2009. szeptember 20., évközi 25. vasárnap

Olvasmány: (Bölcs 2,12.17-20)

Az ötlet, hogy az igaz embert próbára kell tenni, mert csak a próbatételt kibírva lesz hiteles igazvolta, a Jób könyve szerint a sátán ötlete, aki barangolása közben betéved Isten fiai közé. (lásd: Jób 1,6-12) Ha hozzáférhető lenne, érdemes volna elolvasni Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt magyarázatait, melyben meggyőződhetnénk arról is, hogy a pápa „nagyon ismerte az embert” (Diós: Szentek élete). Leandrus sevillai püspököt is izgathatta ez a Bölcsesség könyve által felvetett kérdés, mert ő kérte Nagy Szent Gergelyt a kommentár írására (Vanyó: Az Ókeresztény Egyház és irodalma) A téma örökzöld voltát bizonyítja Dr. Muntag Andor, Jób könyve c. fordítása és magyarázata (Luther Kiadó 2003). A Jób könyvet, a benne feszegetett téma miatt is, „a világirodalom olyan remekműveivel emlegetik együtt, mint Dante Isteni színjátéka és Goethe Faustja.”
Hogyan lehet szó nélkül hagyni ezt a próbatétel kérdést, ha vasárnap felolvassuk a Bölcsesség könyvének ide vonatkozó részletét. Nem állok meg most itt, de ajánlom: Reményik Sándor, Keserű pohár c. költeményét a sok lehetséges közül. (http://remenyik.szeretni.hu/?i=remenyik-keseru-pohar

Szentlecke: (Jak 3,16-4,3)

Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.

Az önvizsgálatban, az önismeret gyarapításában nagy segítség e levél által elénk tartott tükör. Gondolataim, vágyaim, általános lelkiállapotom a felülről származó bölcsesség gyümölcsei-e vagy szabadon barangoló ösztöneim kölykei? Ugyanis én vagyok az őstenger, mely fölött ott ül a Lélek, mint anyamadár a tojás fölött, hogy kiköltse a tojáshéjak határolta kis káoszból a Teremtő által tervezett élet csodálatos rendjét. Ösztöneim az őstenger rendetlenségét hordozzák, és ha nem hat rájuk a fentről jövő erő, a bölcsesség, akkor zápon marad Isten hasonlóságára hivatott képem tojásbeli vázlata. A bennem megjelenő rend nevei: békeszeretet, tisztaság, méltányosság kifelé, okos engedékenység, őszinte irgalom, igazságosság, egyenesség… A bennem uralkodó káosz jelei: zűrzavar, háborúskodás, mindenféle hitványság…

De érdemes arról is elgondolkodni, hogy kikről ír a Jakab levél: „Öltök és irigykedtek, de semmit sem tudtok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nincs semmitek, mert nem kértek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyatokban elpazaroljátok.” A sokat magasztalt „őskeresztények” lennének a címzettek?

Evangélium: (Mk 9,29-36)

A legderűsebb gondolatokat a mai evangélium tartalmazza. Milyen gyerekes az a 12 főből álló válogatott csapat! Testi jegyeik alapján már felnőttek, de lelkükben gyerekek. A versenyszellem bennük rekedt a gyermekkorból. Milyen kevesen szabadulnak meg ettől a gyerekes versenyszellemtől! Amikor II. János Pál első alkalommal jött Magyarországra, egy üzleti szellemű rokkant férfi felkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk együtt valami vallásos témájú társasjátékot gyermekek számára. A férfi vállalta volna a kivitelezést, az én feladatom lett volna a játék szellemi összetevőinek kitalálása. Nem készült el a játék, mert sokáig keresve rádöbbentem, hogy minden társasjáték azért izgalmas, mert győzni kell, valakiket le kell győzni. Nem találtam keresztény szellemű társasjátékot, mert a hiteles kereszténységtől (szerintem) idegen a versenyszellem. Olyan játék pedig kit érdekel, amely nem izgalmas, mert nem kell győzni.

De ezt a témát talán nem is érdemes felvetni, mert ha értelmes emberek is vannak jelen, még megkérdeznék (magukban, mert csak ez a lehetőség marad számukra egy misén), hogy jelen van-e ma is ez a versenyszellem a keresztények világában? Még el kezdenék feszegetni a hierarchia sok tekintetben idejétmúlt és felesleges, de nyilvánvaló jeleinek kérdését, és csak mismásolni tudna, aki válaszolni akarna.

De ha alaposabban megvizsgáljuk a mai evangéliumot, abban meg is van a válasz a kérdésre. Jézus adja a választ. Legyetek olyanok, mint a gyermekek! És ha olyanok a keresztények, mint a gyerekek, akkor helyénvaló a versenyszellem köztük, tehát a hierarchia az ő játékszerük. De mindezeket nem gondoltam komolyan, és ne is vegye senki komolyan, mert sírni kezdenének a gyerekek, mint „akinek elvették a játékát”.

Tényleg nem lenne keresztény szellemű játék? Ha így lenne, a szentek mind komorak lennének? Nem ismernék az örömöt? Van keresztény szellemű játék! Ezt pedig, az a gyanúm, hogy egy gyerek találta ki az úgynevezett felnőttek számára. Kislány találta ki, akinek a neve Pollyanna. Nem hiszem, hogy Eleanor H. Porter találta volna ki „Az élet játéka” történetet. Ilyen szép és keresztény szellemű történetet csak az élet szülhet. Úgy vélem, felesleges volna itt elmondani a vázlatát Pollyanna csodálatos életének vagy inkább lelkének, mert mindenki olvasta, vagy legalább filmen látta már. A vázlat helyett idézem Szedő Dénes bevezetését a fenti könyvből:
„Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, a mennyek országába nem juthattok” – mondja Jézus. Gyermekként jelent meg ő maga is közöttünk.

Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig.

Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. Ebben az esetben afféle betlehemi gyermekgyilkosság áldozatai lettünk.

E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát – szinte játszva.
Senkit se zavarjon, hogy könyvünk meséje a múlt század légkörében játszódik, szereplői pedig: angol protestáns testvéreink. Mondanivalója – hogy ti. örömre születtünk a világra – mindig és mindenütt érvényes.”

Buzgán József

buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurír