A Biblia és a magyar kultúra – „Esti beszélgetések” Debrecenben

Ezúttal három tudományág példáján keresztül vizsgálták a Biblia és a magyar kultúra kapcsolatát Bartha Elek néprajztudós, Bitskey István irodalomtörténész és A. Molnár Ferenc nyelvtörténész közreműködésével. A kerekasztal-beszélgetést Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus vezette.

Bosák Nándor megyéspüspök bevezető gondolataiban kiemelte, hogy a Szentírás az egész emberiség számára üzenetet hordoz, és fontos szerepet tölt be a különböző tudományágakban, gazdagítva és megtermékenyítve azokat. Az európai kultúrák egyik közös meghatározója a keresztény szellemiség.

A. Molnár Ferenc nyelvész elsősorban arról beszélt, hogy milyen szerepe volt a Bibliának a magyar nyelv fejlődésében.

Bartha Elek néprajztudós a népi, paraszti kultúra három pilléréről beszélt: az egyik a görög-római műveltség, a másik a kereszténység, a harmadik pedig a kereszténység előtti pogány hiedelemvilág. A három közül mindegyik magában hordozza a másik két elemet is. A Luca-nap például antik eredetre visszavezethető hagyományokban is bővelkedik, ám olyan eleme is van, amely a népvándorlás kulturális hagyományait, valamint keresztény szokásokat is őriz. A Biblia – mint a többi európai nép esetében is – a magyar keresztény kultúra minden ízébe beágyazódott.

A humanizmus és a Biblia viszonyáról fejtette ki gondolatait Bitskey István irodalomtörténész: 2008 a reneszánsz és a Biblia éve – a humanista gondolkodás és a Biblia világa szorosan összetartozik. Rotterdami Erasmus, aki az Itálián túli európai humanizmus legnagyobb tudósa, polihisztora volt, 1516-ban az Újszövetség új fordítását készítette el. „…lehet, hogy a királyok titkait jobb nem dobra verni, ám Krisztus azt kívánja, hogy az ő titkai mentől szélesebb körben visszhangozzanak. Én azon volnék, hogy minden asszony olvassa az evangéliumot, olvassa Pál leveleit. Minden lehető nyelvre jó volna lefordítani őket, hogy ne csak a skótok és írek, hanem még a törökök és a szerecsenek is elolvassák és felfogják az értelmét. …Jó volna ha a paraszt az írásból énekelne az ekéjét tartva, a szövőszéke mellett a takács az írásról dünnyögne valamit az orra alá, az utas bibliai elbeszélésekkel űzné el unalmát.”

A humanisták egyik alapelve, hogy a forrásokig kell visszamenni, az antik szövegeket meg kell tisztítani a rárakódott félreértésektől, és amit le lehet, a nép nyelvére kell lefordítani. Az Erasmus nyomán kialakult bibliafordítási programhoz csatlakozott Magyarországon Komjáthi Benedek, Pesti (Mizsér) Gábor és Sylvester János, akinek 1541-ben jelent meg az Újszövetség-fordítása Budától 200 km-re, Sárvár szigetén, Nádasdy Tamás birtokán. Ugyanebben az évben hosszú időre török uralom alá kerül az ország fővárosa. Heltai Gáspártól, Méliusz Juhász Péterig sokan fordították le a Biblia egy-egy részét. Károlyi Gáspár többféle szöveg alapján fordított teljes Bibliája 1590-ben jelent meg Vizsolyban; Káldi György jezsuita szerzetes 1626-ban készítette el katolikus bibliafordítását.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír