Püspöki szentmisével zárult a szinódusi folyamat sopronhorpácsi plébániai szakasza

A sopronhorpácsi plébánia területén (Sopronhorpács, Egyházasfalu-Keresztény, Zsira, Und) igyekeztek mindenkit megszólítani, ezért Kovács Pál plébános személyes hangvételű meghívólevelet írt. Három szinódusi ülést tartottak; a meghívókat az utcaapostolok mindig egy héttel az adott szinódusi beszélgetés előtt dobták be a postaládákba. Az utcaapostolok három ízben több mint 3500 meghívóborítékot hordtak szét.

A szinódusi ülések során a Győri Egyházmegyétől kapott kérdéseket vitatták meg. A beszélgetések mindig Szentlélek-hívással kezdődtek: az ünnepélyes bevonulás a Szentírással, majd gitár, illetve hegedű kíséretében próbáltak ráhangolódni a résztvevők arra, amit a Szentlélek üzen nekik.

A nagyjából mintegy félórás imádság után kiscsoportokra osztották szét a testvéreket, majd a kiscsoportok szabályait fektették le. Ezután kijelölték a csoportvezetőket, akik mindent lejegyzeteltek, illetve ők számoltak be a kiscsoportokban született eredményekről. Az alábbi témákról esett szó: a plébániákat érintő kérdések, társadalmi jellegű kérdések, vallási és szentségi élettel kapcsolatos kérdések, erkölcsi kérdések, személyes észrevételek, előremutató javaslatok.

Kovács Pál atya így összegezte ezeket az alkalmakat: Nagyon fontos lenne újra felépíteni a közelség kultúráját – közelség a hívek között, közelség a pap és a hívek között, a hívek és a pap között, a püspök és a hívek, a hívek és a püspök között, püspök és papja között, papok és püspökök között.

Újra fel kell fedezni a beavatás kultúráját – a következő generációknak átadni a hitet, tanúságtétellel, szolgálattal, példamutatással.

Például a sopronhorpácsi édesapák a szinódusi beszélgetések során elhatározták, hogy mindannyian átadják kamasz fiaiknak az úrnapi körmeneten hosszú évek óta végzett szolgálat „stafétáját”. Fel lehetne ébreszteni a hívekben és a papokban a misszió kultúráját – összegyűjteni a jó szándékú, segítőkész embereket, külön minőségi idővel rendszeresen megajándékozni őket.

Nagy ajándék volt mindenki számára, hogy meg tudták hallgatni egymást, és szerető figyelemmel megtisztelték egymás véleményét. Ez a gazdagító meghallgatás a szinodális folyamat plébániai szakaszának egyik legfontosabb hozománya – tette hozzá a plébános.

Veres András püspök szentbeszédében hangsúlyozta a szinódus jelentőségét: fontosnak tartja az együtt gondolkodást, együtt tevékenykedést az Egyházban.

A szentmise végén a főpásztor meghallgatta a települések képviselőinek tanúságtételét, melyekben a megszólalók személyes élményeiket osztották meg.

Forrás: Győri Egyházmegye

Szöveg: Kovács Pál plébános, Sulicsné Sági Henrietta

Fotó: Fábián Gábor

Magyar Kurír