A Római Kúriát szabályozó új apostoli rendelkezésről szervezett tanulmányi napot a Kánonjogi Intézet

Hazai – 2023. március 23., csütörtök | 12:49

Tanulmányi napot tartottak a Római Kúriát szabályozó új apostoli rendelkezésről március 20-án Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) II. János Pál dísztermében. A tanulmányi napról Szabó Péter, a Kánonjogi Posztgraduális Intézet (KJPI) elnöke küldött beszámolót, melyet közreadunk.

Ferenc pápa pontifikátusának egyik kezdettől felvállalt törekvése a Római Kúria (a Katolikus Egyház központi irányító szervezete) megújítása volt. E feladat megvalósítására a pápa már megválasztása évében szűk körű tanácsadó szervet hozott létre, Bíborosi Tanács (Consilium Cardinalium) néven.

A Római Kúriát újraszabályozó Praedicate evangelium kezdetű apostoli rendelkezés kihirdetésére végül egy évvel ezelőtt, 2022. március 19-én került sor. 

A Kánonjogi Posztgraduális Intézet e témának szentelt tanulmányi napját Egyházi hivatal, kományzati hatalom és az ordó szentsége. Észrevételek a Praedicate evangelium apostoli rendelkezéshez címmel rendezték meg.

A nyitóelőadást eminenciás Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti prímás-érsek tartotta Az ordó szentsége és az egyházkormányzati hatalom témakörben. A gondolatmenet azt az alapvető kérdést elemezte, hogy a világi Krisztus-hívők rendelkezhetnek-e egyházi kormányzati hatalommal, s ha igen, akkor pontosan milyen értelemben. Az előadó rámutatott, hogy a II. Vatikáni Zsinat a korábbi felfogásnál erőteljesebben hangsúlyozta az egyházkormányzati hatalom szakramentális kötődését. Eszerint bizonyos értelemben már maga a püspökszentelés is közli a kormányzati hatalom lényegét, ha annak tényleges gyakorlásához utólagos jogi lehatárolás szükséges is. E két valóság egymástól kölcsönösen függő: megkülönböztetendők és egymástól el nem szakíthatók.

A kodifikált jogban e teológiai háttér alapján tett lényegi különböztetés (CIC 129. kán.), mely szerint a felszentelt személyek – pontosabban a püspökök és az áldozópapok – a kormányzati hatalom gyakorlására képesek (habilitas), míg a világiak abban inkább csak közreműködni tudnak (cooperatio), ma is érvényes. A régi hagyomány szerint a tágabb értelemben vett „joghatósági hatalomban” a világiak csak tökéletlen és kivételes módon juthattak szerephez. E közreműködéshez a hatalom megbízás útján történő (korlátozott) közlése illik. A kúriai hatalom „vikárius” jellege mellett is feltételezi, hogy azt – legalábbis a lényegi területeken – csakis olyan személyekre ruházzák, akik e hatalom rendeltetésszerű gyakorlására szentségi felszentelésük révén különleges küldetéssel és létrendi képességgel rendelkeznek.

Ezt követően Szabó Péter, a KJPI jelenlegi elnöke az apostoli rendelkezés egy lényegi pontjának lehetséges keleti ökumenikus következményeit vázolta (A kúriai hatalom eredete [PE, II. 5]: keleti ökumenikus megfontolások).

Az apostoli rendelkezés egyik bevezető princípiuma (II.5) rögzíti, hogy a kúriai szervek vikáriusi – azaz a pápa nevében gyakorolt helyettesi – hatalommal rendelkeznek. Az említett pont ezt követően (jelentős újdonságként) kilátásba helyezi, hogy egyes központi hatóságok vezetése – amennyiben azt az adott szerv természete lehetővé teszi –, éppen az ott gyakorolt hatalom „helyettesi” jellegéből adódóan, akár világi hívekre is bízható! E modellben a hatalom közlője a pápai kinevezés, míg a felszentelés – ha az az adott funkcióhoz egyáltalán szükséges – inkább csak előzetes feltételként (de nem a hatalom létforrásaként) jelenik meg.

Az ortodox felfogás szerint azonban a kormányzati hatalom lokális eredetű. Mivel számukra a hatalom kiegészítő összetevője, a „kánoni lehatárolás” sem fogadható el külső eredetűnek, a Praedicate evangeliumból kiolvasható azon új megközelítés, mely szerint a pápai intézkedés a helyi hatalomnak egyenesen létforrása lenne – olykor felszentelés hiányában is –, még kevésbé elfogadható. Az előadó rámutatott, hogy ez utóbbi olvasat ekkleziológiai szempontból nem feltétlenül szükséges. Ellenkezőleg – egyes zsinati szöveghelyek (LG 24b), illetve Szent II. János Pál Euntes in mundum kezdetű levelének egy megállapítása alapján –, a kormányzati hatalom lokális eredetének elismerése a katolikus doktrína számára is lehetséges.

Összességében a II. Vatikánum és az ortodox álláspont között lényegi összhang a kormányzati hatalom szakramentális eredete kérdésében fontos külső támpont lehet a katolikus doktrínában ma zajló vita hagyományhű ihletésű eldöntésének elősegítésére.

Ujházi Lóránd egyetemi tanár előadása A Praedicate evangelium fogalmi változásainak hatása a szentszéki külpolitikára címmel hangzott el. A szakértő azt vizsgálta, hogy az új konstitúció miként segíti a pápa nagyívű külpolitikai célkitűzését, a Katolikus Egyház válságkezelésben való aktívabb szerepvállalását. Rámutatott azokra a filozófiai, jogdogmatikai és teológiai elvekre, amelyek hozzásegíthetnek a tételes joganyag jobb megértéséhez, illetve utalt azokra a szentszéki intézményekre, amelyek természetüknél fogva kitüntetett módon járulnak hozzá az Egyház békemissziójához. Az előadó szerint az új konstitúció nemcsak a kúriareform lezárása, hanem Ferenc pápa béketörekvéseinek, az Egyház nemzetközi szerepvállalásának, illetve az immár globális méreteket öltő biztonsági kihívásokra adandó válaszoknak (értsd: hatékonyabb „válságreagáló képesség”) jogi és strukturális formalizálása is.

A tanulmányi napot Érszegi Márk A Római Kúria szervezeti átalakulása a Praedicate evangelium apostoli rendelkezés fényében című előadása zárta. Az előadó – a római központi szervek történeti eredetének felelevenítése után – alapos összehasonlítást adott a kuriális szervek elnevezésében, rendszerében és jogköreiben a 2022-es új apostoli rendelkezés révén beállt változásokról. Összességében ennek alapján megállapítható, hogy a központi hatóságok tipológiája valamelyest egyszerűsödött, egyes szervek jogkörei módosultak, illetve az új törvény kevesebb esetben helyezi kilátásba a püspökszentelést és a bíborosi méltóságot az egyes központi hatóságok vezetőinél. Az apostoli rendelkezés tartalmának teljesebb kifejtése a törvényhez kapcsolódó, jelenleg még kidolgozás alatt álló „általános rendtartás” néven ismert végrehajtási norma új verziójától remélhető.

A konferencia szünetében Erdő Péter bíboros úr megáldotta azt a „Petőfi-körtefa”-csemetét, melyet Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános és Nagy István igazgató úr hozott magával. A facsemetét másnap, március 21-én, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára emlékezve ültették el a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont udvarán. 

Forrás és fotó: KJPI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria