Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Paraguayból Rómába tartó repülő fedélzetén

2015. július 14. kedd, 14:20

Ferenc pápa a tőle megszokott közvetlenséggel, őszinteséggel válaszolt a közel húsz kérdésre, amelyet a kíséretében lévő különböző nemzetiségű újságírók tettek fel neki a Paraguayból hazafelé tartó repülőn. A Vatikáni Rádió tudósítását adjuk közre.

Az Abc Color újságírója a paraguayi hívek nevében megköszönte, hogy Ferenc pápa bazilika rangra emelte a caacupéi kegyhelyet, majd az iránt érdeklődött, hogy miért nincs paraguayi bíboros, milyen bűnt követett el Paraguay.

Ferenc pápa: Nem valamilyen bűn elkövetése miatt nincs az országnak bíborosa. A világ országainak nagy többségében nincsenek bíborosok. Igaz, hogy Paraguaynak eddig még nem volt egyetlen bíborosa sem. Nem tudnám megmondani az okát. A bíboros mindenekelőtt segíti a pápát az egyház egyetemes kormányzásában. Bár egy részegyházhoz tartozik, a római egyházba van „inkardinálva”, innen jön a kardinális szó. Kell, hogy univerzális, egyetemes felfogása legyen. Ez nem jelenti azt, hogy Paraguayban nincs ilyen megfelelő püspök, de figyelembe kell venni a választó bíborosok összlétszámát is, amely nem haladhatja meg a 120-at. Bolíviának két bíborosa van, Uruguaynak kettő volt, egyes közép-amerikai országoknak szintén volt bíborosuk, de mindez a körülményektől, a személyektől, a karizmáktól függ. Vannak zseniális paraguayi püspökök. Emlékszem a két Bogarínra, akik történelmet írtak Paraguayban. Nem voltak bíborosok. Felteszem a kérdést: megérdemel-e egy bíborost Paraguay, egyházát tekintve? Azt mondanám, hogy megérdemelne kettőt is. Paraguay helyi egyháza életerős, vidám, küzdő egyház, dicsőséges történelemmel.

A pápa kíséretében lévő bolíviai újságírónő a Chile és Bolívia között, a tengeri kijárat ügyében fennálló vitára utalt kérdésében. (Bolívia keresetet nyújtott be Chile ellen 2013 áprilisában a hágai Nemzetközi Bíróságon a csendes-óceáni kijárat ügyében, mivel a 19. század végén Chile megfosztotta az országot tengerpartjától). A bolíviaiak szeretnék tudni, hogy a pápa helyesnek tartja-e azt a kívánságukat, hogy szuverén kijáratuk legyen a Csendes-óceán partjára. Amennyiben Chile és Bolívia kérné a Szentatya közvetítését, elvállalná-e ezt a szerepet?

Ferenc pápa: A közvetítés nagyon kényes dolog, ez lenne az utolsó lépés. Argentína és Chile között is megtörtént már ez, és sikerült elkerülni a háborút. Határhelyzet volt, és nagyon jól kezelték a Szentszék megbízottai – mögöttük mindig ott állt Szent II. János Pál. Furcsa, de Argentínában volt egy csoport, amely egyáltalán nem kérte ezt a közvetítést, de amikor Alfonsín elnök népszavazást tartott, hogy elfogadják-e vagy sem a közvetítés javaslatát, az ország többsége természetesen igennel válaszolt. De volt egy csoport, amelyik ellenállt. Amikor közvetítésről van szó, nehéz elérni, hogy az egész ország egyetértsen, ez az utolsó lépés, mindig van egyéb diplomáciai megoldás. Jelenleg nagyon körültekintőnek kell lenni ebben az esetben, mivel Bolívia keresetet nyújtott be egy nemzetközi bírósághoz. Ha most én kommentálnám a kérdést, mivel államfő vagyok, úgy értelmezhetnék, hogy be akarok avatkozni, vagy nyomást akarok gyakorolni. Nagy tiszteletben kell tartani a döntést, amelyet a bolíviai nép hozott, amikor benyújtotta a keresetet.

A pápa utalt rá, hogy a bolíviai székesegyházban nagyon óvatosan érintette a témát, figyelembe véve a nemzetközi bírósághoz benyújtott keresetet: Pontosan emlékezem a szövegösszefüggésre: „A testvéreknek párbeszédet kell folytatniuk egymással, a latin-amerikai népeknek párbeszédet kell folytatniuk, hogy nagy hazát teremtsenek, szükség van a párbeszédre.” Itt megálltam, csöndben maradtam, és ezt mondtam: a tengerre gondolok. Majd folytattam: párbeszéd, párbeszéd. Mivel az ügy nemzetközi bíróság előtt van, nem lehet közvetítésről, könnyítésről beszélni, várni kell.

A bolíviai újságírónő megismételte kérdése második részét: Helyes-e vagy sem a bolíviaiak kérése?

Ferenc pápa: Mindig fennáll egy alaphelyzet, amikor megváltoznak a területi határok, főleg egy háború után. Ezt mindig folyamatos revízió követi. Azt mondanám, hogy nem helytelen egy ilyen kérdés felvetése. Természetesen egy háború után veszteségek merülnek fel, és azt hiszem, hogy elsősorban a párbeszéd a fontos, az egészséges tárgyalás. Jelen pillanatban a párbeszéd Hágában rekedt meg.

Az ecuadori Teleamazonas munkatársa köszönetét fejezte ki a pápának, majd utalt rá, hogy a pápalátogatás előtt az országban zaklatott állapot uralkodott, és a látogatást követően ismét utcára mentek az ellenzéki csoportok. Úgy tűnik, mintha az egyházfő ecuadori jelenlétét politikai célokra akarnák kihasználni, különös tekintettel a pápa szavaira, amelyek így hangzottak: „Ecuador népe méltósággal állt talpra.” Mit jelent ez a mondat? Azt, hogy a pápa rokonszenvez Correa elnök politikájával? A pápa úgy véli, hogy azokat az általános javaslatokat, amelyeket ecuadori látogatása során tett a fejlődés, a párbeszéd, a demokrácia építése kapcsán, valamint a leselejtezés politikája felszámolásáért, már gyakorolják Ecuadorban?

Ferenc pápa: Természetesen tudom, hogy vannak politikai problémák, sztrájkok. Nem ismerem az ország politikai intrikáit, és butaság lenne részemről véleményt mondani. Mondták, hogy látogatásom egyfajta zárójel volt, aminek örülök, mivel a pápa látogatásának tiszteletben tartása egy talpra állt nép gesztusa. Az Ön által idézett mondattal arra utaltam, hogy az ecuadori nép jobban tudatára ébredt értékeinek. Továbbá jobban tudatára ébredt etnikai különbözőségei gazdagságának. Tudomásomra jutott, hogy ugyanezt a mondatot eszközként használták fel mindkét oldalon: egyrészt, hogy a kormány állította talpra Ecuadort, másrészt a kormányellenzék tette ugyanezt. Egy szöveget nem lehet egy mondattal értelmezni. Az egész szövegkörnyezetet figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni az összefüggést, az egész helyzetet, az egész történelmet. Minden beszédet, szöveget átfogó hermeneutikai értelmezés alá kell vetni, nem pedig önkényesen kivenni belőle egy-egy részt.

Az Avvenire olasz katolikus napilap újságírónője a népi mozgalmak kapcsán a görög helyzetről kérdezte a pápát: Bolíviában Ferenc pápa a mozgalmak tagjaihoz intézett beszédében szólt az új gyarmatosításról, a pénz bálványozásáról, a megszorítás politikájáról, amellyel mindig a szegények nadrágszíját húzzák szorosabbra. Mi a véleménye a pápának a görögországi eseményekről, amelyek egész Európát érintik?

Ferenc pápa: Mindenekelőtt, ez a második alkalom, hogy beszédet mondtam a népi mozgalmakhoz. Az elsőre a Vatikánban került sor, mintegy százhúszan voltak jelen. Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa szervezte, és én közel állok hozzájuk, mert az egész világon jelen vannak. Keleten, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Thaiföldön. Olyan mozgalom, amelyhez sokan tartoznak. Úgy érzik, hogy nem képviselik őket a szakszervezetek, mert már nem küzdenek a szegények jogaiért. Az egyház nem lehet közömbös. Az egyháznak van egy társadalmi tanítása és párbeszédet folytat ezzel a mozgalommal. Láttátok a lelkesedésüket: „Az egyház nem áll távol tőlünk, az egyház tanítása segít bennünket küzdelmünkben.” Ők nem anarchisták, sokat dolgoznak, felhasználják a selejteket, a maradékokat is. Ami pedig Görögországot és a nemzetközi rendszert illeti: nagyon allergiás vagyok a gazdasági életre, mert apukám könyvelő volt, és amikor nem tudta befejezni a munkáját a gyárban, hazahozta és szombat-vasárnap otthon dolgozott a könyvekkel, dolgozott, én pedig néztem apukámat... Nem értem pontosan a helyzetet, egyszerűbb lenne azt állítani, hogy a hiba csak az egyik oldalon van. A görög kormányzókat, akik a nemzetközi eladósodás helyzetét éveken át nem oldották meg, felelősség terheli. Az új kormány egyfajta revízió felé haladt. Azt kívánom, hogy találjanak kiutat a görög probléma megoldására, és azt, hogy ne forduljon elő hasonló helyzet más országokban, mert a kölcsönök és az adósságok útjának soha nincs vége. Az új gyarmatosítás minden formája az értékeket érinti. Például a fogyasztói magatartás is gyarmatosítás, mert olyan viselkedésre kényszerít, amely nem tartozik szokásaid közé, így személyiségedben is egyensúlyzavart kelt. A fogyasztói mentalitás felborítja a gazdasági életet, a társadalmi igazságosságot, a testi, szellemi egészséget is.

Az amerikai CBS News munkatársnőjének kérdése így hangzott: Szentatya, ennek a látogatásnak az egyik legerőteljesebb üzenete az volt, hogy a globális gazdaság gyakran a mindenáron való nyereség mentalitását kényszeríti rá az emberekre, a szegények kárára. Ezt az Egyesült Államokban úgy értelmezik, mint gazdasági rendszerük, életmódjuk közvetlen bírálatát. Hogyan válaszol Ön erre az észrevételre?

Ferenc pápa: Az, amit mondtam, nem újdonság. Kifejtettem már az Evangelii gaudiumban is: „ez a gazdaság gyilkol”. Jól emlékszem erre a mondatra. És mondtam a Laudato si’-ben is. Hallottam néhány kritikát, amelyek az Egyesült Államokból érkeztek. De nem volt időm, hogy tanulmányozzam őket, mert minden bírálatot tanulmányozni kell, hogy utána párbeszédet lehessen folytatni.

Az újságírónő tovább kérdezte a pápát: Ön nemsokára az Egyesült Államokba látogat, van elképzelése arról, hogy hogyan fogják fogadni?

Ferenc pápa: Most kezdek majd készülni, idáig ezzel a három gyönyörű országgal voltam elfoglalva. Most el kell kezdenem tanulmányozni Kubát, mert ott töltök két és fél napot, és utána az Egyesült Államokat, a keleti part három városát: Washingtont, New Yorkot és Philadelphiát. Tanulmányoznom kell a kritikákat is, hogy párbeszédet folytathassak.

A Szentszék sajtóterméhez akkreditált portugál újságírónő arról kérdezett, mit érzett a pápa, amikor meglátta Morales elnök ajándékát, a sarlóra és kalapácsra feszített Krisztust, és mi lesz az ajándék sorsa?

Ferenc pápa: Érdekes, de nem ismertem ezt, azt sem tudtam, hogy Espinal atya szobrász és költő is volt. Ezekben a napokban szereztem tudomást róla. Számomra meglepetés volt. Úgy lehetne minősíteni, hogy a tiltakozás műfajába tartozik. Például, néhány évvel ezelőtt Buenos Airesben volt egy kiállítás, egy ügyes, kreatív argentin szobrász kiállítása. Már nem él. A tiltakozás művésze volt. Emlékszem egy keresztre feszített Krisztusra, akit egy lefelé repülő bombázó gépen ábrázolt. Az imperializmussal szövetséget kötött kereszténységet bírálta. Az első pont tehát, hogy én nem tudtam erről, a második, hogy ezt a tiltakozás műfajába sorolom, ami egyes esetekben sértő lehet, más esetekben nem. Harmadszor, ami ezt a konkrét esetet illeti: Espinal atyát 1980-ban ölték meg. Olyan idők jártak, amikor a felszabadítás teológiájának különböző áramlatai voltak. Ugyanabban az évben P. Arrupe, a Jézus Társasága generálisa levelet írt az egész Társaságnak a teológiai valóság marxista elemzéséről, azt mondta, hogy ez nem helyes. Két különböző dologról van szó, ez nem helyes. Négy évvel később a Hittani Kongregáció közzétette az első kis kötetet, az első nyilatkozatot a felszabadítás teológiájáról, amely bírálta azt. Azután jött a második kötet, amely keresztényibb távlatokat nyitott meg. Kicsit leegyszerűsítem a dolgokat, nemde? Vizsgáljuk meg a kort hermeneutikai módszerrel. Espinal lelkes híve volt a valóság marxista elemzésének, de a teológiának is, felhasználva a marxizmust. Ebből született ez az alkotás. Espinal költeményei is a tiltakozás műfajába tartoznak, ez volt az ő élete, gondolata, rendkívüli ember volt, zsenialitással, jóhiszeműen küzdött. Ilyen hermeneutikai elemzést végezve én megértem ezt az alkotást. Számomra nem volt sértés. De szükség volt erre a hermeneutikai elemzésre, és azért mondom nektek, hogy ne legyenek téves vélemények. Ezt az ajándékot most magammal viszem.

Ferenc pápa ezután a bolíviai államfőtől kapott két kitüntetés témájára tért rá. Az egyik a legfontosabb bolíviai kitüntetés, a másik egy új érdemrend, Espinal atya érdemrendje. „Én soha nem fogadok el kitüntetéseket, de ő [ti. Morales elnök – a szerk.] olyan jóakarattal tette, és örömet akart szerezni nekem. Azt gondoltam, ez Bolívia népétől jön. És imádkoztam ezzel kapcsolatban. Azt gondoltam: ha magammal viszem a Vatikánba, ez a múzeumba kerül, és soha nem látja senki. Akkor úgy döntöttem, hogy otthagyom a Copacabanai Szűzanyának, Bolívia Anyjának, a kegyhelyre kerülnek. Krisztust azonban magammal hozom.”

A Radio France római tudósítónője a családdal kapcsolatban kérdezte a pápát: A guayaquili misén Ön azt mondta, hogy a szinódusnak meg kell érlelnie ítélőképességét, hogy konkrét megoldásokat találjon a családok nehézségeire. Azt kérte az emberektől, imádkozzanak, hogy még azt is, ami számunkra tisztátalannak tűnik, botrányt okoz vagy megrémiszt, Isten csodával alakítsa át. Meg tudná határozni pontosan, melyek azok a helyzetek, amelyek „tisztátalanok”, „rémisztők”, vagy „botrányosak”? Mire utalt ezekkel a szavakkal?

Ferenc pápa: Itt is alkalmazom a szöveg hermeneutikai módszerrel való elemzését. A jó bor csodájáról beszéltem, és azt mondtam, hogy az amforák tele voltak vízzel, de a megtisztulást szolgálták. Vagyis mindenki, aki belépett abba a házba, ahol az ünnep volt, előbb megtisztította magát a vízzel, ott hagyta spirituális szennyét. Ez volt a megtisztulás szertartása, mielőtt beléptek egy házba vagy a templomba. Innen származik nálunk a szentelt víz szertartása, ez maradt abból a zsidó rítusból. Azt mondtam, hogy Jézus abból a szennyes vízből csinálta a jó bort. A következő magyarázatot fűztem ehhez: a család válságban van, mindnyájan tudjuk. Elég, ha elolvassuk a szinódusi munkadokumentumot, amelyet jól ismertek, mert már bemutatták. Erre utaltam: az Úr tisztítson meg bennünket ezektől a válságoktól, azoktól a dolgoktól, amelyeket a munkadokumentum leír. Általánosságban mondtam: az Úr tegyen minket jobbá, a családok legyenek érettebbek, jobbak. A család válságban van, az Úr tisztítson meg bennünket és haladjunk tovább. Ennek a válságnak a részletei mind benne vannak az Instrumentum laboris szinódusi munkadokumentumban, amelyet ismertek.

A Rome Reports római székhelyű, független nemzetközi televíziós hírügynökség spanyol igazgatója köszönetét fejezte ki a pápának ezért a beszélgetésért, amely olyan nagymértékben segíti a média felelőseinek munkáját. Kérdését az összes spanyol anyanyelvű újságíró nevében tette fel: Láttuk, milyen eredményes volt a Kuba és az Egyesült Államok közötti közvetítés. Gondolja, hogy valami hasonlót lehetne tenni a latin-amerikai földrész egyéb kényes helyzeteiben, gondolok itt Venezuelára és Kolumbiára? És még egy kérdés: édesapámra gondolok, aki néhány évvel fiatalabb Önnél, de csak fele annyi energiával rendelkezik. Láttuk az Ön energiáját ezen az úton, láttuk ez alatt a két és fél év alatt. Mi az Ön titka?

Ferenc pápa nevetve válaszolt: Azt szeretné kérdezni, hogy milyen kábítószert használok?

Majd komolyra fordította a szót: Kuba és az Egyesült Államok között nem volt közvetítés. Volt egy kívánság, ami beteljesedett. Az igazat megvallva ez tavaly januárban volt, utána eltelt három hónap, amely során én csak imádkoztam, nem döntöttem el semmit: mit lehet tenni ezzel a kettővel, több mint ötven év után még mindig itt tartanak? Azután az Úr egy bíborost sugallt nekem. Ő elment, beszélt velük, és utána nem tudtam semmiről, hónapok teltek el. Egy nap az államtitkár, aki itt van, ezt mondta: „Holnap lesz a két csoport második ülése.” „Hogyan?”, kérdeztem. „Igen, volt a válasz, van két csoport, és tárgyalnak egymással”. Mindez magától történt, nem volt közvetítés, a két ország jóakaratától függött: az övék az érdem. Mi szinte semmit sem tettünk. December közepén megtörtént a bejelentés. Ez a valódi történet, nincs több. Engem most az aggaszt, hogy ne álljon le a békefolyamat Kolumbiában. Remélem, hogy a folyamat halad előre, és ebben az értelemben mindig készen állunk a segítségre, számos módon. Venezuelában a püspöki konferencia azon dolgozik, hogy békét teremtsen, de ott sincs semmiféle közvetítés. Az Egyesült Államok esetében az Úr volt az, aki elkezdte, és két véletlen dolog, utána már magától ment előre; Kolumbiáért imádkozom, és imádkoznunk kell, hogy ne álljon le ez a folyamat, amely ott is több mint ötven éve tart, és hány halott volt már! Azt hallottam, hogy milliókról van szó. Venezueláról nincs több mondanivalóm... Ja, és a „kábítószer”: a matétea segít nekem, de a kokalevelet nem kóstoltam meg. Ez világos, nemde?

A KNA német katolikus hírügynökség munkatársa arról kérdezte Ferenc pápát, miért foglalkozik olyan keveset a középosztállyal, azokkal az emberekkel, akik dolgoznak, fizetik az adót, átlagemberek. A pápa sok erőteljes üzenetet fogalmaz meg a szegények érdekében, szigorú szavakkal szól a gazdagokról, a hatalmasakról. Mi lenne az üzenete a középosztály számára?

Ferenc pápa: Köszönöm szépen, ez egy szép észrevétel! Igaza van, ez tévedés a részemről. Ezen el kell gondolkoznom. Fűzök ehhez néhány gondolatot, de nem azért, hogy igazoljam önmagam. A világ polarizált. A középosztály egyre kisebbé válik. A polarizáció a gazdagok és a szegények között nagyon nagy világszerte. Egyes országokban nem, de a világon általában véve nagy a szegények száma. Miért beszélek a szegényekről? Mert az evangélium szívében foglalnak helyet. A szegénységről mindig az evangélium szempontjából szólok, akkor is, ha szociológiai jelenség. Néhány dolgot mondtam a középosztályról is, de csak futólagosan. Az egyszerű emberek, a munkások... nagy értéket jelentenek. De azt hiszem, hogy Ön olyan dologra hívta fel a figyelmemet, amit el kell mélyítenem. Köszönöm szépen a segítséget!

A Rainews 24olasz hírügynökség munkatársnője visszatért a pápa közelgő Egyesült Államoknak szóló látogatására: A pápa az ENSZ székházában, a Fehér Házban is érint majd olyan témákat, mint az integráció folyamata, a társadalmi befogadás, a leselejtezés mentalitása elleni küzdelem?

Ferenc pápa: Az országok eladósodása jelenleg rettenetesen nagy. Minden országnak van adóssága és egy vagy két ország megvásárolta a nagy országok adósságát. Ez világméretű probléma. De ezzel a témával kapcsolatban nem gondoltam az Egyesült Államoknak szóló utazásomra.

A Fox News nemzetközi televíziós hírügynökség tudósítója szintén Kuba felől érdeklődött: Most, hogy a szigetország nagyobb szerepet tölt majd be a nemzetközi közösségben, Havanna javít-e hírnevén, ami az emberi jogok, közöttük a vallásszabadság tiszteletben tartását illeti? Kuba veszít-e valamit ezzel az új kapcsolattal, amely a világ leghatalmasabb országához fűzi?

Ferenc pápa: Az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, és nem pusztán egy vagy két országban nem tartják azokat tiszteletben. Nagyon sok országban nem tartják tiszteletben! Mit veszít Kuba és mit veszít az Egyesült Államok? Mind a ketten nyernek és veszítenek valamit, mert ilyen egy tárgyalás. De mind a ketten elnyerik a békét. Ez biztos. A találkozás, a barátság, az együttműködés: mindez nyereség. Nem tudom elképzelni, hogy konkrétan mit veszítenek, de minden tárgyalásnál van nyereség és veszteség. De visszatérve az ember jogokra és a vallásszabadságra: gondoljatok arra, hogy az világon vannak olyan országok, egyes európai országokban is, ahol tiltják meg a vallásra utaló jeleket, különböző okokra hivatkozva. Más kontinenseken is ez a helyzet. A vallásszabadságot nem tartják tiszteletben a világ minden országában.

Egy Rómából tudósító francia újságírónő a következő kérdést tette fel: Szentatya, Ön az alternatív politikák új vezetőjeként lép fel, előtérbe helyezve a népi mozgalmakat a vállalkozókkal szemben. Az egyház követi-e majd önt a népi mozgalmak támogatásában, amelyek erősen világi beállítottságúak?

Ferenc pápa: A népi mozgalmak világa egy széles körű valóság. Én mit tettem? Nekik adtam az egyház társadalmi tanítását, mint ahogy ezt teszem a vállalkozókkal is. Az egyháznak van egy társadalmi tanítása. Ha ön elolvassa a népi mozgalmakhoz intézett beszédemet, abban megtalálja az egyház társadalmi tanításának összefoglalását, az ő helyzetükre alkalmazva. Amikor a vállalkozókhoz szólok, ugyanezt mondom. A Laudato si’-ben van egy rész a közjóról és a magántulajdon társadalmi adósságáról az egyház társadalmi tanítása értelmében.

Arra a kérdésre, hogy az egyház követi-e a pápát, Ferenc pápa így válaszolt: Én vagyok az, aki követem az egyházat, mert egyszerűen csak hirdetem az egyház társadalmi tanítását ennek a mozgalomnak. Nem arról van szó, hogy kinyújtom a kezem egy ellenség felé. Ez nem egy politikai tény, nem. Kateketikai tény. Azt akarom, hogy ez világos legyen.

Egy spanyol újságírónő ismét arról érdeklődött, nem fél-e a pápa, hogy beszédeit kormányok, hatalmi csoportok, mozgalmak saját érdekeiknek megfelelően használják fel?

Ferenc pápa: Megismétlem, amit már előzőleg mondtam. Egy beszéd minden szavát, minden mondatát lehet manipulálni. Ezért szóltam a mindenre kiterjedő hermeneutikáról. Nem félek, egyszerűen csak így válaszolok: nézzétek meg az egész szöveget. Ha tévedek, egy kissé szégyellem magam, bocsánatot kérek, és megyek előre.

A spanyol újságírónő ezután, elnézést kérve, a szelfikről érdeklődött. Mit gondol róluk a pápa, amikor a misén csinálnak szelfiket fiatalok, gyerekek, a pápa kollégái?

Ferenc pápa: Mit gondolok? Egy másik kultúra. Dédapának érzem magam. Ma, amikor elbúcsúztunk, egy rendőr, lehetett vagy negyvenéves, ezt mondta: csinálok egy szelfit. Azt válaszoltam: te egy kamasz vagy! Igen, egy másik kultúra, de tiszteletben tartom.

Andrea Tornielli olasz Vatikán-szakértő egy szintézist kért a pápától a latin-amerikai egyházat illetően: Milyen szerepet tölthet be a földrész egyháza jelként a világban?

Ferenc pápa: A latin-amerikai egyház nagy gazdagsága, hogy fiatal és ez nagyon fontos. Fiatal, friss és informális. Gazdag a teológiája is és a teológiai kutatása. Lelket akartam önteni ebbe a fiatal egyházba, és azt hiszem, hogy ez az egyház sokat tud nekünk adni. Egy dolog nagy hatást tett rám: mind a három országban az utak mentén papák és mamák álltak sok gyerekkel. Felemelték a gyerekeket. Soha nem láttam ennyi gyermeket. Olyan nép, olyan egyház a latin-amerikai, amely példát mutat nekünk, Európának, ahol a születések csökkenése kissé megrémiszt és ahol kevés a nagycsaládokat segítő politika. Franciaországra gondolok, ahol szépen segítik a nagycsaládokat, és azt hiszem, kétszázalékos a növekedés, máshol közel áll a nullához. Paraguayban a lakosság több mint 70 százaléka 40 év alatti! Ennek a népnek és ennek az egyháznak a gazdagsága az, hogy élő egyház. Azt hiszem, hogy tanulnunk kell ebből, és javítanunk kell ezen, mert ha nem születnek gyermekek... Ez nagyon mélyen érint engem, ez a „leselejtezés”: leselejtezik a gyermekeket, az időseket, és a munkanélküliséggel a fiatalokat is. Ezért az új, fiatal népek erőt adnak nekünk. Az egyház számára ez a fiatal egyház üzenete, akkor is, ha sok problémája van: ne féljetek ettől a fiatalságtól, az egyháznak ettől a frissességétől. Lehet, hogy egy kicsit fegyelmezetlen egyház, de idővel majd fegyelmezetté válik, és olyan sok jót ad nekünk!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA, Famiglia Cristiana

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-kivul-es-belul-tizenot-kerdes-es-valasz-segit-keszuletben
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kívül és belül – Tizenöt kérdés és válasz segít a készületben

Fábry Kornélt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) általános titkárát kérdeztük a budapesti találkozó előkészületeiről, tudnivalóiról. A kérdéseket és a válaszokat két részben adjuk közre. Az alábbiakban az első rész olvasható.

2019. február 18. hétfő
isten-tud-kozel-hozni-minket-egymashoz-uzeni-hazassag-hete
Isten tud közel hozni minket egymáshoz – üzeni a házasság hete

A hazánkban tizenkettedszer megrendezett házasság hete programsorozat záró szentmiséjére február 17-én, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban került sor. A liturgiát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.

2019. február 18. hétfő