Prohászka konferencia Székesfehérváron

A konferencián Mózessy Gergely püspöki levéltárigazgató elnökölt. Előadók voltak: Szilárdfy Zoltán, Nemesszeghy Ervin SJ és Szabó Ferenc SJ. Ünnepi szentmisét mutatott be Spányi Antal megyéspüspök.

Szilárdfy Zoltán székesfehérvári egyházmegyés pap, művészettörténész Prohászka Ottokár művészetszemléletéről tartott előadást, kiemelve a püspök esztétikai érzékét és ízlésvilágát, véleményét a művészeti kultúráról. „Közismert volt Prohászkáról puritánsága – abban az időben, amikor vele egyrangú társai a klérusban és közéletben egyaránt előszeretettel reprezentáltak, sokszor túldíszítve magukat az amúgy is elégedetlen tömegek előtt. Mégis naplójában lelkendezve ír a barokkról, amely természetesen nem a kortársai között külsőségekben kimerülő neobarokk formaság.” – tudtuk meg az előadás első részében. 

Az előadó idézett a püspök a Magyar Iparművészet című folyóirat számára 1911-ben írt Több művészetet a templomokba című iránymutató vezércikkéből: „Ahol élet fejlik ki gazdagabb kultúrában, ott föllép a szépség kultusza is a művészet fejlődésében, s a művészet népszerűsítésében. Így történt ez a vallási kultúrában is, s mindenekelőtt a kereszténységben.”

Nemesszeghy Ervin jezsuita atya előadásában Prohászka a természettudományok új eredményei iránti nyitottságát emelte ki. Az Isten és a világ, a Föld és ég könyvek rövid bemutatása után Prohászka két korai hitvédelmi dolgozatát méltatta, amelyekben a tudomány és hit kapcsolatáról olvashatunk. „Tartsuk tehát nagyra a tudomány kultuszát, szeressük, s mozdítsuk elő tőlünk telhetőleg; ne vádoljuk, hogy a hitetlenségnek szolgálója; hanem ellenkezőleg tüntessük föl, hogy mennyire segíti kihámozni a természet műveinek hüvelyeiből a gondolatot.” – idézett Prohászkától az előadó majd összegzésül elmondta: „Prohászka mint teológus korát meghaladó természettudományos ismeretekkel rendelkezett. (...) A természettudományok eredményeit nem félelemmel fogadja, hanem üdvözli, ha pedig a szentírás szószerinti értelmezésének ellentmondani látszanak, a szentírás szimbolikus értelmezést ajánlja. Nem fogadja el a „hézagpótló” Isten képét, aki közvetlenül belenyúlva a teremtett okok láncába, mintegy betölti a hézagokat természettudományos tudásunkban. Ebből a szempontból Prohászka mintegy 50-60 évvel megelőzte a keresztény apologétákat.”

Végezetül Szabó Ferenc jezsuita A teológus Prohászka címmel tartott előadást. Prohászkának egyetlen kifejezetten teológiai műve volt: A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat, amely a budapesti hittudományi kar pályanyertes műve. Az előadó hangsúlyozta: egy elavult dogmatörténeti részletet leszámítva a mű a töredelem szentségéről ma is a legjobb teológiai monográfia.” A könyvben olvashatunk a bánatról, mint történeti tényről a vallásokban; az újkori materializmusról, az Isten és a bűn iránti érzék eltompulásáról, a krisztusi kinyilatkoztatásról, a bűnbocsátó szeretetről, a tökéletes bánatról. Prohászka nagyon fontosnak tartotta a gyónás átélését: „Minden szónál hathatósabb a közvetlen tapasztalat; átélni azt, amit tudunk, ez a tudás legteljesebb alakja. Éld át a gyónást, s megszűnnek nehézségeid…”

Az elnöklő Mózessy Gergely püspöki levéltáros zárszavában felhívta a figyelmet arra, hogy a tudományos ülés előadásainak szerkesztett változata az év végén megjelenő tanulmánykötetben hozzáférhető lesz a nagyközönség számára is.

A konfencia után az ünnepi szentmisében Spányi Antal megyéspüspök Mária és Márta evangéliumi történetét állította párhuzamba korunk emberének kihívásaival. Ha Mártát követjük, elmerülünk a ránk nehezedő gondok és minket érő különböző információk áradatában: „A televízió, a média sugallatára úgy érezzük, nem akarunk lemaradni semmiről, lépést kell tartanuk a mind gyorsabban változó divatokkal, különböző társadalmi kihívásokkal. Eközben nem reflektálunk a minket körülvevő világra, a pillanat rabságában tengődünk.  Félünk, hogy valamit elhalasztunk és veszteség behozhatatlan lesz, pedig fel sem tudjuk dolgozni az események áradatát. Jézus ebbe a világba jött segíteni, s állítja a keresztény ember elé Máriát követendő példaként. Máriát követő keresztény ember benne él a világban, de ki is emelkedik belőle, mert azt az örökkévalóság távlatából szemléli. A jelen eseményeit bele tudja helyezni az Isten tervének megfelelő üdvtörténetbe.” A püspök Prohászkát méltatva elmondta: „Ennek az evangéliumi eszménynek követésére küld Isten tanítókat, apostolokat és prófétákat. Magyarország és szűkebben értelmezve Székesfehérvár tanítója és apostola Prohászka Ottokár volt.”

A főpásztor beszéde végén kitért a Székesfehérváron is megjelent Prohászka-ellenes írásokra, kérve a híveket védjék meg nagy püspökük emlékét, vállalják vele együtt a megpróbáltatásokat erős hittel, „mert az erkölcsi válságból csak az Isten tud kiutat mutatni. Prohászka Ottokár példa és segítség számunkra. Legyünk mi is apostolok és tanítók, az ő hű követői, akik a világ elmulasztott dolgait rendbe teszik, hogy életünkről egykor tiszta lélekkel tudjunk számot adni.”

BPK/SA/Magyar Kurír