Gáspár István forradalomról, a francia egyházról és a lelkipásztori intézetről

Nemrég ért vissza Párizsból, ahol a kinti magyarok lelkésze volt. Milyen a francia katolicizmus helyzete?

Két év kint tartózkodás alatt azt tapasztaltam, hogy a francia nép a mai napig nem mert szembenézni a forradalom következményeivel és nem heverte ki annak hatásait. A francia egyetemeken a mai napig azt tanítják, hogy a forradalom a rég várt felvilágosodást hozta el. Holott a francia forradalom idején elszabadult a pokol, emberek ezreit végezték ki a forradalmárok, majd egymást is. Ennek hatása máig érezhető. Nem csak az egyház és az állam szélsőséges szétválasztására gondolok, hanem arra, ami a fejekben van. Franciaországban véleményem szerint két egyház van: az egyik a párizsi főegyházmegye, a másik pedig az összes többi. Persze ez így általánosítás, de míg Párizsban minden plébánián van három-négy pap, sok a kispap, sok kezdeményezés van, nagy a nyüzsgés. Vidéken viszont komoly bajok vannak: se pap, se hívő nincs. Ugyanakkor míg egy budapesti belvárosi templomban több misét mondanak naponta, Párizsban esetleg kettőt mutatnak be. 

A kinti magyarok mennyien jártak misére?

Hetven-nyolcvanan, komoly áldozatok árán, mert akár egy órát is kellett utazniuk a magyar miséért. Hét közben nehéz volt megmozdítani őket, de mégis volt egy éven át házas közösség és a fiatalok közössége is aktív volt, bár nagy volt a fluktuáció, jöttek-mentek a diákok. Háromféle korosztály van kint: az 56-osok, a fiatalok és van néhány család is, akik dolgozni mentek ki. 

Milyen érzésekkel került haza, a nagymarosi plébániára?

Hat évre küldött ki Párizsba Beer Miklós, a váci püspök 2009-ben, de két év után jelezte, hogy hiányzom itthon. Magyar embernek Magyarországon a helye, így szívesen jöttem haza, de megszerettem az ottaniakat is. Nagymaros élő közösség. 19 éve vagyok pap, ebből 15 éve plébános, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) vezetése és a püspök kar ifjúsági bizottságának titkári tiszte viszont új kihívás. November és december folyamán végigjártam a magyar püspököket, hogy megtudjam, miben látják ők az OLI feladatát. Sok mindent kaptam tőlük, most ezt próbálom rendszerezni és cselekvési tervet készíteni. Ezután egyeztetem ezt Erdő Péter bíborossal, a püspöki konferencia elnökével, és ezután jöhet az érdemi munka. Most az útkeresés fázisában vagyok. 

Mire jutott eddig?

Az látszik, hogy mi nem a lelkipásztori intézet. Nem egy olyan hely, ahol az íróasztal mögül osztjuk az észt. Inkább egyfajta svédasztalt kell felkínálnunk. Ötleteket, segédanyagokat, programokat kínálunk, ki-ki azt veszi el, ami neki jól jön. Mindenesetre a lelkipásztorkodásban kell segítséget nyújtanunk, és fontosnak tartanám azt is, hogy hangot adjunk az egyház társadalmi tanításának is. Európa nagyvárosaiban is folyik az evangelizáció. Ősszel lesz egy evangelizációs konferencia, melyet a budapesti városmisszió szervezőivel karöltve rendezünk. 

Hogy tud ennyi feladatot összehangolni?

Egyelőre még nem indult be a nagyüzem az OLI-ban, de reméljük, hogy például nyártól káplánt kapok, aki segít Nagymaroson. Az elődeim hatalmas munkát végeztek, közvetlen elődöm, Nobilis Márió például nagyon szépen beleásta magát a teremtésvédelembe, ez a témakör azonban át fog most kerülni a Caritas in Veritate bizottsághoz, mivel nekik jobban a profiljukba illik. Azokra az alapokra szeretnék építeni, amit az elődeim leraktak. (Nobilis Márió Rómába ment tanulni, ezért nem tudta tovább vállalni az OLI vezetését - a szerk.) 

Hogy sikerültek az egri lelkipásztori napok?

Boldog vagyok, 250 résztvevő volt, negyven jelentkezőt el kellett utasítanunk, mert nem volt nekik hely. Eddig kétharmad világi munkatárs és egyharmad pap volt, szerettem volna az atyák arányát megemelni, minden plébániára küldtünk meghívót, aminek érezhető volt a hatása. Ebben az évben a saját magunk evangelizációjára fókuszáltunk: akkor tudjuk átadni Krisztus örömhírét másoknak, ha magunk is Krisztus szeretetében élünk. Jövőre a katolikus közösségek evangelizációja lesz a téma, 2014-ben pedig a világ. Az is fontos, hogy ha egy területen egy másik felekezet előrébb áll, akkor tanuljunk tőle. Szeretnénk újraéleszteni az útkereső plébánosok, illetve az útkereső világiak csoportját is. 

Az ifjúsági bizottságban mi dolga lesz?

Itt keresem a helyem, de ez eddig is jól működött. Rendszeresen találkoznak a tagjai, csak folytatni kell a munkát. Konkrét feladat lesz a riói ifjúsági világtalálkozó résztvevőinek összefogása. 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!