egy olyan férfiról mesélt, aki saját életét nem tartotta értékesnek, mestere, egy öreg bölcs sem tudta őt meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Elküldte tanítványát egy régi és kopott aranygyűrűvel a piacra, mondván, adja el, de egy aranynál kevesebbet ne fogadjon el érte. A tanítvány elment, de nem tudta eladni azt, a piacon senki nem tartotta annyira értékesnek, hogy egy aranyat adjon érte. Visszamenve a fiú elmesélte mesterének a történteket, aki arra kérte másodszor, hogy vigye el az ékszerészhez, de bármennyit ígér, ne adja el neki. Az ékszerész ötven aranynál is többet ígért a régi, és látszólag értéktelen aranygyűrűért. Ebből értette meg a fiú, hogy az ő élete is felbecsülhetetlen. A történeten keresztül Székely János arra tért ki, hogy mindannyiunk élete értékes Isten számára, akarta létezésünket, az ő tekintete és szeretete kell ahhoz, hogy felfedezhessük ezt önmagunkban. Jézus önmagát adta nekünk, megosztva életét mindannyiunkkal.

A szentbeszédben egy másik történeten keresztül a püspök arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a társadalom peremén élők, a szegények ugyanolyan fontosak, mint bárki más. Sokszor csupán problémaként, számadatként tekintünk rájuk, ugyanakkor Jézus mindenkit nevén szólított, minden ember végtelenül fontos számára, így meg kell tanulnunk, hogy a kicsi emberekben, a szegényekben testvéreinket lássuk meg. Krisztus azért jött, hogy fölemelje ezt a világot, hogy kezébe vegye, és elmondja, hogy értékesek vagyunk.

Egy harmadik történettel Székely János püspök karácsony ünnepének egy újabb dimenzióját tárta fel: kiemelte a titoknak, Isten bennünket végtelenül szerető ajándékának egymással való megosztását, hogy egymást is „karjainkba vegyük és átöleljük”, ahogyan ő emel fel bennünket. Így prédikációját valójában három gondolat köré fűzte: Isten irántunk való végtelen szeretetére mutatott rá, amely az emberi élet értékét adja, és arra, hogy ezt az ajándékot megosszuk másokkal.

A szentmisét követően a templomban elhelyezett asztaloknál látták vendégül a közösség tagjai az ünnepre érkezett családokat, hajléktalanokat, időseket és menekült barátaikat. Az ebédről a Kapuvári ÍzvadÁszok gondoskodtak, a zenés-verses műsorban a közösség tagjai lepték meg a vendégeket.

Tóth Károly meghívott vendég, a Vágány utcai Máltai Szeretetszolgálat éjjeli menedékhelyén két és fél éve tartózkodó férfi elmondta, hogy nagyon megérintette Székely János püspök szentbeszéde, amelyben felhívta a figyelmet karácsony lényegére, Jézus születésére, valamint örült annak, hogy az ebéden sokan részt vettek, ő maga barátaival érkezett.

Szente Attila, a közösség önkéntese három éve végez karitatív munkát a Szent Egyed keretein belül. Kérdésünkre elmondta, hogy pszichológia szakos hallgatóként felkeltették érdeklődését a szociálisan hátrányos helyzetű emberek, és kereste a lehetőséget a velük való fogalalkozásra. 2013-ban, a HungaRión ismerte meg a közösséget, amelynek jelenleg is tagja. Elmondta, hogy számára a közösség olyan, mint egy nagy család, így a karácsonyt is a Szent Egyedben tudja igazán átélni. Kálvin téri csoportjából tizenöten vettek részt a karácsonyi ebéden, amelynek szintén nagyon örült. 

Szőke Péter, a közösség vezetője megosztotta szerkesztőségünkkel annak jelentőségét, hogy az ebédet Magyarországon idén először tudták templomban  megrendezni. Szőke Péter utalt az őskeresztény egyházra, amelyben élt az Eucharisztiának és a szegények megvendégelésének szoros kapcsolata, amelyet a Szent Egyed közösség karácsonyi ebédjével is szeretne feleleveníteni. A közösség vezetője idézte Olivier Clement francia ortodox teológus gondolatait, aki az egyház drámájának nevezte azt, hogy az Oltáriszentség és a szegények külön váltak egymástól. A közösség Szőke Péter elmondása szerint e kettőt szeretné újra egyesíteni. 

Michels Antal, a Szent József-templom plébánosa a karácsonyi ebéd megvalósításával kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy az első templomban rendezett ebédre február 1-én került sor, amikor a közösség szintén a józsefvárosi templomban rendezte meg a szentmisével egybekötött szeretetvendégséget. Akkor az elhunyt hajléktalanokért mutattak be szentmisét. Michels Antal szent kísérletnek nevezte az első templomi ebédet, hiszen, ahogyan fogalmazott, az egyház számára soha nem volt idegen a szegények befogadásának gondolata. A plébános megosztotta továbbá, hogy ő maga nyolc évig dolgozott vendéglátásban, így külön öröm volt számára, hogy idén karácsonykor a saját-, és az Úr asztalánál is vendégül láthatta a szegényeket. Kiemelte, hogy a Szent Egyed közösség munkáját a plébánia karitász csoportja, valamint a családsegítő szolgálat is segítette, illetve örömként említette azt, hogy ő maga is le tudott ülni a szegények közé. 

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír