Szent Tarzíciusz sírjánál ministránsként

A zarándoklatra két busszal vágtunk neki. A felszállásnál mindenki kapott egy zarándokpólót, amelynek elején az Országos Ministránsbizottság logója, karján magyar zászlós „Hungary” felirat, hátulján pedig a találkozó logója „A Lélek az, ami éltet! – Róma '06” felirattal. A hosszú utazás után július 29-én, szombaton este érkeztünk meg az Örök Városba. 

Július 30-án a Vatikán nevezetességeit tekintettük meg. A Szent Péter-bazilika grottáiban megáltunk II. János Pál pápa sírja előtt, és megköszöntük Istennek, hogy egy ilyen nagyszerű pápát adott a világnak. Délután szentmisén vettünk részt a Vatikán területén található Lovászok Szent Anna templomában (Sant' Anna dei Palafrenieri). A szentmiseáldozatot a zarándoklaton velünk tartó  Varga Lajos, váci segédpüspök mutatta be a zarándoklaton résztvevő 6 magyar pappal együtt.

Július 31-én, Loyolai Szent Ignác ünnepén reggel a Vatikán közelében lévő Szászok Szentlélek-templomában újra Varga Lajos atya mondott szentmisét. A prédikációban a Szentlélek és a ministráns kapcsolatáról beszélt, de megemlítette példaként Loyolai Szent Ignácot is, Jézus szolgáját. A szentmise után a templomban gitáros énekeket énekeltünk. 

A nemzetközi ministránszarándoklat első hivatalos napján, augusztus 1-jén következett számomra a zarándoklat csúcspontja. Megtekintettük az angolok nemzeti templomát, a San Silvestro in capite templomot. A nevéből adódóan itt őrzik Szent Szilveszter pápa sírját, de itt van eltemetve I. Szent István pápa is. Ez a templom őriz egy másik sírt is: Szent Tarzíciuszét, a ministránsok védőszentjéét. Ezt a tényt több hiteles okirat, köztük a Noticia nataliciorum sanctorum hic requiescentium is tanúsítja. A kereszthajó bal oldalán egy festmény Szent Tarzíciusz vértanúságát örökíti meg, míg a sekrestyében egy másik festmény azt a jelenetet ábrázolja, amint a mennybe szálló Szent Tarzíciusznak angyalok hozzák a vértanúság koszorúját.

A Szent Péter-téren 18 órakor kezdődött el a találkozó hivatalos programja. A résztvevő országok zászlói a 2000-es római Ifjúsági Világtalálkozó himnuszára, az Emmánuelre vonultak be. A szentmise után mi is kipróbáltuk a ministránszarándokok új sportját: a kendőcserélgetést. Mivel a mi narancssárga kendőnk kelendő volt a többiek között, könnyű dolgunk volt. A 35 ezer német kék kendője és az 1900 osztrák piros kendőjéből volt a mi narancssárgánk mellett a legtöbb. Láttunk sötétkék színnel franciákat, bordó nyakkendős olaszokat, zöld kendős luxemburgiakat, sárga színű kendőt viselő belgákat és fekete nyakkendős svájciakat. Legvonzóbb azonban a felvidéki magyarok mentazöldje volt számunkra, no meg XVI. Benedek egyedi fehér nyakkendője. Nemcsak a nyakkendőket cserélgettük, hanem a sapkákat, sőt a pólókat is a nemzetközi ismerkedés jegyében.

A következő napon, szerdán a Santa Maria degli Angeli-templomban  16 órakor kezdődött el a  magyar ministránsok részvételével a közös magyar szentmise, amit Bosák Nándor püspök atya és   Varga Lajos püspök mutatott be a magyar papokkal. A szentmise asszisztenciáját a budaörsi ministránsok szolgáltatták, míg az énekkar a Kaposvári Egyházmegye ministránsaiból került ki.  A  prédikációban Bosák Nádor püspök a hivatások fontosságáról beszélt, párhuzamba állította szolgáltunkat Róma nagy szentjeiével. Kiemelte, hogy élményeinket osszuk meg otthon maradt ministránstársainkkal, akiket itt képviselünk. A felajánlásra immár hagyománnyá vált közös felajánlási adományt állítottunk össze. Az egyházmegyék két-két képviselőjük által felajánlották ott lévő ministránsaikat és azok életét a magukkal hozott lángdarabban, melyből aztán összeállították a találkozó logóját. Fölajánlottuk a kárpátaljai ministránsokat is, akik ebben az évben sem tudtak részt venni a zarándoklaton.

Másnap, augusztus 3-án délelőtt vettünk remélhetőleg nem örök búcsút az Örök Várostól. Hazafelé Jesolóban megálltunk a tengernél egy kis éjszakai fürdőzésre, majd továbbindultunk Magyarország felé, ahová másnap hajnalban érkeztünk meg. A zarándoklat felejthetetlen élményekkel gazdagított minket, szinte hihetetlen, hogy ezek velünk is megtörténhettek. Hála érte Istennek!

Korponai Gábor/Magyar Kurír