Mindig, mindig újjászületek

Hazai – 2006. július 9., vasárnap | 6:00

Hogy mondjam el, hogy ne nevessetek? ... Kifizettem az új szemüveget s alig léptem ki a boltból, alig néztem körül az utcán egy kicsit, ég s föld kivirult: házak, emberek, az egész világ újjászületett.

...

Az örök világ megint fiatal!
Szinte szálltam a szem szárnyaival,
szinte testem is repült vele,
kezem kinyúlt kilométernyire
és látott és ízlelt és szimatolt
és gyönyöréért csupa hála volt, –

s hiába tudtam, hogy mindezt csak egy
kis műszer teszi, egy új szemüveg,
ma egész nap örültem neki és
hit voltam megint és lelkesedés,
hogy bár öregszem (no, nevessetek!)
én mindig, mindig újjászületek.

(Szabó Lőrinc: Új szemüveg)