2009. szeptember 14., – Szent Kereszt felmagasztalása

335 szeptember 14-én szentelték föl azt a fényes bazilikát, melyet Nagy Konstantin Jeruzsálemben, a Golgota hegyén emeltetett a Szent Kereszt tiszteletére. Itt történt a keresztnek első nyilvános ünneplése és felmagasztalása. Felmagasztalása, hisz a kereszt korábban a gyalázat, a megbélyegzés tárgya, a megkínzás és a halálos ítélet kegyetlen eszköze volt.

Később hozzájárult ugyanezen a napon a Szent Kereszt megtalálásának ünnepe. A Szent Kereszt megtalálása 320 körül történt, és csak legenda szól róla. A nyugati egyházban a 7. század vége óta szeptember 14-én kezdték ünnepelni azt a nagy eseményt, hogy Herákliusz császár 628-ban visszaszerezte a perzsáktól a Szent Keresztet, melyet 14 évvel korábban II. Kozrov, a perzsák királya elvitt, miután Jeruzsálemet elfoglalta.

A kereszt győzelme

Nagy Konstantin császárnak egy sorsdöntő csata előtt látomásban feltűnt egy jel, a ke-reszt jele, és egy felirat: "in hoc signo vinces!" E jelben győzni fogsz. A császár győzött, és ez a kereszténység, de az egész világ történelmében igen komoly fordulatot hozott. A keresztények évszázadokon keresztül tartó kegyetlen, véres üldözése véget ért.

Ettől kezdve a keresztfa titka valóban tündököl és hódít századokon át. A kereszténység az üldöztetés és szenvedés vallásaként jelenik meg, s később is, legalábbis Nyugaton, mindig akkor indult virágzásnak, ha nem kedveztek a körülmények a keresztények közösségeinek. Az ókeresztény közösségek korának üldöztetései még jobban előtérbe helyezték a keresztre feszített Krisztus alakját, és kitörölhetetlen bélyeget hagytak a kereszténység világképén. Jól tükrözi ezt Kempis Tamás, Krisztus követése c. könyvének következő fejezete: A Szent Kereszt királyi útja. Ebből idézek.

„Miért rettegsz a kereszt elvállalásától; hisz ezen az úton mégy a mennyországba? A ke-resztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben az oltalom az ellenségtől, a kereszt-ben a mennyei édességnek áradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk öröme, a keresztben az erény színe-java; a keresztben a szentség tökéletessége. Vedd fel tehát a kereszte-det, kövesd Jézust és bemégy az örök életre. Mert ha vele meghalsz, vele együtt élsz is; és ha a kínszenvedésben társa vagy, a dicsőségben is az leszel.

Járj, amerre akarsz, keress, amit akarsz, nem találsz magasabb utat odafönt, sem bizto-sabbat idelent a kereszt útjánál. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod, és szenvedned mégis kell. Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet.

Azért tehát, ha mindezt átolvastuk és megfontoltuk, ez legyen a végkövetkeztetés: ’sok háborúságon keresztül kell bemennünk Isten országába’(ApCsel 14,22).”

Mit lát a kereszt jelében a költő Reményik Sándor?

Reményik Sándor: In hoc signo...

(Árkosy Lajosnénak ajánlom,
húsvéti köszöntőképpen)

In hoc signo: e jelben győzni fogsz;
In hoc signo: a kereszt ez a jel;
In hoc signo: a kereszt, mely lesújt,
És a kereszt, mely mindig fölemel.

A tábor nő, a tábor harcra kész.
Új leventékre néz egy új tavasz,
Zúg a szélben a lélek-rengeteg:
Aki velünk nincs, ellenünk van az!

Kereszténység: Hogy lángol, ez a szó,
Mit elfödöztek bús szemünk elől!
Isten, a szikla, omló föveny lett,
És puhány lett a Názáretiből!

Nem, nekünk nem egy viasz-Isten kell,
Aki elomlik, s szakad, mint a part;
A mi Istenünk eszményeket tűz,
És törvényt hoz és ítéletet tart.

S a mi eszményünk nem egy tág keret,
Amelybe minden szenny is belefér,
A mi eszményünk Grál-kehely, örök,
S az új szövetség benne: ama Vér.

Mi megbocsátni, szeretni tudunk,
De harcolni is, irgalomtalan!
Amíg valaki álmainkhoz ér,
S míg szentségünkhöz nyúlni mersze van.

S ha láttuk Urunkat a Golgothán,
Szelíd-szenvedőn, örök a remény,
Hogy meglátjuk még diadalmasan,
S megdicsőülten a Tábor hegyén.

Ahol alatta elvész a világ,
És a Teremtés? ponttá vékonyul?,
S nyomába' ránk húsvéti permeteg:
Szent álmok áldott ajándéka hull.

In hoc signo: e jelben győzni fogsz;
In hoc signo: a kereszt ez a jel;
In hoc signo: a kereszt, mely lesújt,
És a kereszt, mely mindig fölemel.

Buzgán József

buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurír