Ének Szent István királyról

Szent István első mártír megjelenék,
Gejza atyjának, s tőle taníttaték,
Hogy fia lészen, kiben kedve telnék
Az élő Istennek.

Ottan születék Esztergom várában,
Felneveltetett keresztyén vallásban,
Szent Albert püspök, ő tudományában
És tanításában.

Királyi pálcát hogy kezébe vévé,
Keresztyén hitet terjeszteni kezdé.
A pogányságot országból kiűzé
És kirekeszté.

Sok templomokat és püspökségeket
Magyarországban fundála, s helyeket,
Kikben szüntelen Isten dicsírteték,
S neve hirdetteték.

Sok gazdagsággal azokat bétölté,
Szent oltárokat fel is ékesíté,
Kinccsel, arannyal, sok szép eszközökkel,
Drága kövekkel.

E mellé szerze igaz pásztorokat,
Más országokból hoza tanítókat,
Kikkel oktatá magyar pogányokat,
Keresztyén hitre.

Azért őbenne Istennek tölt kedve,
Mert angyal által ő királyi feje,
Szent koronával mennyből tiszteltetett
És böcsültetett.

Királyi nevet a római pápa,
Más böcsületes névvel szaporítá,
Mert apostolnak nevezé és hívá
Magyarországnak.

Krisztusnak Anyját, áldott Szűz Máriát,
Alázatosan mint édes Asszonyát,
Tisztelé, és rá bízá önnön magát,
És az Országát.

Innen hivattatik Pátrónájának,
Magyarországnak óltalmazójának,
Ellenség ellen baj-vívó paisnak.
És bíztatójának.

Ottan szent István sok érdeme után,
Krisztus Jézusnak születése után,
Az ezer és az harmincnyolcadikban,
Juta mennyországban.

Az Isten Fia nékünk is engedje,
Hogy életünknek mikor lészen vége,
Szent István után juthassunk mennyégbe,
Örök dicsőségbe.

Forrás: A megszentelt ország (Lukácsy Sándor szerk.)