„Hajrá, pápa!” – Röpinterjú diákokkal, tanárokkal, akik a budai Vár közelében várták a Szentatyát

A pápai konvoj elhaladt a kis zászlókkal integető diákok és tanárok sorfala között, miközben a Szentatya a nyitott autóablakon át integetett feléjük, áldást adott, majd a kocsisor felkanyarodott a Palota úton, továbbhaladva a Sándor-palota felé.

Az autókonvoj elhaladtával megszólítottuk a Dózsa György térnél összegyűlt iskolásokat és tanáraikat. A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola és Óvoda harmadikosai szinte egy szívvel-lélekkel mondták, hogy már nagyon várták a Szentatyát.

A kilencéves Száva külön megjegyezte: a tévében már látta a pápát, de élőben most először. S hogy most milyennek látta a Szentatyát? – „Jónak” – hangzott a rövid, lényegre törő válasz.

A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium 12. A osztályosai számára is különleges élményt jelentett a Dózsa György téri esemény. Egy hét múlva ballagás, majd érettségi.

„Erőt, bátorítást ad számunkra a pápalátogatás. Hamarosan érettségizünk, ezzel kapcsolatban a Szentatya ittlétét akár jelnek is értelmezhetjük azzal összefüggésben, hogy éppen most érkezünk el életünk egyik fontos mérföldkövéhez” – fogalmazott Boldizsár, aki kissé fáradtnak látta pápát, de mint mondta, éppen ezért

aranyos volt, hogy a sorfalunk mellett haladva, legyőzve a fáradtságát, végig integetett”.

Osztálytársa, Ákos hozzátette: „Nehéz kifejezni, mit érzünk, amikor ilyen közelről látjuk a Szentatyát; számomra felejthetetlen élmény, az biztos! Így volt Csíksomlyón is, ahol szintén találkozhattam vele.”

A 12. A osztályfőnöke, Pácz Tamás tanár úr kérdésünkre elmondta: „Rövid időre láthattuk csak ilyen közelről a pápát, de számomra felemelő élmény volt, és úgy látom, hogy a diákjaimnak is.

Áldást kaptunk tőle, és a végzősök lelki töltetet az értettségihez.

Mosolygós volt a Szentatya, és úgy láttam, örült, hogy fiatalok körében érkezhetett meg a budai Várba” – tette hozzá Pácz Tamás.

Dieráné Makai Magdolna, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola 4. osztályának osztályfőnöke elmondta: „Amióta tudtuk, hogy jön a Szentatya, lázasan készültünk. Nagy örömmel éltük meg a várakozást: sokat beszélgettünk a Szentatyáról, az ő gondolatairól, enciklikáiról – gyereknyelven. Ő a remény embere, mondtam is a gyerekeknek, hogy ne féljenek, mert mindig van remény.”

A negyedikes gyerekek pillanatok alatt körém gyűltek, és először még csak figyeltek arra, amit Bendegúz mond: „Nekem nagyon jó élmény volt látni a Szentatyát. Öreg volt, de mégis fiatal.

Benéztem az autóba, láttam az arcán a ráncokat, de a fiatalságot is. 

Kedvesen mosolygott, fiatalosan integetett.” A többiek is csatlakoztak Bendegúzhoz, már alig várták, hogy megszólalhassanak: „Kedvesnek láttuk, jó kisugárzása volt, jóindulatú, törődött is velünk, mert integetett nekünk.”

Egy hónapja még kórházban volt, mert légúti gyulladást kapott. Imádkoztunk azért, hogy el tudjon jönni”

– teszi hozzá Zoé, aki ugyancsak 10–11 éves. „Mindenki felvette a zöld sapkát” – mondja egy fiú, majd Dávid magyarázza: „Azért, hogy lássák, csoportban vagyunk. Tudtuk, hogy ez az egyetlen esély ebben az évben, hogy láthassuk őt.”

„A nadrágra is figyeltünk, hogy ne farmert vegyünk fel, vagy mackónadrágot” – mondja egy másik tízéves srác. 

Jó élmény volt látni, még szebb, még gyönyörűbb, még jóságosabb volt, mint vártuk.”

„Megérte ezt a fél-egy órát várakozni, sosem fogjuk elfelejteni, nem biztos, hogy még egyszer történik ilyesmi az életünkben. Nagyon nagy kiváltság, hogy láthattuk a pápát.”

Egy fiatal anyuka egy nagylánnyal és két kicsi gyerekkel, két babakocsival jött. „Elindultunk a gyerekekkel játszótérre, útközben jöttek szembe a Pannonia Sacra iskola pólóját viselő gyerekek. Már sejtettem, hogy a pápát akarják megnézni. Megkérdeztem a tanító nénit, hova jönnek, mondták, hogy ide, a Dózsa György útra érkezik a pápa egy fél óra múlva. Sarkon fordultunk, és kijöttünk ide” – kezdi Edina, akiről később kiderül, hogy hat gyermeke van, a többi iskolában és óvodában.

A legnagyobb, Boglárka azért nincs iskolában, mert egy kicsit megfázott, de ő is katolikus iskolába jár, a Szent Gellértbe. Most talán örülhet is, hogy kicsit meghűlt. „Már azt hittem, hogy nem is fogjuk látni – mondja. – A NEK-en láttam távolról őt, jó kisugárzása volt, ahogy most is.” A kis kétéves baba válaszol a kérdésemre: „Integettél a pápának?” „Iden!” Édesanyja mondja, hogy mondott is neki valamit. – „Hát mi lehet az, mit mondtál?” – kérdezem tőle. – Azt, hogy „Hajrá, pápa!”

A Pannonia Sacra iskola ötödikes diákjai közül főként a lányok gyűlnek körém. Nem kell őket sem unszolni, hogy nyilatkozzanak, egyre másra jelentkeznek, egyszerre mindig vagy hárman, mint az iskolában.

„Arra vártam, hogy végre lássam élőben a pápát, és integessen nekünk. Boldogság töltött el, hogy visszaintegetett; jó érzés, hogy szereti Magyarországot!” – mondja egyikük. „Nagyon örültem, hogy Novák Katalin meghívta, és így eljött hozzánk másodjára is – teszi hozzá az egyik osztálytárs. – Amellett, hogy sok feladata lehet, még a látogatásoknál is van ereje úgy mutatkozni, mintha semmi gondja nem lenne. Nagyon barátságos. Hiányzott az életemből, hogy ilyen közelről láthassam a pápát. A Szentföldre is el szeretnék majd jutni” – teszi hozzá egy másik kislány. 

Majd egy fiú csatlakozik a csapathoz, Benedek: „Nagyon örültem, hogy itt volt, és tudtunk neki integetni, de a legnagyobb örömöm az, hogy a pápai misén fogok ministrálni.” 

Morvayné Vigh Viktória, a kísérő tanár kifejtette: „Nagyon büszke vagyok, hogy éppen a mi osztályunkat és iskolánkat választották ki arra, hogy itt lehetünk. Minden reggel elimádkoztuk azt az imát, amit a Szentatya érkezéséért mondtak a miséken. A gyerekek nagyon várták a Szentatya érkezését, hiszen ő Szent Péter utóda, és nagy élmény, hogy találkozhattunk vele, ilyen közel lehettünk hozzá. Sugárzott belőle a szentség, amit átad az összes magyarnak.”

Egy másik anyuka a tévében látta, hogy megérkezett Ferenc pápa. Az ablakból hallotta, hogy szirénázva közeledik már a konvoj. Gyorsan fogta a babát, és lerohantak. A bölcsőde helyett odakanyarodtak a térre, hogy láthassák Ferenc pápát.

Szerző: Vámossy Erzsébet – Körössy László

Fotó: Zuggó Zsolt, Bókay László

Magyar Kurír