Szent Gellért püspök – 2007. szeptember 24.

Palesztina földjét nevezzük szentföldnek, mert ott lépett közénk Istennek Fia, Jézus Krisztus. De az a föld se volt szent, ő tette azzá. Ahol napi kötelességeink vértanúi leszünk, azt a földet tesszük szentté.

A föld sosem szent, egyedül Isten a szent, de a föld nem is bűnös, azt csak a bűnös akarat tudja megrontani. Az anyag végül is nem más, mint a lehetőségek világa, az anyag léte az, hogy engedelmeskedik valamiféle szellemnek. Nincs szellemtelen anyag.

Szent Gellért püspök ideje nem a gyenge idegzetűek kora volt. A magyarság földjét és lelkét egyszerre akarta átitatni a haladás és a maradás lelke. Keményen egymásnak feszült a krisztusi áldozat lelkülete és a táltos-áldozat lelkülete. Mindkettő áldozat, de a második rászorul arra, hogy első megváltsa.

Sánta János