Ferenc pápa déli beszéde: Tevékenyen el kell köteleződnünk a testvériség építése mellett!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Olaszországban és más országokban ma tartják úrnapját, Krisztus testének és vérének főünnepét. A mai liturgia szentleckéjében Szent Pál felébreszti hitünket a részesedés eme titkában (vö. 1Kor 10,16–17). A közös kehely és a megtört kenyér két hatását hangsúlyozza: a misztikus hatást és a közösségi hatást.

Az apostol először azt mondja: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés?” (1Kor 10,16). Ezek a szavak a misztikus hatást fejezik ki, vagy mondhatjuk, az Eucharisztia lelki hatását: a Krisztussal való egyesülésre vonatkozik, aki a kenyérben és borban odaadja magát mindenki megváltására.

Jézus jelen van az Oltáriszentségben, hogy táplálékunk legyen, hogy belénk épüljön, azzá a megújító erővé váljon bennünk, amely új erőt ad, és új vágyat ébreszt arra, hogy ismét útnak induljunk minden megtorpanás vagy minden elesés után. De ehhez szükség van a hozzájárulásunkra, hajlandónak kell lennünk engedni, hogy mi magunk megváltozzunk, a gondolkodás- és viselkedésmódunk átalakuljon; mert különben az eucharisztia ünneplései, melyeken részt veszünk, csak üres és formális rítusok maradnak. Sokszor előfordul, hogy valaki csak azért megy misére, mert az a szokás, társadalmi cselekvésként, mely tiszteletre méltó, de mégis csak társadalmi. A titok azonban másban rejlik: a jelen lévő Jézus jön, hogy tápláljon bennünket.

A második a közösségi hatás, melyet Szent Pál ezekkel a szavakkal fejez ki: „Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk” (1Kor 10,17). Az Eucharisztiában részesedők kölcsönös közösségéről szól, ők egy testté válnak, ahogyan egy a kenyér is, amelyet megtörnek és kiosztanak. Közösséget alkotunk, akiket Krisztus teste és vére táplál. A Krisztus testében való részesedés az egységnek, a közösségvállalásnak, az osztozásnak a hatékony jele. Nem részesedhetünk úgy az Eucharisztiában, hogy közben nem köteleződünk el tevékenyen a kölcsönös, őszinte testvériség mellett. De az Úr jól tudja, hogy a mi emberi erőink önmagukban nem elegendők ehhez. Sőt azt is tudja, hogy tanítványai között mindig jelen lesz a versengés, az irigykedés, az előítélet, az elszakadás kísértése… Mindannyian ismerjük ezeket a dolgokat. Ezért is hagyta ránk az ő valódi, konkrét és állandó jelenlétének szentségét: hogy vele egységben maradva mindig megkapjuk a testvéri szeretet ajándékát. „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9) – mondta Jézus. És ez lehetséges az Eucharisztiának köszönhetően. Megmaradni a barátságban, a szeretetben.

Az Eucharisztiának ez a kettős hatása – az első a Krisztussal való egyesülés, a második a belőle táplálkozó személyek közötti közösség – folytonosan létrehozza és megújítja a keresztény közösséget. Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, de még mélyebben az Eucharisztia hozza létre az Egyházat, és teszi lehetővé számára, hogy léte legyen a küldetése, mielőtt teljesítené a küldetést. Ez az áldozásnak, az Eucharisztiának a titka: Jézus befogadása, hogy átalakítson bennünket belülről, Jézus befogadása, hogy egység és ne megosztottság legyen közöttünk.

Segítsen bennünket a Boldogságos Szent Szűz, hogy mindig ámulattal és hálásan fogadjuk azt a nagy ajándékot, amelyet Jézus adott nekünk azáltal, hogy reánk hagyta testének és vérének szentségét!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Nagy aggodalommal és fájdalommal követem a drámai helyzetet Líbiában. Jelen volt imáimban az elmúlt napokban. Szeretném sürgetni a nemzetközi szervezeteket, és mindazokat, akik politikai és katonai felelősséggel tartoznak, hogy meggyőződéssel és határozottan indítsák újra az erőszak beszüntetéséhez vezető út keresését, hogy az az ország békéjéhez, stabilitásához és egységéhez vezessen. Imádkozom a Líbiában élő sok ezer migránsért, menekültért, menedékkérőért és az országon belüli lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekért. Az egészségügyi helyzet súlyosbította a már amúgy is bizonytalan helyzetüket, még kiszolgáltatottabbá téve őket a kizsákmányolás és erőszak különféle formáival szemben. Kegyetlenség uralkodik! Felhívást intézek a nemzetközi közösséghez, hogy viselje szívén állapotukat, találja meg a módját és adjon eszközöket ahhoz, hogy biztosítani lehessen számukra a szükséges védelmet, a méltóságteljes állapotot és a reményteli jövőt. Testvérek, mindannyian felelősek vagyunk ezért, senki sem érezheti magát felmentve! Imádkozzunk közösen csendben Líbiáért!

Ma van a véradók világnapja. Jó alkalom ez arra, hogy ösztönözzük a társadalmat, hogy szolidáris legyen és fogékony a rászorulókra. Üdvözlöm a jelen lévő önkénteseket, és szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet mindazoknak, akik a felebarát segítésének ezt az egyszerű, de nagyon fontos formáját, a véradást választották.

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívők és zarándok! Áldott vasárnapot kívánok nektek, és mindazoknak, akik a tömegkommunikációs eszközökön keresztül követnek bennünket. Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír