Konferencia a vallási tényezők szerepéről korunk fegyveres konfliktusaiban

A fegyveres konfliktusok ma az egész világ létét fenyegetik, nem állnak meg a határokon – mondta a megnyitón Patyi András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora.

A vallási vezetők tekintélyéből eredő felelősségre figyelmeztetett a megbékélés elősegítése és a stabilitás megteremtése területén a konferencia résztvevőit köszöntő Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletének vezetője.

Erdő Péter bíboros A vatikáni diplomácia mozgástere és lehetősége napjaink konfliktusainak tükrében címmel tartott előadást. Erdő Péter szerep- és feladat-meghatározással kezdte ismertetését: A diplomáciai tevékenység alanya az Apostoli Szentszék, mely a katolikus világegyház központi szerveinek összessége. Így magába foglalja többek között az államtitkárságot, mely az egyes országokkal – jelenleg 180 állammal – fenntartott diplomáciai kapcsolat elismert szuverén nemzetközi jogalanya. Képviselőinek, a pápai követeknek feladata az államok és nemzetközi szervezetek irányában való képviselet, a helyi katolikus közösségek és a pápa közötti kapcsolat ápolása. Küldetésüket a Lukács evangéliumából ismert, Szent Péternek szóló jézusi mondás alakítja: „hogy megerősítsd testvéreidet”. Feladatuk továbbá – mutatott rá Erdő Péter – a nem katolikus keresztény közösségekhez fűződő kapcsolattartás, melynek akkor különleges jelentősége van, amikor ez a helyi egyházi közösségeknek történelmi vagy etnikai okból különösen is nehezükre esik. Ezzel hozzá tudnak járulni egy-egy ország vagy régió belső békéjének és haladásának előmozdításához.

Erdő Péter bíboros a szentszéki diplomácia tevékenységének bemutatására számos példát hozott a közelmúlt és napjaink történéseit vizsgálva. Egyik kiemelt területként említette az üldözött vagy diszkriminált katolikusok és más keresztények érdekében való fellépést.

Nem egyszerű kérdés azonban, hogy milyen diplomáciai eszközök állnak a Szentszék rendelkezésére – fogalmazta meg a bíboros. Lényegesek a szentszéki megnyilatkozások, de a puszta nyilatkozatok általában nem elég hatékonyak – mutatott rá. Ezért fordul a pápa személyesen is a világ vezetőihez az erőszakhullámok megfékezésére. Ha a fenyegetés közvetlenül valamilyen állami hatóság részéről éri az egyházat vagy a hívőket, akkor a nemzetközi kapcsolatok keretében tehet lépéseket a javítás érdekében.

Ugyancsak szerepet kapnak a diplomáciai kapcsolatok az egyházat, a hívő közösséget érintő humanitárius katasztrófahelyzetek során. A haiti földrengés idején például segíteni kellett abban, hogy a segélyszállítmányok valóban rászorulókhoz, s ne fegyveres bandák kezére jussanak. A Caritas Internationalis gyakran végzi munkáját a szentszéki képviseletekkel együttműködve.

A Szentszék sikeres közvetítő szerepét mutatja a Mozambiki Köztársaság helyzete, melynek elnöke Ferenc pápánál, valamint Pietro Parolin bíboros államtitkárnál tett látogatásakor hangsúlyozta a katolikus egyház hozzájárulását az ország fejlődéséhez egészségügyi és nevelési intézményein keresztül.

Igen nagy feladat a szörnyű vérengzések, üldöztetés után a személyes és társadalmi sebek gyógyítása, a múlt feldolgozása. A vértanúk boldoggá- és szentté avatása jelentős hozzájárulás ahhoz a gyászmunkához, amellyel a múlt szenvedéseit ezek a társadalmak feldolgozzák, s így elősegíthető a társadalmi megbékélés. A vértanúk példája és tanúságtétele felszólítást jelent a megbocsátásra is – hangsúlyozza a Szentszék, így irányítását követve a helyi püspöki karok is ebben a szellemben járulnak hozzá a múlt feldolgozásához és a jelen konfliktusaira való felelős reagáláshoz.

Ugyancsak ebbe az irányba mutatnak a népek közti érzelmi, kulturális, emberi megbékélést előmozdító törekvések, a nemzetiségi közösség anyanyelvi lelkipásztori gondozása, a püspöki konferenciák közötti megbékélési nyilatkozatok ünnepélyes aláírása.

A szentszéki diplomácia számára további fontos terület a nemzetközi szervezetek munkájában való részvétel. Az emberi élet és a család értékeinek védelmében elhangzó felszólalásaik azonban nem ritkán inkább tanúságtételek, mint a többségi vélemény megfogalmazásai.

A jószolgálati hivatás gyakorlása mindmáig megmaradt a szentszéki diplomácia törekvései között. Sikeres közvetítő szerepet játszott a Szentszék például az argentin-chilei határvitában, vagy újabban a szíriai polgárháborúba való formális külföldi beavatkozás megakadályozása terén, amikor Ferenc pápa világméretű imaakciót hirdetett a bombázások elkerülésére 2013 szeptemberében. Hasonlóképpen részt vett a Szentszék Kuba és az Egyesült Államok közeledésének elősegítésében.

Erdő Péter kiemelte Ferenc pápa tavaly őszi látogatását az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban. Ferenc pápa beszédeiben földrészünk problémái és az európai ideálok álltak a középpontban, és annak sürgetése, hogy Európa újra fedezze fel a saját arculatát és lelkiségét. A pápai látogatások és beszédek szimbolikus és tömegtájékoztatási hatásai gyakran már meghaladják a diplomácia síkját, ám előkészítésük a szentszéki diplomácia egyik kiemelkedő feladata – zárta ismertető előadását Erdő Péter bíboros.

Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának dékánja a vallásszabadság kérdését vizsgálta korunk demokratikus társadalmaiban. Azt fejtette ki, ha a vallásszabadságot nem fogadjuk el alapértékként, akkor jogrendünk és társadalomfelfogásunk szembemegy a valósággal. Arra figyelmeztetett, a vallásszabadságot és tényleges megélését a mindennapokban, közösségi formában is alapjogként kell elfogadnia az államnak, melyet a többi alapjoghoz hasonlóan védelemben részesít. A valósággal szembehelyezkedő társadalomfelfogás  nemcsak azért veszélyes, mert önkényes és kiszámíthatatlan, hanem az eddigi tapasztalatok szerint tragédiákhoz vezet – fogalmazott a jogi kar dékánja.

Norbert Sinn vezérőrnagy, az Apostolat Militaire International elnöke a nemzeti katonai lelkipásztori szolgálatokat összefogó nemzetközi szervezet bemutatása alapján adott képet arról, milyen segítséget tudnak nyújtani vallási szervezetek nemzeti hadseregekben. Az idén ötvenéves fennállását ünneplő szervezet működésének hangsúlyait pápai dokumentumok alapján alakította ki.

Miért éri meg harcolni, miért éri meg ma meghalni, és miért éri meg élni – tette fel a kérdést az előadó az erkölcsöt és tisztességet viszonylagossá tevő kor hátteréből, s adott a hit, a vallás nyújtotta értékrend megtartó erejét bemutatva választ.

Isaszegi János ny. vezérőrnagy A vallási és etnikai elem figyelembevétele a NATO és az EU válságkezelésénél címben fogalmazta meg témáját, de megfordította a kérdést, s egy más oldalról mutatta be, milyen jelentősége van az etnikai, vallási hovatartozás kérdésének. Értelmezte a multikulturalitás, interkulturalitás és kulturális sokk fogalmakat. Rámutatott: a biztonsági környezet erőszakossá, kiszámíthatatlanná és „közelivé” vált, az emberi élethelyzet a válságrégiókban a legjobb esetben is békés egymás mellett „féléssé” vált.

Felhívta a figyelmet a konfliktuszónába induló katonai missziók esetében jelentkező kulturális sokkra. Az etnikailag, vallásilag, életvitelben idegen környezetre nem készítik fel a katonákat, ebből a kulturális sokkból fakad hibák sokasága. A magyar katonai misszió Irakba indulásának küszöbén rámutatott, hogy a missziókban az interkulturális érintkezés a mindennapok részévé kell váljon. Fontos a kulturális tudatosság, a környezet kultúrájának megismerése, mely a helyiekkel való kapcsolatba lépés és együttműködés alapfeltétele. Beszélt az Iszlám Állam térnyeréséről, annak veszélyéről, hogy Európában alábecsülik katonai erejüket: az Iszlám Állam mögött jól felkészült államrend áll, egységei hagyományos hadsereget alkotnak, akik kommandós kiképzést kaptak és a legszínvonalasabb felszereléssel ellátottak.

Jochen Folz a müncheni Bundeswehr Egyetem docense, a München-Freising érsekség katolikus katonai egyetemi lelkészségének vezetője a keleti és nyugati részre osztott Németország egyesítését követő nehézségekről beszélt. A vallás térvesztésének meghatározó hatását tekintve feltette a kérdést, milyen valóságokkal találkoznak ma a német szövetségi haderő egyetemének hallgatói, és milyen kulturális környezetben kell megtalálni a lelkipásztornak a kultúrák közötti párbeszéd útját. Rámutatott a vallás, mint a kultúra meghatározó eleme központi szerepére. A katonai ordinárius lelkipásztori szolgálatának feladatai közül kiemelte a katona és családja lelkigondozását. Hangsúlyozta a vallás egyensúlyt biztosító szerepét a katonák életének nehéz helyzeteiben.

Resperger István ezredes, az NKE Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója Irak – ISIS címmel a vallási alapon szerveződő terrorszervezetekkel szembeni fellépés lehetőségeiről beszélt.

Mi változott a terrorszervezetekben? – tette fel a kérdést Resperger István előadása. Ennek megértéséhez bemutatta az ISIS induláskori állapotát. A 700 fővel működni kezdő szervezet taglétszáma a legújabb adatok szerint elérte a 31 500 főt. Európából való toborzásuk a második, harmadik generációt is megmozdította. Kisebb alegységekben, óriási területen szétszórva, gyors csapásokkal működnek, akcióikat a kíméletlen terror, erőszak jellemzi.  Áldozataik száma már most 61 százalékkal több, mint tavaly. Berendezkedésük, felépítésük tökéletes, de nem tekinthető államnak. Fellépésüket az iszlám vallástudósok is elítélték.

A kíméletlenségük visszavezethető az erőszak szerepére kultúrájukban. Ez gyerekkortól része életüknek, amit egyfajta frusztráció, a vesztes kultúrához való tartozás tovább erősít. A harcosaiban él vágy az elismertségre, a mártír szerep vállalása a győztesség érzetét adja nekik. Kiváló a kommunikációjuk, felderítésük, mozgékonyságuk, robbanóeszközeik; élvezik a lakosság támogatását. Jelenleg „5 : 0-ra” vezetnek.

Nekik idejük van, nekünk óránk – fogalmazott az előadó. Mit tehetünk? – tette fel a kérdést a világ tanácstalanságát megfogalmazva az előadó. Lehetőség az elszigetelés, elítélés, de a nagyhatalmaknak, nemzetközi szervezeteknek be kell állni a megoldás keresésébe, invesztálniuk kell ebbe. A megoldást hozó fegyveres fellépés célja csak a „jobb béke” megteremtése lehet, ami megfelelőbb életminőséget biztosít a tömegeknek. Tudnunk kell, hogy az első hadműveletekhez is hónapok kellenek – zárta előadását.

Béres János vezérőrnagy, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársa Iszlám vallás és iszlám szélsőség címmel az iszlám történeti előzményeit, a hódítást, terjedést, tudományos és technikai fejlődést jelentő aranykort és a 15–16. századtól bekövetkező hanyatlás időszakát, és a hanyatlásra adott válaszokat mutatta be.

A hanyatlás, majd az azt követő, a muszlim civilizációt lebontó, értékeit alsóbbrendűvé kényszerítő gyarmatosításra adott válaszok a hit megújításának szükségességében foglalhatók össze. Ennek útja az iszlám megtisztítása, puritán reformok, az ősök útjának újra megtalálása. Hangsúlyozza az eredeti értékekhez való visszatérés szükségességét, az életmód megújítását, a hagyományok őrzését az erős asszimilációs hatással szemben. Bár az erőszak eszközeivel élő radikális iszlám az ismert, de a hit megújítása hirdetésének ma is megvannak az erőszakmentes formái. Végül az előadó lépésről lépésre mutatta be az iszlám radikalizálódásának lépéseit.

Fischl Vilmos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára az ökumenikus segélyszervezetek működését és eredményeit mutatta be a konfliktusokkal terhelt területeken. A konfliktusok erősödő kihívásokat jelentenek az egyházak részére – mondta. Alapfeladatuk, a szeretetszolgálat ebben a helyzetben sem változott meg: a természeti törvényre épülő közjó érdekében tevékenykednek. Mindenütt ott vannak a karitatív szervezetek, de egyre több a feladat – mondta az előadó.

A humanitás válságát éli világunk, nincs közös látásunk róla, túlságosan az egyéniség oldaláról közelítjük meg. A világ békéje érdekében háttérbe kell állítani az ideológiákat – hangsúlyozta Fischl Vilmos. A segélyszervezetek feladatáról szólva kiemelte a pártatlanságot, függetlenséget, a helyi lakossággal, katonai erőkkel való összefogást. Elmondta, az ökumenikus segélyszervezet által támogatott országok száma az elmúlt időszakban növekedett. A humanitárius segítségnyújtás nagyban hozzá tud járulni az emberek életkörülményeinek javítása által a helyzet megoldásához.

Újházi Lóránd, az NKE Hadtudományi és Honvédelmi Karának tudományos munkatársa a szíriai keresztények biztonsági helyzetéről tartott előadást. Mit veszíthet a világ a szíriai kereszténység eltűnésével? – tette fel a kérdést Újházi Lóránd, és visszatekintett a kereszténység első évszázadaira, felidézte a Péter és Pál apostolra visszavezethető hagyományt. Az előadásban képet kaptunk a sokszínű, összetett szír kereszténységről, melynek körülbelül az egyharmada tartozik a katolikus egyházhoz. Egészen a polgárháborúig Szíria a keresztények számára az egyik legszabadabb országnak számított, de a félelem mindig megvolt, hogy ezeket a jogokat megvonják. 100 évvel ezelőtt a lakosság fele volt még keresztény, számuk azóta fokozatosan csökkent, ma kevesebb, mint a lakosság egytizedét teszik ki.

A polgárháború elején a keresztények egy része is csatlakozott a felkelőkhöz, de mára kétirányú szorításba kerültek, a jövőjük kilátástalanná vált. Újházi Lóránd rámutatott a vatikáni diplomácia változására: míg korábban minden eszközzel a megbékélést, a béke megerősítését szorgalmazták, addig ma az önvédelemhez való jog érvényesítését, és összefogást sürgetnek. Leginkább segítő erőt a térségben a segélyszervezetek, szerzetesrendek jelentenek, így a Caritas, a Kirche in Not és a Knights of Colombus, valamint a szalézi, ferences, jezsuita rend jelenléte és munkája. Az előadó a megoldást keresve rámutatott az összetett vizsgálat szükségességére, mely alapja, hogy meg tudjuk érteni az ottani helyzetet. Szükséges továbbá, hogy a keresztény közösségek a jobb érdekérvényesítés érdekében összefogjanak.

A nemzetközi tanácskozást Bíró László püspök, katonai ordinárius zárta. Bíró László a konferencia ismereteket adó, s ezáltal differenciáltan látni segítő munkáját méltatta. Rámutatott: a békét szolgáljuk azáltal, hogy ismereteken keresztül képessé válunk a párbeszédre. A konferencia kitekintést adott a világra – hangsúlyozta a katonai ordinárius püspök. Annak lehetünk tanúi mind a múlt, mind a jelen vizsgálatakor, hogy konfliktusokban előtérbe tolják a vallást, holott a problémáknak a hithez kevés közük van. Az egység keresése a vallás lényegéhez tartozik, ha ez megterhelődik érdekektől, előítéletektől, nehéz szabadnak maradni még a vallásos embernek is. Megismerve a háttereket, a mélységeket, tisztul a kép, mind az értelmünkben, mind a szívünkben. Ha megszületik az irgalom, s ezzel nézzük a világot, a békét szolgáljuk. Erre hívott meg a konferencia, melyet a folytatás igényével zárt be Bíró László.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír