Magyarországra érkezett a częstochowai Fekete Madonna hiteles másolata

A Szent István-bazilikában tartott ünnepélyes átadási ceremónián az oktatási államtitkár, köszönetet mondva a lengyel népnek, úgy fogalmazott: Szűz Mária mindig megvédte az országot, akkor is, amikor az hangzott el, hogy levette róla kezét.

Felszólalt Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke, aki  II. János Pál pápa alakját felidézve kiemelte: a kereszténység mindig összekötötte és összeköti a lengyel és a magyar népet. Rubovszky Csilla, az V. kerület alpolgármestere, a KDNP budapesti alelnöke úgy fogalmazott: nagy megtiszteltetés, hogy a lengyel katolicizmus jelképe a bazilikába kerülhet. Szintén köszönetet mondott a lengyel népnek és a pálosoknak, hogy a képet Magyarországnak ajándékozták.

Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a szervezet közreműködésével rendezett ünnepség előtt az MTI-nek elmondta: a fiatal nemzedéken a sor, hogy a felmenőktől átvéve a stafétabotot, a magyar-lengyel barátság ápolója és élő köteléke legyen. „Mindannyian tudjuk, hogy az igazi változásokhoz és hazánk megújításához lelki megújulásra is szükség van” – fogalmazott a KDNP országgyűlési képviselője.
Az ünnepségen részt vett Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete és Szili Katalin korábbi házelnök, független országgyűlési képviselő, valamint több fideszes és kereszténydemokrata országgyűlési képviselő.

A częstochowai Fekete Madonna (Czarna Madonna vagy Matka Boska Częstochowska) Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ikonja, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba 1382 augusztusában; abban az évben kapták birtokul Jasna Górát (Fényes Hegy) a magyar pálosok. Az ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak, évszázadok óta vonzza a zarándokok tömegeit a világ minden tájáról; Jasna Górát a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé tette.

Egy magyar nyelvemlék – ima a częstochowai kolostor latin nyelvű kéziratában

Kevéssé ismert, hogy „Moldva apostola”, Domokos Pál Péter 1965-ben Lengyelországi kutatóútján a częstochowai kolostor N II. 1. 583 R jelzetű, 1501-ből származó, Cantionale Ecclesiasticum Kon. XV. feliratú latin kéziratának 385/b lapján a latin Credo mellett az alábbi magyar nyelvű imát találta: Ọ Edesseges Ziz maria ez vÿlagnak megh velagọsithọÿa / velagọsíchad megh az ọn lelkemeth, ọs ọsmerhes megh ọngenith az the zsọnt fÿadgal iesussal/ Ọ edesseges ZiZ maria michor az ọn lelkem asz ọn thesstutwl el thawozigh* erussichedh megh zenth haromsagnak zethiben ọs ne hagh ongginọth ketchegebọn essnọm. A lap bal oldalán a * helyére szánt betoldás: othalmaz megh engometh mas pokolbeli ellensoghthwl.

A kis magyar imádság névtelen szerzője nyilvánvalóan a pálos kolostor magyar pálos tagja. Az ima mai átirata:

Ó édességes Szűz Mária,
Ez világnak megvilágosítója,
Világosítsd meg az én lelkemet
És ismertess meg engemet
A te szent fiaddal, Jézussal.

Ó édességes Szűz Mária,
Mikor az én lelkem az én testemtől eltávozik,
Oltalmazz meg engemet más pokolbeli ellenségtől,
Erősíts meg Szent Háromságnak hitében,
És ne hagyj engemet kétségbeesnem.

A kézirat évszámát azonosító szöveg a kézirat egyik lapján: Is liber spectat ad Montem Clarum Czestochoviensum anno Domini 1501, azaz A częstochowai Fényes Hegy könyve. Az Úrnak 1501-ik esztendejében.

A częstochovai magyar nyelvemlék helye a magyar irodalomban a Festetics-kódex (1493) és a Winkler-kódex (1506) között van. A pálos imának három változata található az 1506-os Winkler-kódex 145/ és 146/a lapján, a valószínűleg XVI. századból való Gyöngyösi-kódex 253. lapján és az 1531-ből való Thewrewk-kódex 305. lapján.

(A közlés alapja Magyar nyelvemlék Czenstochowában 1501-ből. In Domokos Pál Péter: Múltbanéző, Bp. Magvető 1990: 95–102 p.)

Magyar Kurír

(nk)