Szír-malabár-malankár püspökök a Vatikánban

Vatikán: Május 13-án, kedden délelőtt II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta először az ad limina látogatásukat befejező 28 szír-malabár püspököt, majd a nyolc szír-malankár szertartású főpásztorhoz intézett beszédet.
A szír-malabár rítusú püspökök Szent Tamás apostolra vezetik vissza helyi egyházuk kezdetét. Liturgiájuk évszázadok óta India gazdag és változatos kultúrájának részét alkotja, népük önazonosságának életerős kifejezése. Az Eucharisztia misztériumának szír-malabár ünneplése fontos szerepet játszott India hitéletének kialakulásában.
A pápa arra buzdította a főpásztorokat, hogy nagy gonddal óvják meg és újítsák meg az Oltáriszentség hatalmas kincsét, soha ne engedjék, hogy megosztás forrásává váljon. Mint a liturgia elsődleges őrzői, a püspökök védelmezzék azt meg a kísérletezésektől, amely sérti a liturgia egységét, és kárt okoz a hívek számára. A zsinati tanítás fényében újítsák meg szertartásuk örökségét, hogy ne csak tanulmányozzák, hanem a maga teljességében és szépségében mutassák be a liturgiát.
A nyolc szír-malankár főpásztorhoz intézett beszédében a pápa emlékeztetett rá, hogy közösségük idén ünnepli érsekük, Mar Ivanios halálának 50. évfordulóját, továbbá 70 éve fogadta be XI. Pius pápa a szír-malankár egyházat a római egyház teljes egységébe. II. János Pál hálát adott Istennek az azóta eltelt, viszonylag rövid időszak kegyelmeiért. Utalt rá, hogy a szír-malankárok képviselik az egyház leggyorsabban növekedő közösségét. Számos körükben a papi és szerzetesi hivatás és „kisded nyájuk” jól ismert számos oktatási és közjóléti intézményben.
A földrész misztikus örökségét fejezik ki az ősi szír-malankár liturgikus hagyományok is, amelyek Krisztus üdvözítő művének egyetemes természetét tükrözik az indiai környezetben. Az egyre növekvő szekularizáció, az emberi élet szent mivolta iránti közömbösség idején a püspökök buzdítsák arra az embereket, hogy mélyüljenek el az erkölcsi és társadalmi kérdésekben. Minden keresztény kötelessége, hogy részt vegyen az egyháznak ebben a prófétai küldetésében, szilárdan állást foglalva napjaink irányzataival szemben, amelyeket az értékek válsága jellemez. Szükség van a keresztény etika inkulturációjára a társadalmi élet minden szintjén, de ezt a nehéz feladatot csak úgy oldhatják meg, ha Krisztus üdvözítő üzenetét mindig a maga teljességében hirdetik.
A szír-malabár és a szír-malankár egyház
Mindkét közösség ősi, szír eredetű, híveik India déli részén, Malabár térségében élnek. A hagyomány szerint Tamás apostol igehirdetése nyomán ismerték meg az evangéliumot. XI. Pius pápa 1923-ban hozta létre a szír-malabár egyházkerületet, amely közvetlenül a Szentszéktől függ. A malabár rítus lényegében a káld szertartást követi, amely az ősi Mezopotámiából származik, és amely a XVI. században latin elemekkel keveredett. A szertartás nyelve az ősi szír, a naptár és az énekek a káld szokást követik. A szentmise egyes imáit a római liturgiából veszik át. A szír-malankár közösség a IV. században lépett kapcsolatba a szír-káld egyházakkal, szertartásban az antiochiai liturgikus hagyományokat és a szír nyelvet alkalmazzák. XI. Pius pápa 1932-ben hozta létre a szír-malankár hierarchiát, amely ma öt eparchiából áll. VR/MK