Szeretnénk a föld sója lenni – Fiatalok találkoztak Erdő Péterrel a szinodalitás jegyében

Tizenkét asztalnál foglaltak helyet a fiatalok a Párbeszéd Háza nagytermében, online pedig Egerből, Pécsről és Miskolcról is sokan követték a rendezvényt. Azért gyűltek össze, hogy együtt gondolkodjanak a szinodalitás szellemében.

Pecze Zsombor, a Szent Ignác Kollégium szinodalitás projektcsapatának vezetője köszöntötte a résztvevőket. Azt fogalmazta meg, azért vagyunk itt, mert alakítani szeretnénk az Egyház életét. Nem vagyunk tétlenek, és nem vagyunk passzívak, nem távolodunk el az Egyháztól. Szeretnénk a „legbátrabb generáció” lenni az Egyházban, akik a közös cél érdekében csapatként összekapcsolódnak, és együtt építik az Atya „örömteli, összetartó és nyitott” házát.

De valóban összegyűlünk-e Jézus nevében? Vagy a közösségi média megakadályozza ezt? Pecze Zsombor arra biztatta a fiatalokat, vállalják fel egymást és a hivatásukat, váltsák cselekvésre hitüket. Végül a Szentlélek áldását kérte építkező munkájukra.

„Kedves Barátaim!” – üdvözölte Erdő Péter bíboros a résztvevőket, és köszöntőjében hangsúlyozta, mennyire fontos a szinodalitásról beszélni egy individualizált korban, amikor az emberiség életét a bezárkózás, a „nincs szükségünk a másikra” elv jellemzi. A szolgáltatások, a műszaki háttér lehetővé teszik, hogy az életet akár szingliként is leélje valaki. Akár hívőként, az Egyházban is zárva marad egy majdnem börtönnek tűnő környezetben.

Erdő Péter előadásában – A presbiteri testület lelke, adalékok a „szinodalitás” eszméjének fegyelmi és hittani előzményeihez –„adalékokat” akart adni a fogalom értelmezéséhez, mely nem divatjelszó, hanem egy olyan valóság, ami az Egyház életében lényeges. Maga a kifejezés viszonylag új az egyházi szóhasználatban, jelentése is változik egyes keleti és nyugati teológiai dokumentumokban, sőt mást és mást jelent az egyes szerzők írásaiban is. Nem tévesztendő össze a kollegialitással, és nem azonos a demokráciával, hanem az Egyházon belül sajátos teológiai jelentéssel rendelkezik. A Nemzetközi Teológiai Bizottság Ferenc pápa nyomán megvilágította a szinodalitás fogalmának történeti és teológiai vonatkozásait, kifejtve, hogy ez az Egyház olyan szerkezeti valóságát fejezi ki, mely a kezdetektől fogva jelen van. Erdő Péter előadásában az első évszázadok Egyháza teológiai öntudatának és intézményes életének néhány olyan sajátos szempontjára hívta fel a figyelmet, melyeket ma a szinodalitás jelének tekinthetünk.

A bíboros bemutatta, hogy már az első századokban jelen volt az a szemlélet, mely szerint az Egyház vezetése nem egyéni, hanem közösségi felelősség. A presbiterek testületét a Szentlélek közös ajándéka, a „presbitérium Lelke” élteti, amely lehetővé teszi, hogy a püspökkel együtt végezzék szolgálatukat – tanácskozásban, bíráskodásban, tanításban és a közösség lelkivezetésében. Ez a közösségi Lélek az Egyház egységének és dinamizmusának forrása.

A szinodalitás tehát nem demokratikus értelemben vett részvételt jelent, hanem a Szentlélek által vezetett közös felelősséget az Egyház életéért. Az első keresztény közösségek gyakorlata és a presbiteri testület működése arra hív, hogy ma is közösen, a Lélek erejében, egymást támogatva építsük az Egyházat – ne elszigetelődve, hanem nyitottan, egymás hivatását felvállalva, a közösség javára cselekedve.

Az előadást követően Erdő Péter a résztvevők kérdéseire válaszolva megerősítette: a szinodalitással az Egyház nem társadalomszervezési modellt akar bevezetni, amelyben a többség döntései működtetik a folyamatokat. A szinodalitás a Szentlélek működése az összes megkeresztelt hívőben, akik keresik az igazságot, az evangélium továbbadásának útját a változó időben és változó helyzetekben. Ennek a működésnek az intézményes formája sokféle lehet: informális beszélgetés, tanácsadó testületek működése, akár testületek, ahol bizonyos kérdésekről többségi szavazással döntenek. A szinodalitás egy olyan princípium, aminek a Katolikus Egyházban definíció szerint intézményes és kizárólagos jelentése nincsen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem aktuális. Ellenkezőleg: individualizálódunk, be vagyunk zárva egyéni gondolkodásunk és életünk körébe, mert nem találkozunk egymással eleget. Nagyon fontos, hogy az Egyházban legyünk kapcsolatban, egymással és a Szentlélekkel.

Erdő Péter megosztotta, mit jelent érezni a Szentlélek jelenlétét. Példaként elmondta: Szent II. János Pál pápa halálhíre végiggyűrűzött a világon. A Szentlélek ott volt az emberiség megrendülésében. De a gonoszságnak – gyűlölség, békétlenség – is vannak hullámai, amelyek végigsöpörnek az emberiségen, gyakorta társadalmi méretekben, a népek között. Józan emberi ésszel nem tudjuk megmagyarázni ezt – mondta a bíboros. – Ugyanakkor a jónak, az Isten akarata szerinti közösségi együttműködésnek is megvan a lelke, nekünk pedig együtt kell vele működni.

Az esemény az előadást követően beszélgetéssel folytatódott. A tizenkét asztalnál a szinódus „beszélgetés a Lélekben” módszerét követték, gyakorolva a másik figyelmes és érdeklődő meghallgatását, a hallottak elmélyült átgondolását. Az asztalközösségek facilitátorai két elmélkedésre szánt szöveget olvastak fel Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából és a Szentírásból, melyek arra bátorították a fiatalokat, legyenek „missziós tanítványok, akik kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek”, akik a föld sója és a világ világossága lesznek.

Erdő Péter a rendezvényt értékelve elmondta, a szinodalitás nem egyszerűen szervezési kérdés. Arról van szó, hogy a Szentlélek az egész Egyházban működik, a krisztusi hármas küldetésnek az egész Egyház az alanya, mindenki esetében a saját állapotának, a saját élethelyzetének megfelelő módon. De a Szentlélek akar működni bennünk, együtt, közösségként is, és így akar az egész világra kiáradni. Ehhez kérjük az Isten segítségét, és ebben volt megerősítés a beszélgetés.

Hozzátette, hogy nagy örömmel vett részt a fórumon, és lelkesíti, hogy vannak ilyen alkalmak egyházmegyei és országos szinten egyaránt. „Szimpatikus és igényes fiatalok gyűltek ma este itt össze, hívő emberek, megkereszteltek és keresztségre készülő katekumenek, akik egymást erősítik ez által a találkozás által is, hogy azon az úton menjenek tovább, ahol most elindultak.

Fedor Ádám – a szakkollégiumi program egyik szervezője, aki egy asztaltársaságban ült Erdő Péter bíborossal – azt emelte ki, jól tudtak együtt gondolkodni. Mély élményként tudatosodott bennük, mire kaptak küldetést: Mindannyian legyünk a föld sója, ami tartósít, ami ízt ad. Legyünk mi, katolikus fiatalok, akik aktívak vagyunk, a só, ami megőrzi a világot.

Pecze Zsombor a szervezésről elmondta, a programot nagyon széles körben népszerűsítették. Levelezőlistákon jelentek meg, felkerestek minden olyan szervezetet, mely az ifjúsággal foglalkozik. Segítséget jelentett ebben a jeszuita közösség, Fábry Kornél püspök atya mint ifjúsági referens, valamint Martos Levente Balázs püspök mint a Központi Szeminárium rektora. „Ez a széles összefogás tette lehetővé, hogy ilyen nagy számban összegyűljünk.”

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír