Isten éltesse a Szentatyát! – Mi is adhatunk ajándékot a 85 éves Ferenc pápának

Ferenc pápa – 2021. december 17., péntek | 8:01

Ferenc pápa ma, december 17-én betöltötte 85. életévét. Ez a kilencedik születésnapja, amelyet pápaként ünnepel. A világ minden tájáról jókívánságok és imákról szóló üzenetek érkeztek az egyházfőhöz a születésnapja alkalmából.

Arra hívjuk a kedves Olvasót, hogy ünnepeljük közösen a Szentatya születésnapját. Két ajándékkal is kedveskedhetünk.

Ferenc pápa találkozóin nem fárad bele, hogy azt kérje: „Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem!” Ajándékozzuk neki egyfelől ezt, a legtöbbet, imádkozzunk a Szentatyáért!

Ferenc pápa ajándékot adott nekünk, amikor szeptember 12-én velünk ünnepelte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárószentmiséjét a Hősök terén. Kiemeltünk a homíliájából és az Angelusból tíz gondolatot, melyeket elolvasva, átelmélkedve megújíthatjuk életünket. Ezzel olyan ajándékot adhatunk a Szentatyának, amivel végeredményként nem csak önmagunk, hanem a nagyobb közösség, a család, az Egyház is gazdagodik.

Isten éltesse a Szentatyát!

Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek, és nem Isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk.

Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten.

A kereszt sohasem divatos: napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz.

Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig.

Nem abban áll a különbség, hogy ki vallásos, és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van.

Jót tesz nekünk, ha szentségimádást végzünk az Eucharisztia előtt, ha szemléljük, milyen törékeny az Isten.

A keresztény útja nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk, ki tudunk lépni középről.

Ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de legyen még inkább egy kiindulópont.

Legyen a kereszt számotokra a híd a múlt és a jövő között.

*

Nyolcvanöt esztendő telt el azóta, hogy 1936. december 17-én Buenos Airesben, a távoli Argentínában világra jött Jorge Mario Bergoglio. Piemontból kivándorolt szülők fia, aki gyerekkorában hentesnek készült – ahogyan azt 2015. december 31-én egy kisgyerek kérdésére válaszolva elárulta. Az éneklés szeretetét egy operazenei műsor ültette el benne, melyet hétről hétre meghallgatott családjával a rádióban. Édesapja korán megtanította a munka fontosságára; különböző mesterségeket folytatott, vegyipari technikumban érettségizett.

Hite, melyet nagymamája, Rosa Margherita Vassallo csiszolt benne, hivatássá érlelődött. 1958-ban belépett a szemináriumba és megkezdte a jezsuitáknál noviciátusát. Ebben az időszakban mentette meg Jorge Mario Bergoglio életét egy bátor szerzetesnővér, Cornelia Carnaglio, aki merészen tanácsot adott kezelőorvosának, hogy milyen dózisú antibiotikummal gyógyítsa ki a tüdőgyulladásból. 2018. március 8-án ápolók egy küldöttségével találkozva Ferenc pápa köszönetet mondott a domonkos nővérnek.

1969-ben szentelték pappá. Aznap nagymamája átadott neki egy levelet, mely valamennyi unokájának szólt. Az ifjú Jorge Mario zsolozsmáskönyvében őrizte az üzenetet, mely így szól: „Legyen hosszú és boldog életetek. De ha egy napon a fájdalom, a betegség vagy egy szeretett személy elvesztése vigasztalansággal töltene el, akkor jusson eszetekbe, hogy egy sóhaj a tabernákulum előtt, ahol a legnagyobb és legnemesebb vértanú van, és egy pillantás Máriára, aki a kereszt lábánál áll, egy csepp balzsamot hinthet a legmélyebb és legfájdalmasabb sebekre.”

1973-ban kinevezték az argentin jezsuita provincia élére. 1992-ben püspökké szentelték, majd 1998. február 28-án kinevezték Buenos Aires érsekévé, Argentína prímásává. A 2001. február 21-án tartott konzisztóriumon Szent II. János Pál bíborossá kreálta, a következő szavakkal: „Ma délelőtt a katolikus Róma szerető öleléssel veszi körül az új bíborosokat, tudatában annak, hogy egy jelentős új lapot ír kétezer éves történetében.” Ezek már egy másik történelmi fejezet előhangjai, amely fejezet 2013-ban kezdődött az első latin-amerikai és egyben az első jezsuita pápa megválasztásával.

XVI. Benedek pápa lemondása után Bergoglio bíboros Rómába utazott. 2013. március 13-án a konklávéra összegyűlt bíborosok megválasztották Szent Péter 265. utódának. Négy évvel később, 2017. február 19-én egy római plébániára látogatva egy kisgyerek megkérdezte tőle, miért lett pápa. „Az, akit megválasztanak, nem feltétlenül a legokosabb. Hanem az, akit az Isten szán az Egyháznak abban a pillanatban” – hangzott a válasz. Pápaként a Ferenc nevet vette föl. Megválasztása után pár nappal a sajtó munkatársainak kifejtette, hogy Assisi Szent Ferencre gondolt, amikor nevet választott magának: „a szegénység, a béke emberére, aki szereti és óvja a teremtett világot”.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria