2006. július 23., évközi 16. vasárnap „B” év

Az elcsigázottak pásztorainak felkészítése

Samuel Beckett színdarabja: „Godot-ra várva” különös mű. Két lerongyolódott, útszéli vándor beszélget benne az élet értelméről. Azt mondják: az élet bohócjelenetek, szenvedések és unatkozások sorozata. Az értelmetlenség közepette azonban minduntalan visszatér a gondolat, hogy Godot-ra várnak. Ki ez a Godot? – Nevében benne a van a God – Isten szó, de alakja elmosódó. Jézus életében a választott nép fiait hasonló érzés töltötte el. Értelmetlennek, céltalannak érezték életüket. Elcsigázottak és kimerültek voltak, „mint a pásztor nélküli juhok”. De vártak. Az Úr Jeremiás prófétán keresztül megígérte, hogy elküldi majd a Messiást, aki választott munkatársaival jó Pásztora lesz népének, mivel Izrael pásztorai szétzüllesztették Isten népét.

Az évközi 16. vasárnap evangéliuma meghirdeti az elcsigázottak Pásztorának megérkezését és rámutat a mai pásztorok felkészítésének útjára.

1. Az elcsigázottak pásztora megérkezett.
Márk az evangéliumában jelzi, hogy a nagy Pásztorról hirdetett kép beteljesedett. Akire a világnak igazán szüksége van, megérkezett. Kortársaival közli: „Fáradtak, túlterheltek! Eddig senki nem törődött veletek. Pásztor nélküli juhok voltatok, céltalanul bolyongtatok. De nézzétek, Krisztus rátok talált. Megesett rajtatok a szíve. Fontosnak tart titeket. Törődik veletek. Õ a ti igazi pásztorotok.”

2. A pásztor munkatársainak fel kell készülniük.
De az evangélista még valamit kifejez. Hogy ez a nagy Pásztor maga köré gyűjti bizalmas munkatársait. Felkészíti őket csendben, a pusztában, hogy alkalmasak legyenek az elcsigázottak erősítésére. Jézus a tizenkettőt külön tanította a vigasztalás, gyógyítás feladatára.

3. Az evangélium aktuális üzenete.
Az evangélium üzenetet hordoz számunkra is. Hiszen a mai világ is eligazításra vár, pásztorra vágyódik, mert annyi izmus, annyi prófétája hirdetett már annyiféle tant, hogy végként nem ismerik ki magukat a világnézetek kaotikus zűrzavarában. Összezavarodtak az ellentmondásokban, elcsigázódtak a modern élet keresztjei közepette.

Ennek a világnak szüksége van Jézus apostolaira. Nemcsak a szolgálati papságra, hanem az általános papság hordozóira is. Isten népének minden tagja apostol kell, hogy legyen. De föl vagyunk-e rá készülve? Hogyan?

a) A csend által. Jézus felszólít: „Jöjjetek a csendbe, egy távol eső helyre. Ne sajnáljátok az időt, hogy csak velem legyetek. Készüljetek fel elmélyedéssel, hogy majd alkalmas eszközként küldhesselek titeket a pásztornélküli juhokhoz.” Biztosítani akarja számunkra a lehetőséget,. Hogy őt hallgassuk. Tudja, hogy rászorulunk az elmélyedésre, az imádságra, a tanulásra.

b) A Szentírás tanulmányozása által. Szeressük olvasni egyénileg a Bibliát, vagy kis csoportban közösen megbeszélni.

c) Lelkigyakorlat vezetésével. Néhány évtizede csak titokban, bujkálva, súlyos kockázatot vállalva végezhettek a hívek lelkigyakorlatot. Ma számtalan lehetőség kínálkozik rá. Éljünk az alkalommal!
Ha egyszer majd üt az óra, és a világ rátalál Krisztusra, lesz-e vajon a Mesternek elegendő számú apostola? Szükség lesz mindenkire!

Készüljünk fel, hogy Jézus alkalmas munkatársai lehessünk. Feladatunk, hogy a papköltő szavaival szólítsuk meg az embereket:

Testvéreim, megálljatok és üljetek le mellém,
mert íme mondom néktek:
erre fog jönni, akit kerestek.
Erre fog jönni, akire
oly igen nagyon nagy a ti szükségtek.
engemet Õ küld a vak idegenbe,
hol szél sóhajt és úttalanok várnak,
s Õ adta a fáklyát kezembe.
(Sík Sándor: Fáklya)

Hajnal Róbert/Magyar Kurír