2005. július 24. évközi 17. vasárnap „A” év

A földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált
Mt 13, 44-46

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.

Aki keres, talál – mondja igen találón a magyar közmondás. A kereskedő hivatása, hogy jó árut keressen, hogy legjobb ügyfeleinek többet nyújtson minden vetélytársánál. Teljesen érthető, hogy megragadja az alkalmat, hogy valamennyin túltéve egyedülálló helyzetbe jusson: a mesebeli igazgyöngyöt csak nála lehet megvásárolni. Ugyanis, mivel kereskedőről van szó, nyilvánvaló, hogy busás haszonnal ad túl majd rajta, akár egy árverésen, amely emlékezetes marad a szakmában és azon túl, akár megkeresve az egyetlen lehetséges vevőt. Fordítsuk le mindezt a lelki életre! A kereskedő a teológus, a hivatásos Istenkereső. Nem magának keres, másoknak. Azoknak, aki nem képesek, szakértelem vagy hálózati tőke híján maguk keresni. Öröme abban rejlik, hogy bár csak rövid ideig birtokolhatta a kincset, az minden időkre nevéhez fűződik, és paradox módon nem vesz el számára, amikor túlad rajta. Sőt: nagy haszonra tesz szert. Ezt naponta tapasztalom: minél több a „vevőm”, minél jobban apad a készletem, annál gazdagabb vagyok.

Nem mindenki igazodik azonban el a „piacon”. Nem mindenki néz be elég gyakran a „boltba”. Nekik semmi esélyük sincs a lelki kincsekhez? Az első történet épp azt bizonyítja: van! Csupán: a kincs rejtett. Ki tudja, milyen régen rejtőzik már? Kétezer éves örökségünk sok-sok rejtett kincset mondhat magáénak. A történetben még arról sincs szó, hogy a szerencsés megtaláló kincskereső lett volna. Úgy tűnik, szinte véletlenül talált rá, napi munkája közben, szántva, vetve. Csupán elég mélyre kellett ásnia. A kérdés csupán az, hogy amikor teljesen valószínűtlenül rátalálunk a mi kincsünkre, felismerjük-e, mi a teendő? A történet hőse felismerte. A földet, amelyet addig csak bérelt, megvásárolta. Magáévá tette. De ehhez fel kellett hagynia addigi életével. Jó vásár volt!

Kiss Ulrich SJ/MK