„Hogy téged öltsön magára és hozzád hasonlítson”

Izajás próféta látomásában a Seregek Ura lakomát készít minden nép számára. Bőséges asztal, öröm, vigasztalás: Isten letöröl minden könnyet, és végül a halált is megsemmisíti. Ez az ószövetségi kép tér vissza Jézus példabeszédében is: a király menyegzőt készít fiának. Isten meghívása az örömre, az élet teljességére és a vele való közösségre szól.

A meghívottak azonban nem mennek el. Van, aki a földjével, más az üzletével van elfoglalva. Nem feltétlenül Istent utasítják el; egyszerűen más kerül az első helyre. Ez a történet ma is nagyon közel van hozzánk. Sok minden fontos az életünkben, de közben könnyen megtörténik, hogy Istennek már csak a maradék időnk jut.

Szerzetesként naponta megtapasztalom, mennyire szükségünk van arra, hogy időt adjunk Istennek.

A zsolozsma, a szentmise, a csend, a Szentírás olvasása nem menekülés a világ elől. Éppen ellenkezőleg: ezek segítenek, hogy megtanuljunk másképpen jelen lenni benne.

A bencés „ora et labora et lege” – imádkozzál, dolgozzál és olvass – arra emlékeztet, hogy munkánk, kapcsolataink, örömeink és gondjaink között is maradjon helyünk Isten jelenléte és útmutatása számára.

A példabeszéd azonban tovább megy. A király talál egy vendéget, aki nem visel menyegzős köntöst.

A köntös nem egyszerűen egy ruhadarab: annak jele, hogy a meghívás elfogadása az ember életét is formálja. Nem elég jelen lenni a lakomán; Isten országának ajándéka életformává kell hogy váljon. A hitnek láthatóvá kell lennie abban, ahogyan szeretünk, megbocsátunk, döntünk és szolgálunk.

Szent Pál ehhez egy másik, nagyon konkrét tapasztalatot ad. Megtanult bővelkedni és nélkülözni, jóllakni és éhezni. Nem a körülmények változatlanságában találja meg a biztonságát, hanem Krisztusban, aki erőt ad neki. Ez a hit érettsége: nem akkor tudunk Istenre hagyatkozni, amikor minden rendben van, hanem akkor is, amikor nem értjük, mi történik velünk.

Talán ez a menyegzős köntös egyik mai jelentése: engedem-e, hogy Krisztus alakítsa az életemet? Nem a tökéletes ember ruhája ez. Inkább annak az embernek a jele, aki újra és újra Istenhez tér, tud bocsánatot kérni és megbocsátani, és megtanulja nemcsak azt kérdezni: „Mit szeretnék én?”, hanem azt is: „Uram, mit kívánsz tőlem?”

Izajás az elkészített lakomát hirdeti. Jézus a meghívást és a választás komolyságát állítja elénk. Pál pedig megmutatja, hogyan lehet Krisztusra hagyatkozva élni bőségben és nélkülözésben egyaránt.

Amikor az Eucharisztia asztalához járulunk, ennek a megígért lakomának az előízét kapjuk. A meghívás ma is szól. A kérdés nem csupán az, hogy meghallottuk-e, hanem hogy hagyjuk-e, hogy Krisztus szeretete átformálja az életünket. Ez a menyegzős köntös.

Szerző: Mogyorósi Ányos OSB

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír