Könyvtári Esték – „Ahol Ég és Föld összeér” – találkozás Nedeczky Júliával

A Könyvtári Esték programsorozat következő meghívott vendége Nedeczky Júlia hegymászó, pszichológus, zenész, aki Ahol az Ég és Föld összeér címmel tart előadást április 14-én, kedden 17.30-kor.

Helyszín: Sapientia Főiskola - Könyvtár (Budapest, V. Piarista köz 1.)

19 éves koromban, üstökösként csapott be életembe a hegymászás. Egy húsvér hegymászó szájából elhangzó varázsszavak lobbantottak lángra bennem egy addig megfogalmazatlan sejtelmet. Himalája és Nyolcezres csúcs volt a két fogalom, mely abban a pillanatban belém költözött. A tűz mindent megvilágított: rátaláltam életem vezérfonalára, sőt, az a furcsa felismerésem támadt, hogy mindig is hegymászó voltam, csak nem tudtam róla. Eggyé váltam ezekkel a fogalmakkal, és tudtam, hogy elköteleződésem egy életre szól.

Elkezdődött a céltudatos és csodálatos felkészülés az álom megvalósítására. Szebbnél szebb helyeken jártam, és páratlan élményekkel ajándékoztak meg a hegyek. Tapasztalataim tárháza gazdagodott, és mind mélyebb önismeretre tettem szert.

A hegyekkel való találkozásom előtt, az emberi kapcsolatokban való elmélyülés volt a legkedveltebb időtöltésem. Nagyon izgalmasnak találtam az emberek megfigyelését, és az érzelmek elemezgetését. Azt gondoltam, ha megértem, hogyan működik az ember, megértem az egész világot. Elvégeztem hát az ELTE pszichológia szakát (miután grafológiából is szereztem képesítést). Hamar felismertem, hogy a hegymászás az egyik leghatékonyabb személyiségfejlesztő tréning.

Pszichológiai érzékenységem nemcsak az emberek felé fordított, hanem a művészet irányába is. Zenész apám gondoskodott arról, hogy a muzsika folyamatosan színesítse életünket. Ez oly gazdaggá tett, hogy szinte már kicsordult belőlem a sok szép dallam. Arra törekedtem, hogy elsajátítsak egy hangszeres tudást olyan színvonalon, amivel képes vagyok átadni a bennem lévő ragyogást. 2004-ben kerültem a Vodku zenekarba, ahol azóta is rendszeresen klarinétozom (a magam, és mások örömére).

2003 nyarán vált valóra a nagy álom: a pakisztáni Gasherbrum II, 8035 méter
magas csúcsán álltam. Megfogalmazhatatlanul boldog voltam, és hálát adtam Istennek. A Hegy és én, hasonlatosak lettünk egymáshoz: a misztikummal teli csodálatos és titokzatos birodalomnak immár része lettem, Őt pedig emberi nyomokkal, vonásokkal láttam el.

Az élet ajándéka, hogy a magyar történelemben egy lépést én tehettem meg: magyar nőként elsőként álltam nyolcezres hegycsúcson.