Tatán búcsúztatták a missziós keresztet

Az esti ünnepi szentmisét Reisner Ferenc, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora celebrálta Kálmán Imre prefektussal, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházmegyei referensével, Kovács Csaba Albert plébánossal és Havassy Bálinttal, a tatai Szent Kereszt felmagasztalása-templom plébánosával együtt.

A szertartáson részt vettek a győri szeminárium papnövendékei is.

A szentbeszédet Kálmán Imre prefektus mondta. Örömét fejezte ki, hogy a missziós kereszt egyházmegyei látogatását végigkísérve új arcát fedezhette fel a különböző egyházközségeknek és paptestvéreinek. Hangsúlyozta, a találkozások intenzitásának megtapasztalása elengedhetetlen ahhoz, hogy egymáshoz személyesen, a technika vívmányait mellőzve tudjunk kapcsolódni. Hiszen e találkozások nélkül lelkünk elsorvad.

A kereszt a közösségi összetartozás jelévé válhat – mutatott rá –, ha imádságainkkal „díszítjük fel”. A kereszt jelenléte felkiáltójel számunkra, amely arra mutat rá, hogy Jézus eljött közénk, és áthidalta az isteni és emberi világ közötti szakadékot és távolságot. Mivel Jézus az Atya akaratából teljesen egy akart lenni velünk, mondhatjuk, hogy mi, emberek „benne élünk, mozgunk és vagyunk”. A kereszt tehát arra hív bennünket, hogy ebbe az isteni életbe bekapcsolódva tovább tudjuk azt adni mások számára is.

Kálmán Imre röviden szólt még a „Forrás” Filmklub szerdai alkalmáról is, kiemelve az imádság szerepét és helyét a Szent Egyed közösség heti szolgálatában. A közösség tagjai az imádságból erőt merítve lépnek oda hajléktalan barátaikhoz a segítés és gondoskodás szándékával. A prefektus arra hívta fel a figyelmet, hogy az ima legyen mindennek az alapja és kiindulópontja, hogy a napi tevékenységek és kötelességek ne előzzék meg személyes imádságainkat, s erre példaként idézte Angelo Comastrinak, a vatikáni Szent Péter-bazilika plébánosának találkozását Teréz anyával, aki szigorú szavakkal figyelmeztette a még papi élete kezdetén járó atyát arra, hogy az imádságot nem lehet a kötelező minimumra szorítani.

Végül arra buzdította a híveket Kálmán Imre, hogy a keresztből erőt merítve, az imádságból táplálkozva merjenek kilépni az emberek közé és megszólítva őket Isten felé vezetni a lelkeket.

A szentmisét követően Havassy Bálint plébános tartott előadást azokról a Magyarországhoz kötődő vértanúkról és boldogokról, akiknek ereklyéit őrzi a missziós kereszt. Elsőként arról a hagyományról szólt, amely a szentek ereklyéinek kereszten való elhelyezéséhez köthető. Elmondta, hogy az ókeresztények számára a kereszt a dicsőség szimbólumaként nem annyira a szenvedést jelképezte, hanem a megváltást. Éppen ezért a keresztet feldíszítették, nem egyszer drágakövekkel ékesítették (crux gemmata), s amint a plébános felhívta rá a figyelmet, a missziós kereszt is egy ilyen ékköves alkotás – hiszen vannak-e szebb ékkövek, mint azoknak a személyeknek a földi maradványai, akik Krisztushoz váltak hasonlóvá szeretetgyakorlatuk során?

Havassy Bálint plébános előadásáról ITT olvashatnak részletesen.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír