„Aki a múltat nem ismeri, az a jövőt nem érdemli”

Márfi Gyula érsek köszöntőjében a múlt ismeretének fontosságát hangsúlyozta. „Aki csak önmagával van eltelve és önmaga körül forog, büszke autonómiájára, el nem kötelezett voltára, az nemcsak térben válik izolálttá, elszakad barátaitól, nincsenek tartalmas emberi kapcsolatai, hanem időben is izolálttá válik, elveszíti a múltat és elveszíti a jövőt. Aki a múltat nem ismeri, az a jövőt nem érdemli. Azért akarjuk a múltunkat megismerni, hogy méltók legyünk a jövőre és a múlt hibáiból tanuljunk, erényeiből pedig erőt meríthessünk.”

A konferencia első előadásában Érszegi Géza, a Magyar Országos Levéltár volt munkatársa ismertette Szent István király veszprémi adománylevelének történetét, amelyről azonban teljesen hiteles másolat nem maradt fenn. Az eredeti, latinul íródott oklevél tartalmára csak a századokon át – sokszor hibásan – újra és újra készített másolatokból lehet következtetni.

A rendezvényen szó esett még a hiteleshelyekről, a szerzetesek megtelepedéséről, a katolikus megújulásról a XVIII. században, a püspökség gazdálkodásáról és igazgatásáról különböző korokban, valamint az 1848 előtt az egyházmegye területén élő zsidóság helyzetéről.

Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Káptalani Levéltár gyűjteményvezetője Mindszenty József egykori veszprémi püspök és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök életének összefonódását és elhurcolásuk történetét ismertette.

A nap záró előadásában Gárdonyi Máté egyháztörténész a püspökség XX. századi történelmét foglalta össze, kiemelve Hornig Károly és Rott Nándor püspökök személyét, és azt, hogy főpásztori működésük alatt melyek voltak a pasztoráció súlyponti kérdései.

A konferencia második napján a megyerendszer ezer évét tekintették át a részvevők: előadást tartottak a világi közigazgatás kezdeteiről a Magyar Királyságban, a vármegyei vezetőkről és a közigazgatási feladatokról, valamint II. József közigazgatási reformjairól.

Török Viktória/Magyar Kurír