Igazság, szeretet, öröm és irgalom – Ismét családpasztorációs papi találkozó Leányfalun

Hazai – 2018. október 2., kedd | 15:36

Őszi találkozójukat tartják a családpasztorációban elkötelezett papok október 1–3. között Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban. Igazság, szeretet, öröm, irgalom a pápai megnyilatkozásokban és a pasztoráció gyakorlatában, jelenlét a médiában – ezek voltak az első nap fő témái.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Veni Sancte – a kezdés öröme. Szentmisével kezdődött a családpasztorációs papi találkozó Leányfalun. Évről évre itt gyűlnek össze a Magyar Katolikus Családegyesület szervezésében, Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense meghívására római és görögkatolikus papok, papnövendékek tapasztalatcserére, kapcsolatépítésre, töltekezésre. Igazság, szeretet, öröm és irgalom – a pasztoráció ezen meghatározó hívószavait helyezték ezúttal a középpontba, hogy a pápai megnyilatkozások nyomán áttekintsék tartalmukat, szerepüket a pasztorációban.

Bíró László a nyitó szentmise homíliájában több oldalról közelítve – Lisieux-i Kis Szent Teréz és Jób példája alapján – buzdította a paptestvéreket, a szolgálat mindennapjaiból kiindulva. „Elfáradás, belefásulás mellett törékeny hatékonysággal tesszük a dolgunkat. Ki kell tartanunk, nem tudjuk, hogy az, amit teszünk, mikor hoz gyümölcsöt. Merjünk állva maradni minden körülmények között, és önmagunk lenni. Szükség van a munkánkra. Ha következetesen végezzük a feladatainkat, ott valami történik. A tartalom szűr és vonz.” Az elért szintet csak úgy tudjuk tartani, ha emelkedünk, ha szüntelenül fejlődünk. Ne adjuk fel az imát, ne kerüljön túlsúlyba az aktivitás. Evangelizáljunk, legyünk jelen, akkor tud hatékonyan megnyilvánulni az evangélium öröme. A tábori püspök kulcsszavakban fogalmazta meg a követendő utat: közelség, közvetlenség, jelenlét.

Igazság és lelkiismeret, hit és erkölcs viszonyát vizsgálta előadásában Veres András püspök, az MKPK elnöke II. János Pál pápa 1993-ban megjelent, Veritatis splendor (Az igazság ragyogása) kezdetű enciklikája alapján.

Veres András abból a tényből indult ki, hogy az igazság utáni vágy mindenkiben megvan, hogy van igazság, és az valamilyen mértékben megismerhető. Keresztényként Jézus kinyilatkoztatása – „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – alapján azt valljuk, az evangélium megismerése vezet el az igazság megismeréséhez. Hitünk szerint tehát létezik az egyetemes jó igazságfogalma. Ezzel szemben ma gyakran szembesülünk a szubjektív igazság fogalmával, amikor a korszellem, egy vezető, egy hatalmasság határozza meg, mit tekintünk igazságnak. Az igazság függvénye, milyen erkölcsi döntéseket hoz az ember, mi alapján rendezi be életét. Mit látunk ma? Veres András pontos korrajzot adott: Az ember ma óriási jelentőséget tulajdonít az igazságot kereső lelkiismeret szabadságának. Abszolutizálja a szabadságot, a személyes lelkiismeretet teszi az erkölcsi ítélet legfelső fórumává, és e szerint szabadnak tartja azt, ami neki tetszik, akár a rosszat is.

Ezzel szemben Szent II. János Pál kimondja, a „lelkiismeret az ember szentélye”, ahol az ember szabadsága találkozik Isten törvényével. „A Teremtő szabadságot adott az embernek arra, hogy döntsön, keresi-e Teremtőjét, hogy hozzá ragaszkodva szabadon jusson el a teljes boldogság tökéletességére” – idézte Veres András az enciklikát. Eszerint a lelkiismeret ítélete az ember és Isten belső dialógusából fakad, azt parancsolja az embernek, ami Istentől való, ezért kötelező erejű. A lelkiismeretbe mélységesen bele van írva az engedelmesség elve az objektív norma iránt. Az viszont már az ember érettsége és felelőssége, mennyire keresi az igazságot, és mennyire engedi magát vezetni az igazság által. Veres András rámutatott arra, a lelkiismeret nem mentes a tévedés lehetőségétől, bűnös szokások vakká tehetik. Az ember felelősségét így határozta meg: törődnünk kell a jó és a rossz megismerésével az Egyház és Tanítóhivatal segítségét igénybe véve, törekednünk kell a lelkiismeret állandó alakítására, a Teremtővel való személyes kapcsolat ápolására. Ennek alapja Isten igazságának és szeretetének felismerése, az erkölcsös élet pedig a szeretet válasza.

A püspök szerint a pasztorációban, igehirdetésben nem erkölcsi kategóriákat kell sulykolnunk, hanem az Istenbe vetett hitet kell erősítenünk. Látnunk kell, hogy a Tanítóhivatal nem valami külső dolgot, ránk nehezedő terhet jelöl ki számunkra, hanem arról beszél, ami benne van emberi természetünkben. Ezért vágyakozik a nem hívő is ugyanazokra az értékekre, amit mi tanítunk – hívta fel a figyelmet a püspök. Ugyanígy belső vágy vezérli az embert, hogy a kinyilatkoztatás szerinti erkölcsi normák szerint éljen. „Ha nincs ez az igazodási pont, mindig ott vannak a dilemmák. Biztos döntések alapja a norma; az Isten iránti szeretet, alázat segít, hogy a dilemmáink ne legyenek olyan súlyosak. Isten szeretetének napról napra való felidézése az erőforrásunk” – mondta Veres András.

Jean-Yves Brachet OP A házasság és a szeretet igazsága címmel VI. Pál 1968-ban megjelent Humanae vitae kezdetű enciklikáját ismertette. A domonkos szerzetes kifejtette: Ha túllépünk a fogamzásgátlás „mit szabad, és mit nem?” kérdésén, értjük meg, hogy az enciklika a házastársi szeretet csodálatos himnusza, annak igazi természetéről, nagyszerűségéről szól. VI. Pál azzal a meggyőződéssel írta meg, hogy az Egyháznak elsősorban az igaz szeretetről kell beszélnie, utána a házasságról, és csak mindezt egésznek tekintve arról, mi a test és szexualitás helye a házasságban. Jean-Yves Brachet idézte VI. Pálnak az enciklika megjelenését követő szavait: „E pápai dokumentum nem egy negatív erkölcsi törvény kihirdetése, hanem a házastársi szeretet igazságának, a házassági erkölcsnek pozitív bemutatása, mely az egész embert és teljes – természetes, természetfeletti és örökkévaló – hivatását nézi, ebből kiindulva fogalmazza meg a szeretet és termékenység küldetését.” Az előadó hangsúlyozta, a pasztorációnak nem abból kell kiindulnia, mit gondolnak az emberek a házasságról, hanem abból, hogy mi a házasság igazsága, akkor is, ha erről egyáltalán nem könnyű beszélni. „Nem az a lényeg, ahonnan jövünk – terminus a quo –, hanem ahova megyünk – terminus ad quem. Vagy másként fogalmazva, azt kell keresnünk, ami igazán jó, és nem azt, amit őszintén jónak tartunk. Objektív mércére van szükség, túl kell lépni a rejtett individualizmuson, ami nem más, mint szubjektivizmus” – figyelmeztetett. Rámutatott: Az ember a bűnbeesés előtt meg tudta különböztetni a jót és a rosszat. A tudás megszerzésének vágya azt fejezte ki, nem elég tudni, mi objektív módon jó, hanem arra törekedett, hogy ő maga döntse el, mi a jó a maga számára. Az előadó hangsúlyozta ennek veszélyét: ha a szubjektív dimenzió felváltja az igazságot, a szeretet nagyon gyorsan érzéki, érzelmi komponensére redukálódik. Ezzel szemben a szeretetben az az ember küldetése, hogy nap mint nap érdek nélkül oda tudja adni önmagát. Ezt éli meg az ember a házasságban. A hitvesi szeretetben a felek – túllépve korlátaikon, önzésükön – együtt törekednek az igazi boldogság elérésére. Az ember az elköteleződésben éli meg igazi szabadságát, mert az értelmet ad neki.

VI. Pál ezt a hitvesi szeretetet a következő jelzőkkel írja le: emberi, teljes, termékeny és hűséges. Az emberi aspektus a szeretet érzékelhetőségére, annak lelki oldalára is utal. A szeretet nem pusztán ösztön, érzelmi indulat, hanem szabad akarati tett. A házasságban a felek arra szövetkeznek, hogy ez a szeretet megmaradjon, és a mindennapi örömök és fájdalmak között növekedjen. A szeretet teljes – kész mindent megosztani a másikkal. Hűséges és kizárólagos, egy egész életre szól. Termékeny, hiszen arra van rendelve, hogy folytatódjék, hogy új életet fakasszon.

Az előadó nem hallgatta el a nehézségeket sem: Az elköteleződés pillanatában nem lehet tudni, milyen nehézségeket hoz a jövő, de már a kezdet kezdetén irányt lehet adni a problémák megoldásának. Sőt, a nehézség alkalmat adhat a még nagyobb szeretet megvalósítására, a megtisztulásra. A nehézség ugyanis nem a téves választás jele, hanem az ember életét kísérő fejlődési krízisé.

Mi van a fogamzásgátlás kérdésének gyökerében? Az új életre való nyitottság elutasítása – fogalmazta meg Jean-Yves Brachet az enciklika válaszát. Az új életre való nyitottság elutasítása leginkább az ember magába zárkózásából, a fogyasztási mentalitás dominánssá válásából fakad. Hangsúlyozta, nem arról van szó, hogy a házasságban a testi önátadásnak csak akkor lenne helye, ha az a nemzésre irányul, hanem azt, hogy az életre való nyitottság tudatos kizárása elferdíti az aktust.


Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője A keresztény öröm a mai (katolikus és világi) médiában címmel tartott előadást. Felidézte, átnézett több lexikont, különböző médiumokat, kiemelten a Szentírást, hol és hogyan fordul elő bennük az öröm szó. Az egyik legfontosabb evangéliumi örömmondásként az emmauszi tanítványok történetét idézte. „Lángolt a szívük” – ez még az apostolok számára sem volt hétköznapi élmény. Képes-e arra a média, hogy ilyen élményben részesítsen? – tette fel a kérdést az előadó. Rámutatott a szakértelem, az igényesség követelményére, és felhívta a figyelmet többféle kísértésre. Így arra, hogy az örömöt, a lángolást valamiféle produkcióként próbáljuk megvalósítani, és arra, hogy showműsort adunk, happy feelinget, keep smilingot mutatunk az örömről szólva. „A személyes megtérést nem helyettesíti, ha jól érzem magam egy örömteli tömeg tagjaként” – fogalmazott.


Szikora József szerint a sokat hangoztatott tételt – Jézus példája nyomán oda kell mennünk, ahol az emberek vannak, és úgy kell beszélnünk, hogy megértsék a hallgatóink – továbbra is követnünk kell. Ugyanakkor a megújítók túlzásainak veszélyére is figyelmeztetett: „Buzgóságunk hevületében olykor a saját hagyományainkban meglévő, folytonosan megújuló és megújítható értékekről mondunk le. Az élő hagyomány megtermi – megteremheti – a maga újdonságát. Tekintsünk felelősen az újra, hogy ne csak használjuk, de megszentelődjék általunk.”

Hodász András egy blogger szemüvegén keresztül  tekintett a katolikus média piacára, számba véve a nyomtatott és internetes médiumokat. A fiatal pap nemrég még a 777blog.hu egyik szerzőjeként maga is aktív szereplőként mozgott ezen a piacon. „»Menjetek el az egész világra« – a katolikus médiumok az evangelizáció szándékával szólalnak meg, Jézus parancsának értelmében” – mutatott rá. Hodász András azt is hangsúlyozta, oda kell menni – ott kell szólni, ahol az emberek vannak. A 777 bloggereként szerzett tapasztalatai alapján összegezte, kritikai észrevételeket is megfogalmazva, mi az, amitől szerinte olvasott lesz egy katolikus médium.

Hodász András szerint nem elég hirdetni az evangéliumot, úgy kell azt tenni, hogy az üzenet el is jusson a címzetthez. Így annak tudatában kell kommunikálni, ki a címzett, mi érdekli őt, és hogyan lehet elérni. Az olvasottság egyik kulcsa, hogy a médium több platformon is jelen legyen, a közösségi oldalak – a Facebook, az Instagram, a Flickr, a Twitter, a Tumblr – pedig mézesmadzagként vonzzák a fő portálhoz az olvasót. Ugyanakkor óvatosságra intett: ami a világhálóra egyszer kikerült, az ott is marad.

A jó média eredeti, markáns arculata van: írásai történetbe ágyazzák az üzenetet, és onnan indulnak, ahol az olvasó tart. Egy blog esetében fontos, hogy írója váltogassa a könnyedebb és a komolyabb hangnemet: „Jó, ha keverjük a kettőt, mint a szódát és a szörpöt.” Megragadni a figyelmet, ott tartani és bevonni – ez indítja el a párbeszédet.

A szakmai profizmus a legfőbb kritérium. A blogger szerint nem szabad megelégedni a lelkes amatörizmussal. Honlap, plakát, prospektus esetében ne az legyen a kérdés, van-e valaki, aki (ingyen) megcsinálja, hanem hogy van-e valaki, aki ért hozzá úgy, hogy az jó legyen. Akkor is, ha pénzbe kerül.

Hodász András figyelmeztetett: a média manipulál, a valóság egy szeletét mutatja, de azt az érzetet kelti, mintha az egészet feltárná. „A valóság teljes bemutatása, a kérdés teljes spektrumban való feldolgozása, a leegyszerűsítéssel szemben az árnyaltság, átgondoltság igazi katolikus erény lehetne” – fogalmazott.

A találkozó során foglalkoznak az ifjúság pasztorációjával, és beszámolót hallgatnak meg a Családok IX. Világtalálkozójáról.


Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria