Szeresd embertársadat, mint önmagadat! – 2006. december 30.

A másik iránti szeretetet az önszeretetre alapozza. A mai ember a főparancsból csak a legvégét jegyzi meg, szeresd önmagadat. Pedig nem ez az első rész, hanem csak a harmadik. Az Úr irgalmazzon annak az emberi közösségnek, ahol elfelejtik az első kettőt, és olyanok irányítanak, akik kizárólag önmagukat szeretik.

De végül is ekkor már nincs irányított és irányító, hiszen a társadalom szétesik embereknek nevezett mozaikokra. De emberi irgalom sincs, csak az Úr irgalma marad. Megdöbbentő, hogy amikor már belecsömörlenek az emberek az önszeretetbe, mindig van, aki képes visszafelé felépíteni a főparancsot.

Az önszereteten túllépve eljut az embertárs szeretetéig, majd azt megőrizve felfedezi, hogy ennek csak az istenszeretet lehet az alapja. Nincs rá ésszerű magyarázat, hogy egy döglődő erkölcsű társadalomban miért lépnek fel újítók, kinek az erejében? Ha elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem. Nem a rosszé, hanem a jóé a végső szó. Akkor is, ha ez a szó most még alig hallatszik.

Sánta János