Hasonlattal élve az áteredő bűn állapota olyan, mint a félhomály. A keresztség pedig olyan, mint ugyanott felkapcsolni a villanyt. Ugyanaz az ember változik meg, de mégse cserélődik ki a személy, a lélek és a test, hanem megtisztul.
Eddig darabjaiban látta a világot, most már egységben látja. Eddig csak begyűjteni tudott a kezével, most már tud adni is. Nemcsak a másét, hanem önmagát, egész létét.
Sánta János