2006. június 11. Szentháromság vasárnapja „B” év

Formálódjunk a Szentháromság képmására

Néhány éve fedezték fel Amerikában a „változó mályva” nevű virágot. Napkeltekor szirmai fehér színben tündökölnek. Délutánra pirosra változnak, estére pedig kékre. A virág emlékeztet a Szentháromságra: az Atya a teremtéskor a lelket a kegyelem fehér színébe öltöztette. Az Egyszülött Fiú a kereszten piros vérével megváltott. A Szentlélek pünkösdkor a kék égből áradt le a világ megszentelésére.

Ha egy virág távolról emlékezet a Szentháromság titkára, nem meglepő, hogy az emberi lélek is az Atya, Fiú, Szentlélek képmására formálódik. Legalább is feladata, hogy tükrözze a Szentháromságot.

Formálódjunk a Szentháromság képmására

I. Vegyük át az Atya hasonmását! A teológia azt mondja Róla: Õ a kezdet nélküli Kezdet, az indítás nélküli Indulás, a színtiszta Ténylegesség. Neki tulajdonítjuk a teremtés szédületes fantáziájú Tervét és mindenható Létrehozását. Végtelen fokban él benne az aktivitás, tettereje tovább nem növelhető, kezdeményező fantáziája határtalan.

Bennünk meg sokszor eluralkodik a tehetetlenség. Kezdjünk hozzá az önállóságra való törekvésre! A játékok kitalálásától a munkát könnyítő eszközökig, a saját virágoskert készítésétől az önálló zenei improvizációig, a fantáziadús szerkezetektől a kisközösségek megszervezéséig próbáljunk minél több kreativitást belevinni alkotásainkba! Így tükröződhet bennünk a Mennyei Atya teremtő zsenialitása.

II. Alakuljunk a Fiú képmására! A Fiú a Szentháromságban rácsodálkozik az Atyára. Nem tud betelni nagyságának imádatával. Ebből ered határtalan engedelmessége, az Atya akaratának elfogadása. Másrészt bizalmas gyermekségtudata: nem kér bizonyítékokat, behunyt szemmel ráhagyatkozik.

Ha a Fiú képmását akarjuk kiformálni magunkban, erre a két erényre törekedjünk elsősorban: az Atya iránti engedelmességre és az Õ akaratára bizalmas ráhangolódásra. Mivel Jézus ezeket az erényeket a legnehezebb helyzetben, a szenvedés közepette is megvalósította, mi se veszítsük el bizalmunkat az élet hullámverései közepette.

III. Tükrözzük a Szentlélek stílusát! Benne az egész isteni élet visszaárad az Atya és a Fiú felé. Ezért Õ a dinamikus Életnek, a lendületnek, a Buzgóságnak a példaképe.

A Lélek ellentéte mindannak, ami mechanizmus, sablon…, ami rutin, kicsinyes számítgatás…, ami egyhelyben toporgás, öregedés, halál. A Lélek: maga az élet!

Ha célunk a Szentlelket tükrözni, vegyük át stílusát. Õ mindig újat kezd, áttöri a gátakat, és képesít minket is a merész vállalkozásokra. Õ a jó edző, aki biztatja játékosait: tudom, ezt még nem próbáltad, de ne félj, fog az menni. Bízom benned. Sokat várok tőled.

A nagy egyházatya, Origenes apjáról jegyezték fel, hogy minden reggel áhítattal megcsókolta alvó kisfia keblét. Okát így magyarázta: mert a keresztséggel beköltözött szívébe a Szentháromság. A bennünk élő Szentháromság aztán úgy áthat bennünket, hogy lassan kezd átformálni minket saját tükörképévé. Dolgozzunk vele együtt! Éljünk az Atya szívével: törekedjünk az önálló, kezdeményező, kreatív cselekvésre! – Nézzünk minden eseményt Jézus fiúi szemével: bizalmas ráhagyatkozás az Atya gondviselésére! – Cselekedjünk szüntelenül a Szentlélek nyugtalan lobogásával, a folytonos buzgóság lendületével! Imádkozzunk, hogy hatalmával átjárjon bennünket a teljes Szentháromság! A Szentháromság képmására való formálódást költői módon fogalmazza meg Sík Sándor: Hiszek című versében (3.4.5. versszak). Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír