2010. május 9., húsvét 6. vasárnapja

Ma van a tömegtájékoztatási világnap. Ez alkalomból jegyzem meg: minden tömegtájékoztatási eszköznek örömhírt kellene sugároznia. Az embernek örömhírre van szüksége. Minden tömegtájékoztatási eszköznek olyan szellemben kellene működnie, amilyen szellemet az Apostolok Cselekedetei c. szentírási könyv sugároz. Ennek minden sora arról szól, hogy „amatőrök kísérleteznek”, és ámulva látják, hogy Isten Lelket lehel gyurmából formált bábuikba. Az önkéntes halászok (apostolok) botladozva és szorongva lépnek fel követként, és lépten-nyomon tettenérik Isten Lelkét, aki képes amatőr kísérleteik által megújítani a „föld színét”, de inkább a föld szívét. Ma minden szív tavaszt vár. Isten Lelke képes meghozni a tavaszt. Önzetlen (és nem baj, ha nem profik) önkéntesekre van szüksége.

Az olvasmányhoz (ApCsel 15,1-2.22-29)

Annak a formátlan és céltalan erőnek, melyet összefoglalóan káosznak vagy alvilágnak tudok nevezni, sok arca és sok neve van. Ha tavasszal felölteni készülnek elsőáldozási ruhájukat a gyümölcsfák, jön egy hideg légáramlat, és megfagynak a rügyek, nem lesz belőlük gyümölcs. Ha a hétköznapok ráncokat és görcsöket gerjesztő robotjából valaki kilépni szándékozik, utánanyúl egy kéz, és visszarántja a bambán és lehorgasztott fejjel menetelők tántorgó tömegébe. Ha a langyosvizű medencében víz alá merült fejek közül egy kiemelkedik és kinyitja szemét, egy kéz a fejére nehezedik, és visszanyomja a víz alá.

Ez a kéz, ez a légáramlat próbálkozik a világot megújítani hivatott önkéntesek körébe is betelepedni a krisztusi eszme terjedésének hajnalán. Ez a kéz próbálkozik benyúlni, ez a jeges légáramlat törekszik megfagyasztani a termést ígérő rügyeket, ez hang hördül fel visszaparancsolni a szabadságra merészkedett embert a rabszolgák táborába.

Ez a kéz mindig, ma is működik, és másképp nevezik ugyan a műveletet, de körül akar metélni mindenkit, aki az üdvösséget ígérő zászló alá csatlakozni szeretne. Ma is kellene egy Júdás és Szilás nevű önkéntes, aki ki merné jelenteni: „A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél.”

Gondolatok a szentleckéhez (Jel 21,10-14.22-23)

Az a látomásbeli Jeruzsálem nem a csillagok között, és nem „valahol” a túlvilágon, és nem a beláthatatlanul távoli jövőben van. Nem láthatná János, ha nem az ő szívében, lelkében, lényében lenne mustármag mivoltában. Ott van, ebben a mivoltában a mi szívünkben, lelkünkben, lényünkben is. Képesek vagyunk Isten dicsőségét sugározni. Lelkünk az Isten temploma. Mi vagyunk az Isten temploma. Bár lehet, hogy a bálványok kiszorítják ebből a templomból az igaz Istent, aki nem közösködik a bálványokkal. A látomásban arra is fény derül, hogy van fala a városnak, de elegendő számú kapuja is van. Ha kapu van, akkor kapusnak is lennie kell, és legalább kétszer annyinak, ahány kapu van. Lehet, hogy én is kapus vagyok, akire rábízták a kulcsot, de úgy vagyok vele, mint a bakter, aki a sorompót kezeli. Az óvatos bakter lezárva tartja a sorompót, mert abból még egyetlen bakternek sem származott baja. De ha nyitva hagyja a kapus a kaput, felelősségre vonhatják. Nagy felelősség, kitárni a kapukat, de az ÉLET is csak nyitott kapukon képes belépni és teret foglalni. Ki is mondta, hogy „én vagyok az ÉLET…”? Õ kér bebocsátást!

Nem marad észrevétlen a látomásban, hogy nincs benne templom. Nincs benne kőből épült templom. Ilyen szegényes várost! Csak „a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.” Talán mégis jó lenne abba a városba költözni!

Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 14,23-29)

Az evangéliumban arra derül fény, hogy nemcsak templom lehetek, hanem maga a „mennyei Jeruzsálem”. Lehet, hogy nekem mondja Krisztus(?!): „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” Ha értem, ha megértettem, miért van még más gondom, mint a feltételeket biztosítani, hogy szeressen az Atya, a világmindenség atyja? Miért nem csak azzal törődöm, hogy nálam lakjon az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Szólhatok-e mást, mint ezt – mondhatom – türelmetlenül: Mikor költöztök már be? Minden Rátok vár!

Igen, Isten helye csak élő lényekben lehet, és nem olyan térben, amely csak az emberek fejében létezik, de a valóságban nincs.

Mi van az örökséggel? Igen, amiről így szól az Úr: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.” Miben áll Krisztus békéje? A válasz megadásában segítségül hívok tekintélyes, hiteles embereket, keresztényeket.

Szent Ágostont mindenki, aki jól ismeri műveit, minden idők egyik legnagyobb tanítójának és egyik legnagyobb szentjének tartja. Látó szemmel és világos elmével végigjárta korának egész szellembirodalmát, hogy választ keressen az emberi elmét és az emberi szívet legjobban izgató kérdésekre. Évtizedeket töltött ebben a keresésben, mire értelme és szíve választ kapott, amikor rátalált Krisztus békéjére, és megírta a világirodalom egyik legértékesebb művét, a Vallomásokat, és annak elején halhatatlanná vált és legtöbbet idézett mondatát: „Nyugtalan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik, Istenünk." Van egy másik műve is, mely a Vallomásokkal egyenértékű. Ennek címe: „A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve. Ágoston legegyénibb és csodálatosan szép imádságait tartalmazza ez a könyv. Ebben a könyvben van egy mondat: „Későn szerettelek meg, oly régi és oly új Szépség, későn szerettelek meg Téged édes Istenem!" Sajnálja azokat az évtizedeket, amikor nem talált rá Istenre Krisztusban. Mi rátaláltunk-e már? Birtokosai és hordozói vagyunk-e Krisztus békéjének?

E század elejének, közepének egyik legolvasottabb lelki írója Marmion. Egyik könyvének címe: Béke és boldogság Jézus Krisztusban. Ennek néhány sorát idézem, mert annyira összecseng a mai evangéliummal: „Mi hisszük, tudjuk és valljuk, hogy Krisztus tanítása az emberi életnek és léleknek minden vonatkozásában egyetlen boldogító és tökéletes megoldása. Az Evangéliumot azonban nemcsak hinni, hanem azt egész lelkünkkel elfogadni és egész életünkkel élni is kell. ...Hogy Krisztus evangéliuma életünknek valóban békét és boldogságot adó megoldása legyen, ahhoz az kell, hogy ez egész életünket átjárja, hogy egész lényünket, szellemi és fizikai világunkat erre átépítsük, átneveljük és így magunkból a krisztusi embert megteremtsük. Enélkül nincs és nem is lehet megoldott és boldog keresztényi élet. Mert enélkül csak hallgatói vagyunk az evangéliumi igéknek és nem megvalósítói, akik önmagunkat csaljuk meg." (10-11. oldal)

És még egy mondat ebből a könyvből: „A szívnek mélységében van a keresztény élet igazi ereje, ott, ahol az Isten lakik, ahol Õt a hitben imádják és szolgálják, az összeszedettségben, az alázatosságban, az egyszerűségben, a munkában és a szeretetben." (34. old)

Buzgán József (buzgan.jozsef[kukac]gmail.com)