Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem, íme, belül voltál, én pedig kívül és kint kerestelek... Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat... Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Megérintettél...