Ferenc pápa: Nehéz szabadnak maradni, nehéz, de nem lehetetlen!

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma folytatjuk gondolkodásunkat a Galatákhoz írt levélről. Ebben Szent Pál halhatatlan szavakat írt a keresztény szabadságról. Mi a keresztény szabadság? Ma ezzel a témával, a keresztény szabadsággal foglalkozunk.

A szabadság olyan kincs, amelyet csak akkor értékelünk igazán, ha elveszítjük. Sokunk számára, akik megszoktuk, hogy szabadságban élünk, ez gyakran inkább szerzett jognak, mint ajándéknak és megőrzendő örökségnek tűnik. Mennyi félreértés kering a szabadság témája körül, és mennyi különböző látásmód ütközött össze az évszázadok során?!

A galaták esetében az apostol nem tudta elviselni, hogy ezek a keresztények, miután megismerték és elfogadták Krisztus igazságát, megtévesztő ajánlatok csábításának engedjenek, és a szabadságból rabszolgasorba kerüljenek: Jézus felszabadító jelenlétéből a bűn, a legalizmus stb. szolgaságába. A legalizmus ma is jelenlévő probléma közöttünk, sok keresztény problémája, akik a legalizmusba, a kazuisztikába menekülnek. Pál tehát arra biztatja a keresztényeket, hogy maradjanak állhatatosak a keresztséggel kapott szabadságban, és ne engedjék, hogy újra a „szolgaság igája” alá kerüljenek (Gal 5,1). Joggal féltékeny a szabadságra. Tisztában van azzal, hogy néhány „hamis testvér” – ahogyan nevezi őket – a közösségbe furakodott, hogy „kikémleljék szabadságunkat, melyet Krisztus Jézusban kaptunk, és szolgaságba taszítsanak bennünket” (Gal 2,4), és ezt Pál nem tűrheti. Egy olyan igehirdetés, mely kizárná a Krisztusban való szabadságot, sosem lenne evangéliumi: pelagianista, janzenista vagy hasonló lehetne, de nem evangéliumi.

Jézus nevében senkit sem lehet kényszeríteni, senkit sem lehet rabszolgává tenni Jézus nevében, aki szabaddá tesz bennünket. A szabadság ajándék, melyet a keresztségben kaptunk.

Szent Pál tanítása a szabadságról mindenekelőtt pozitív. Az apostol Jézus tanítását ajánlja, melyet János evangéliumában is megtalálunk: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,31–32). Ezért mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy maradjunk Jézusban, a minket felszabadító igazság forrásában. A keresztény szabadság tehát két pilléren nyugszik: az első az Úr Jézus kegyelme, a második pedig az igazság, amelyet Krisztus tár elénk, és amely ő maga.

A szabadság mindenekelőtt az Úr ajándéka. A szabadság, melyet a galaták megkaptak – és hozzájuk hasonlóan mi is a keresztséggel –, Jézus halálának és feltámadásának gyümölcse. Az apostol egész igehirdetésének középpontjában Krisztus áll, aki megszabadította őt korábbi életének kötelékeitől: csak belőle fakadnak a Lélek szerinti új élet gyümölcsei. A legigazibb szabadság, a bűn rabságából való szabadulás ugyanis Krisztus keresztjéből származik.

Krisztus keresztje által szabadultunk ki a bűn szolgaságától. Pontosan ott, ahol Jézus hagyta magát átszögezni, ahol rabbá tette magát, ott helyezte el Isten az ember felszabadításának forrását.

Ez folytonosan ámulatba ejt bennünket: az a hely, ahol minden szabadságunktól megfosztanak, vagyis a halál, a szabadság forrásává válhat. Ez Isten szeretetének a titka: megérteni nem könnyű, de ezt éljük meg. Jézus maga jelentette ki, amikor azt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van visszavenni” (Jn 10,17–18). Jézus azáltal valósítja meg teljes szabadságát, hogy halálra adja magát; tudja, hogy csak így nyerheti el az életet mindenki számára.

Pál, mint tudjuk, saját személyében tapasztalta meg a szeretetnek ezt a misztériumát. Ezért mondja a galatáknak rendkívül merészen: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek” (Gal 2,19). Tudja, hogy ebben az Úrral való legmagasabb fokú egyesülésben élete legnagyobb ajándékát kapta: a szabadságot. A Kereszten ugyanis keresztre feszíttetett „a test, szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal 5,24). Megértjük, milyen nagy hit töltötte be az apostolt, milyen mély, meghitt kapcsolata volt Jézussal, közben pedig azt érezzük, hogy belőlünk ez hiányzik, de az apostol tanúságtétele arra bátorít, hogy fejlődjünk ebben a szabad életben. A keresztény szabad, szabadnak kell lennie, nem válhat újból parancsok, idegen dolgok szolgájává.

A szabadság második pillére az igazság. Itt is emlékezni kell arra, hogy a hit igazsága nem egy elvont elmélet, hanem az élő Krisztus valósága, mely közvetlenül érinti személyes életünk mindennapi és átfogó értelmét. Hány olyan ember van, aki nem tanult, írni-olvasni sem tud, de jól megértette Krisztus üzenetét, és rendelkezik ezzel a bölcsességgel, mely szabaddá teszi?! Krisztus bölcsességéről van szó, mely a Szentlélek által a keresztséggel lett az osztályrészünk. Hány olyan embert találunk, aki jobban éli Krisztus életét, mint például a nagy teológusok, és aki nagyszerű tanúságot tesz az evangélium szabadságáról?!

A szabadság annyiban tesz szabaddá, amennyiben átalakítja és a jó felé irányítja az ember életét.

Ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk, nem elég ismernünk önmagunkat, pszichológiai szinten, hanem mindenekelőtt igaz módon kell cselekednünk bensőnkben, mélyebb szinten. És ott, a szívünkben meg kell nyílnunk Krisztus kegyelme előtt. Az igazságnak nyugtalanítania kell bennünket – térjünk vissza ehhez a nagyon is keresztény szóhoz: nyugtalanság. Tudjuk, vannak keresztények, akik sosem nyugtalanok: mindig ugyanúgy élnek, nincs mozgás a szívükben, hiányzik belőlük a nyugtalanság. Miért van ez így? Mert a nyugtalanság annak a jele, hogy a Szentlélek munkálkodik bennünk, a szabadság pedig aktív szabadság, melyet a Szentlélek kegyelme ébreszt. Ezért mondom, hogy

a szabadságnak nyugtalanítania kell bennünket, folyamatosan kérdéseket kell feltennie nekünk, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre tudjunk hatolni abban, amik valójában vagyunk.

Így felfedezzük, hogy az igazság és a szabadság útján járás fáradságos, és ez az út egy életen át tart. Nehéz szabadnak maradni, nehéz, de nem lehetetlen. Hajrá, haladjunk előre ezen a téren, hasznunkra lesz! Olyan út ez, amelyen a Keresztből származó Szeretet vezet és támogat bennünket: a Szeretet, mely feltárja az igazságot és nekünk adja a szabadságot. És ez a boldogság útja. A szabadság szabaddá, örömtelivé és boldoggá tesz bennünket!

A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:

Nővéreim és testvéreim!

Tegnap a Francia Püspöki Konferencia és a Francia Szerzetesek és Szerzetesnők Konferenciája megkapta a független bizottság jelentését az Egyházban történt szexuális visszaélésekről. A bizottságot azzal bízták meg, hogy mérje fel a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazás és erőszak jelenségének mértékét 1950-től napjainkig. Sajnos magas számokról van szó. Szeretném kifejezni az áldozatoknak szomorúságomat és fájdalmamat az őket ért trauma miatt, és szeretném kifejezni szégyenemet, szégyenünket, az én szégyenkezésemet, amiért az Egyház túl sokáig képtelen volt aggódásának középpontjába helyezni őket. Szeretném biztosítani őket imáimról. És így imádkozom, imádkozzuk mindannyian együtt: „Uram tied a dicsőség, mienk pedig a szégyen”: ez a szégyenkezés ideje. Bátorítom a püspököket, és titeket, kedves testvéreim, akik eljöttetek ide, hogy részt vegyetek ezen a kihallgatáson, bátorítom a püspököket és a szerzetes elöljárókat, hogy továbbra is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy hasonló tragédiák ne ismétlődhessenek meg. Kifejezem Franciaország papjainak közelségemet és atyai támogatásomat ebben a nehéz, de üdvös próbatételben, és kérem a francia katolikusokat, hogy vállalják felelősségüket annak érdekében, hogy az Egyház mindenki számára biztonságos otthon legyen. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír