A böjt és a vezeklés szentjei

Erdő Péter szentbeszédében a nap kettős ünnepéről beszélt: Krisztus Jordánban való megkeresztelkedéséről és Árpád-házi Szent Margit ünnepéről.

„Keresztelő János azért hirdeti a bűnbánat hírét a pusztában, és azért vállalja a nehéz és aszketikus életkörülményeket, hogy hiteles lehessen.” A böjt János korában és környezetében a bűnbánat cselekedetének számított, a gyász és az emlékezés jele volt – mondta a bíboros. „A nép történetének nagy botlásaira, vagy a közösséget ért szörnyű csapásokra is emlékeztek a böjti napokon. Ebben is kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a történelem Isten kezében van, hogy Istennel személyes és közösségi kapcsolatba kerülhetünk, és hogy Istentől leginkább a bűn választja el az embert.” Keresztelő János bűnbánat-hirdetése és a Messiás közelségének felismerése így szorosan összetartoznak.

Keresztelő János a bűnbánat keresztségét adja a többieknek, akik olykor messzi földekről jönnek hozzá. Elmegy hozzá Jézus is, és beáll a „bűnbánók közé az, aki miatt a bűnbánat szükséges volt, akinek közelében a bűn égető terhet jelent. Az ő eljövetele Isten válasza a böjtölő és bűnbánó nép készületére.” Amikor Jézus alámerült a vízbe, szózat hallatszott: „Õ az én szeretett Fiam, Benne telik kedvem!” „Jézusnak ez a kettőssége, a teljes testi emberség és a kezdettől fogva ott lévő Istenség tovább hat az Egyházban.” Az „Egyháznak egyszerre kell hordoznia Jézus teljes emberségét, sőt hordoznia kell tagjainak a bűntől sem mentes emberségét, emberi gyöngeségeit és ugyanakkor hordoznia kell azt, ami az Egyház örök ismertetőjele: a szent mivoltot. Hordozni és tükrözni kell Krisztust, közvetíteni kell az Õ erejét és a Szentlélek erejét az egész történelemben.”

Szent Margit szintén a böjt és a vezeklés szentje volt – állította párhuzamba a két szentet Erdő Péter. „Az ő böjtjében is fontos szerepe volt az engesztelésnek, mégpedig a mi népünk bűneiért. Az ő vezeklése is emlékezés volt: emlékezés a megfeszített Krisztusra, az ő megváltó áldozatára, Isten és ember iránti mindent odaadó szeretetére.” Nekünk is követnünk kell Szent Margit példáját – buzdított a bíboros –, nemcsak evilági szempontból, hanem Isten előtt is emlékeznünk kell „egyrészt népünk történetére, a hibákra, a bűnökre, a csapásokra, a kudarcokra, a csalódásokra és a szenvedésekre, de a béke és az újjászületés csendes örömére is. Éber emlékezettel kell élnünk a hétköznapokban, nehogy megismétlődjenek a múlt hibái. Fel kell figyelnünk az olyan jelenségekre, mint a fiatalkorúak és gyerekek megmagyarázhatatlanul erőszakos cselekedetei, melyek néha az emberölésig fajulnak. (…) És emlékeznünk kell Krisztus keresztjére, szelíd feltámadásában megmutatkozó isteni dicsőségére. Emlékeznünk kell arra, hogy Isten az emberiséggel, Egyházunkkal és a mi népünkkel is járja a történelem útját, mert terve van velünk, mert szeret minket, mert a vele való találkozáskor ő nyilatkozik meg előttünk – mondta szentbeszéde végén Erdő Péter bíboros.

A szentmise záróáldása előtt a bíboros örömét fejezte ki, hogy milyen sok gyermek járult szentáldozáshoz, s megköszönte a lelkipásztorok munkáját, akik felkészítették őket tavalyi első szentáldozásukra.

(A szentbeszéd teljes terjedelmében olvasható Dokumentumok rovatunkban.)

Török Viktória/Magyar Kurír