Főpásztori búcsú a kolontári szentkútnál

Hazai – 2010. szeptember 22., szerda | 13:21

Szeptember 19-én Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe alkalmából búcsúi szentmisét mutatott be Márfi Gyula érsek, Mód Miklós devecseri, Bali Tibor külsővati plébános és Szijártó László pápai káplán koncelebrálásával Kolontár határában, a Szentkúti Szűzanya szabadtéri kegyhelyén.

„Szentkúti Szűzanyánk! Köszöntünk Tégedet, kérünk e szent helyen áldd meg a népedet! Hozzád jöttünk, mert a szívünk oly nehéz, bajainkra, bánatunkra, sebeinkre nézz! Szánd meg, ó Jó Anyánk magyar nemzetedet, akit István, Szent királyunk felajánlott Neked…” – hangzott fel az ősi ima a szertartás kezdetén.

Szentbeszédében Márfi Gyula érsek örömmel idézte fel, hogy a közelmúltban két másik újjáéledőben lévő kegyhelyen is misézhetett, a Veszprém határában lévő Rab Mária-forrásnál és egy újonnan kialakuló Magyarpolány melletti zarándokhelyen. Mindez azt mutatja, nagy lelki éhség van az emberekben hitük hagyományaihoz visszatérni, hitüket megvallani, vallásukat gyakorolni – fogalmazott a főpásztor. Majd a helyhez kötődő hagyomány szerint Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepének üzenetéről beszélt:

Ezen ünnep jegyében a XIII. században egy rend is alakult, melynek feladata a mohamedánok fogságába esett keresztény foglyok kiváltása volt, pénzzel és gyakran önfeláldozó fogolycserével –mondta az érsek; majd a rend megalakulásáról beszélt: a hagyomány szerint 1218 augusztus elején egy éjszaka a Szűzanya megjelent a barcelonai születésű Nolascoi Péternek, és a fogolykiváltó rend megalapítására kérte őt. Nolascoi Péter Pennaforti Raimunddal megalapította a rendet, amely már abban az évben megkezdte tevékenységét, s évszázadokon át vállalta küldetését. A rend ugyan ma már nem létezik, de Fogolykiváltó Boldogasszony üzenete napjaink foglyaihoz is szól. Fogoly-állapotról ugyanis nemcsak fizikai értelemben beszélhetünk, hanem szellemi-lelki vonatkozásban is – mutatott rá az érsek. Ide tartoznak a szenvedélybetegségek, s ide tartoznak mindazok, akik a szabadság túlhajszolásának a rabjai, akik végül önmaguk foglyaivá válnak. Akik nem képesek elköteleződni semmi mellett, és nem képesek másokért áldozatot hozni, s őértük sem hoz senki áldozatot, akik saját magányuk börtönébe záródnak önzésükben. A keresztény ember a közösségben élheti meg, töltheti be küldetését, ezért törekednie kell nyitottságra, szerető áldozatokra is – zárta gondolatait az érsek.

A szertartás a hagyományok jegyében az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének imádságával zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír

#egyházmegyék