Mindszenty szabadon – Interaktív beszélgetést és könyvbemutatót rendeztek a Hálóban

Az esemény apropója Mindszenty József bíboros Emlékirataim című könyvének idei jubileumi megjelenése és Balogh Margit történész (ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja) nagymonográfiájának – Mindszenty József (1892–1975) I–II. – új kiadása volt. Kovács Gergely, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány ügyvivője elöljáróban hangsúlyozta, idén emlékezünk meg Mindszenty József pappá szentelésének 110., érseki kinevezésének 80. és halálának 50. évfordulójáról.

Balogh Margit történész elmondta, először szakdolgozata kapcsán foglalkozott behatóbban Mindszenty Józseffel. A kétezres évek elején fordult tudatosan a bíboros életműve felé. Ezt követően több írása is megjelent Mindszenty életének különböző szakaszairól. Most a Magyar Népköztársaság és a Szentszék közötti tárgyalások történetével foglalkozik. Ebben is felbukkan Mindszenty személye, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az amerikai nagykövetségen élt. Balogh Margit hangsúlyozta,

a bíboros az évtizedek múltával sokkal bölcsebb, toleránsabb és megértőbb lett.

Az emigrációban a magyar tudat fenntartását és a magyar kultúra megőrzését, ápolását tartotta fontosnak.

Kovács Gergely kérdésére válaszolva kifejtette, a vatikáni vizsgálat szerint nem érheti az a vád a bíborost, hogy nem engedelmeskedett a pápának, egyházi jelentősége pedig vitathatatlan. Balogh Margit szerint Mindszenty legitimista volt, ezt a szemléletet hozta magával fiatalkorából. Ez nem királypártiságot jelentett, hanem azt, hogy elismerte a Habsburg uralkodó törvényes hatalmát. Amikor Magyarország köztársaság lett, a bíboros gondolt ugyan arra, hogy népszavazást kezdeményez az államforma kérdésében, de tanácsadói javaslatára végül elállt ettől. Alárendeltjeivel szigorú volt – emelte ki Balogh Margit –, ugyanakkor önmagától is sokat követelt. A szakértő azt is elmondta, hogy Mindszenty emlékiratait az amerikai nagykövetségen kezdte el írni, ezt az anyagot vitte magával az emigrációba. Ezzel a szöveggel később egy többtagú szerkesztőbizottság dolgozott, a mai változat ugyanakkor a bíboros jóváhagyásával látott napvilágot.

A tiszteletreméltó bíboros egyházi szerepéről és jelentőségéről Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője és Török Csaba teológus, egyetemi tanár, az esztergomi bazilika plébániai kormányzója beszélgettek. A teológus elmondta, még kamaszkorában olvasta Mindszenty emlékiratait, ekkor találkozott először életművével. Mindszentyre a húszas–harmincas években egyszerre hatott a katolicizmus mozgalmi jellege, az antimodernista felfogás, a különféle egyletek kérdésköre, valamint az Egyház tudatos megjelenése a civil szférában. Ezek az erők nem egyfelé mutattak, vagyis nagy feladatot jelentett számára egy egységes irányvonal kialakítása.

Hogyan hatott Mindszenty életére a környezete, a családja? – tette fel a kérdést Kuzmányi István. Török Csaba kifejtette, ebben az időszakban kevés pap szolgált azon a környéken, ahol Mindszenty élt. Ősei között voltak katonák is,

harcias természete azonban inkább az üllő szerepben jelent meg, semmint a kalapácséban.

Török Csaba azt is kiemelte, hogy zalaegerszegi plébánosként sokrétű munkát végzett, olyannyira, hogy környezete szerint „kevés volt számára az egyházmegye”. Hétről hétre ellenőrizte, hogy a káplánok mit prédikálnak. Kötődött Zalaegerszeghez, ismerte a családokat, de általában is rendkívüli alapossággal végezte a szolgálatát.

A Magyar Kurír főszerkesztőjének sajtóra vonatkozó kérdésére válaszolva a teológus hangsúlyozta, IX. Piusz és XIII. Leó pápa is felismerte, hogy a sajtótermékek milyen nagy befolyással vannak az emberek életére. Magyarország ebből a szempontból lemaradt a megfogalmazott egyházi irányelvektől, Mindszenty József viszont aktív volt ezen a területen is, látta ennek a jelentőségét.

Török Csaba rámutatott,

a papi erények között nagyon fontos a hűség, mely akkor is érvényesül, ha nem kap pozitív visszajelzést a lelkipásztor. Ez Mindszenty József működésében fokozottan jelen volt.

Tisztában volt a saját korlátaival, tudatában volt annak, hogy társasági eseményekre nem alkalmas. Azzal is számolt, hogy ez az ellenérzés hatással van a modorára is. Zalaegerszegi plébánosként sok konfliktusa volt a város lakóival, a vezetéssel. Veszprémi püspökként viszont megfontoltabb lett, miközben a határozottságát nem adta fel. A plébános a püspökének és a híveknek tartozik felelősséggel, míg a püspök a papjaiért is felel. Ez már egy másfajta magatartást igényel, Mindszenty József pedig képes volt bölcsen hangnemet váltani.

Az is nagyra értékelendő, hogy az amerikai követségen töltött időszakot kibírta józan ésszel. Ehhez belső rend és lelkierő kellett.

Ugyanúgy készült a vasárnapi prédikációra, mintha a bazilikában misézett volna. Igyekezett figyelemmel kísérni a világ történéseit, arra fókuszálva, hogy mi válhat a magyar Egyház javára.

Az 1956-os forradalom idején Mindszenty rádióban elhangzott szózatának az volt az egyik kulcseleme, hogy hangsúlyozta a folytatólagosságot: vagyis az esztergomi érsek folytatja megszakított küldetését. Azzal is számolt, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Azt nem lehet tudni, hogy Mindszenty és Nagy Imre között milyen viszony alakult volna ki abban az esetben, ha nem verik le ilyen gyorsan a forradalmat. Nevezhető-e Mindszenty József valamilyen módon prófétának? – kérdezte Kuzmányi István – hiszen nem támogatta a Vatikán Ostpolitiknak nevezett irányvonalát. Kétségtelen, hogy Mindszenty úgy érezte, a kommunista rendszer nem fog sokáig tartani. A szentszéki diplomácia viszont nem így látta, attól féltek, hogy megállapodás hiányában a kelet-európai térségben eltüntetik az Egyházat. Mindszenty hajthatatlansága, eltökéltsége ebből a szempontból előrelátásról tanúskodik.

Török Csaba rámutatott, Mindszenty a Katolikus Egyház papja volt, de nem volt teoretikus, a kortárs kutató teológiai irányait nem követte. Annál inkább tisztában volt az egyházi dokumentumok tartalmával. Mindig beállt az Egyház követelményei mögé, például amikor változott a liturgia rendje 1969-ben, ő azonnal alkalmazkodott.

A teológus azt is hangsúlyozta, hogy nem helyes, ha Mindszenty személyét kizárólag a politikai szempontok szerint értékeljük. Hívő emberként, papként, püspökként az Istentől kapott szolgálatát a tőle telhető legjobban végezte.

Az Egyház emlékezetében életszentségének a lenyomata rögzült, nem csak antikommunizmusa.

Török Csaba szerint nem kell attól tartani, ha valaki olyasmit publikál Mindszentyről, ami nem áll közel a mi felfogásunkhoz. Az vitathatatlan, hogy zalaegerszegi plébánosként voltak olyan antiszemita kijelentései, melyek nem vállalhatók. Ám manapság sok esetben azzal szembesülünk, hogy nem a tényekről, hanem értékválasztásról vitatkozunk.

Ferenc pápa 2019. február 12-én jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket.

Ma az a kérdés, hogy találunk-e az ő életében olyan elemeket, melyek irányt mutatnak a számunkra, vagy segíthetik az útkeresők eligazodását

– hangsúlyozta Török Csaba teológus.

Az estét Balogh Margit tudományos reflexiója zárta. Kovács Gergely posztulátor Mindszenty bíboros mellképét ábrázoló érmet adott át azoknak, akik a tiszteletre méltó bíboros életművének bemutatásában nagy szerepet játszottak.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír