Éppen hetven éve kapta papi hivatását Ferenc pápa

Ferenc pápa így emlékezik vissza arra a hetven évvel ezelőtti napra:

A „diákok napja” volt, ami nekünk a tavasz – itt pedig az ősz – első napja. Mielőtt az ünnepségre mentem volna, benéztem a plébániára, ahova jártam. Ott találtam egy papot, akit nem ismertem. Úgy éreztem, hogy gyónnom kell. Ez számomra a találkozás élménye volt: ott találtam valakit, aki várt rám. De

nem tudom, mi történt, nem emlékszem, nem tudom, miért volt ott az a pap, akit nem ismertem, miért éreztem vágyat a gyónásra, de az igazság az, hogy valaki várt rám.

Már jó ideje várakozott. És a szentgyónás után úgy éreztem, hogy valami megváltozott. Már nem voltam többé ugyanaz. Úgy éreztem, mintha egy hangot, egy hívást hallanék: biztos voltam benne, hogy pappá kell válnom. Fontos ez a hitélmény. Mi azt mondjuk, hogy keresnünk kell Istent, el kell mennünk Hozzá, hogy bocsánatát kérjük, de amikor mi megyünk, Ő vár minket, már előbb ott van! Van egy spanyol kifejezésünk, ami jól megmagyarázza ezt: Az Úr mindig primerea. Ő az első, már vár minket! És ez egy nagy kegyelem: ott találni valakit, aki vár téged. Menj csak, bűnös, az Úr már vár téged, hogy megbocsásson neked.” (2013. május 18., pünkösdi imavirrasztás)

Szeptember 21-én az Egyház Szent Máté apostol liturgikus emléknapját ünnepli. A pápa mottója, „miserando atque eligendo”, vagyis „megkönyörült, és kiválasztotta”. Ez arra utal, amikor Jézus meghívja Mátét: szeretettel néz rá és tanítványának választja.

Rómában, a franciák Szent Lajos-templomában függ egy Caravaggio festmény, amely Szent Máté elhívatását ábrázolja. Ferenc pápa gyakran eljárt ezt a képet szemlélni.

A La Civiltà Cattolica jezsuita folyóiratnak 2013. augusztus 19-i interjújában úgy fogalmazott: „Én egy bűnös vagyok, akire az Úr ránézett. A mottómat: »miserando atque eligendo« mindig nagyon igaznak éreztem magamra nézve. Jézus ujja, ahogy Máté felé mutat... Ilyen vagyok én. Így érzem magam. Mint Máté. Máté gesztusa fogott meg engem: megragadja a pénzét, mintha azt akarná mondani: »Ne, ne engem! Ez a pénz az enyém!«

Íme, ez vagyok én: egy bűnös, aki felé az Úr tekintetét fordította. És ezt mondtam akkor, amikor megkérdezték, hogy elfogadom-e megválasztásomat pápává.”

Hat évvel ezelőtt, a vatikáni Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén Ferenc pápa a napi evangéliumról elmélkedett, amelyben Jézus meggyógyít egy bénát, majd találkozik Mátéval, aki a vámasztalnál ül. Behajtotta az adót Izrael népétől a rómaiak számára, ezért megvetették, hazaárulónak tartották.

„Jézus ránézett és azt mondta: »Kövess engem!« Ő pedig fölkelt és követte, ahogyan a mai evangélium elbeszéli. Egyfelől ott van Szent Máté tekintete, egy reményvesztett tekintet: oldalt néz, egyik szemével Istenre, a másikkal a pénzre, hiszen ragaszkodott a pénzhez – ahogy azt Caravaggio megfestette; tekintete egyben dacos is. Másfelől ott van Jézus irgalmas tekintete, aki nagy szeretettel néz rá. Megtörik a férfi ellenállása:

aki korábban a pénzt akarta, fölkel, és követi őt. Ez a harc az irgalmasság és a bűn között”

– foglalta össze a pápa.

„Jézus szeretete be tudott lépni ennek az embernek a szívébe, mert tudta, hogy bűnös, tudta, hogy senki nem szereti, hogy megvetik. És éppen a bűnösségének a tudata nyitotta meg a kaput Jézus irgalmassága előtt. Otthagy tehát mindent és elmegy. Ez a találkozás a bűnös és Jézus között.

Üdvözülésünk első feltétele az, hogy veszélyben érezzük magunkat. A gyógyulás első feltétele pedig az, hogy betegnek érezzük magunkat.

És ahhoz, hogy megkapjuk ezt az irgalmas tekintetet, az első feltétel, hogy bűnösnek érezzük magunkat.

Gondoljunk csak Jézus tekintetére, mely olyan szép, oly jó, annyira irgalmas.

És amikor imádkozunk, mi is érezzük magunkon ezt a tekintetet: a szeretet, az irgalmasság tekintetét, amely üdvözít minket. Ne féljünk tőle!

– buzdított a pápa (Homília, Szent Márta-ház, 2017. szeptember 21.).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír